Egy nehéz nap délutánja – John Hughes: Ferris Bueller's Day Off / Meglógtam a Ferrarival, 1986

2026. június 27.

Ritkán látni a tinédzserkori semmittevés olyan eksztatikus, koncentrált filmnyelvi lepárlását, amilyen John Hughes – ki tudja? valaki? senki? – 1986-os klasszikusa, a Meglógtam a Ferrarival. Hughes definitív közérzetfilmje az ifjúsági kultúra vágyfantáziáinak bőrüléses himnuszaként egy lendülettel fricskázza és csillogó szemű tisztasággal öleli keblére a reagani 80-as évek konzumtársadalmának törtető és hamis szabadságeszményét.

Lidércnyom – Damian McCarthy: Hokum

2026. május 12.

Korai még új horrorpápát avatni, ugyanis Damian McCarthy legfrissebb rendezése, a Hokum minden eredetiséget vagy formai bravúrt nélkülözve még a baljós ír közegből előgomolygó hálás atmoszférát és a rémmeséknek táptalajt adó gazdag folklórt is képes feláldozni az olcsó kommersz oltárán.

Hol az elnök tortája? – Hasan Hadi: Mamlaket al-qasab / The President's Cake / Az elnök tortája

2026. április 12.

Hasan Hadi filmjében büszkén ragyogó gyertyáktól roskadozik az emeletes elnöki torta, de mellette roskadozik a teljes iraki nép is, ahogy a Szaddám-kultusz hamis dicsfénye és az azt biztosító karhatalmi elnyomás árnyékot vet mindazokra, akik a diktatúrát nem pusztán néma tömegként tűrik és alkotják, hanem a mindennapjait benépesítve gyerekként belenőnek.

Tyúkszemem fénye – Pálfi György: Tyúk

2026. február 6.

A Tyúkkal Pálfi György elkészítette legkönnyebben emészthető és dekódolható filmjét, ami utóbbi néhány munkájával összevetve egy átgondolt, magabiztos előrelépés. Ugyanakkor az eklektikus életmű egészének provokatív formalizmusát tekintve az itt prezentált vékonyka szubtextus és a csupán kísérletinek tűnő, de valójában családbarát filmnyelvi játék összességében nem több, mint egy szellemes, de fáradt önismétlés.

Az értelmi szerző – Kelly Reichardt: The Mastermind / A lángelme

2026. január 31.

A The Mastermind műkincstolvaj főhősének önsorsrontó, csendes kálváriájában nem a heistfilmek műfaji lebontása, hanem a cselekmény hátterét adó kora hetvenes évek kiábrándult, urbánus közönye és fakó, mégis komfortos textúrája a legizgalmasabb.

Csimpánz a ködben – Johannes Roberts: Primate / Ősi ösztön

2026. január 10.

Az Ősi ösztön plüsspuha házikedvencből habzó szájjal arcokat letépő fenevaddá zülleszti legszorosabb evolúciós hozzátartozónkat, mindezt pedig még vállaltan primitív majomsploitationként is kifejezetten ambíció nélkül, fekáliahajigáló igénytelenséggel teszi.

Arccal a sárban – John McTiernan: Predator / A ragadozó, 1987

2025. november 4.

A Predator első ránézésre tökéletesen illeszkedik korának leginkább Schwarzenegger és Stallone nevével fémjelzett akciófilmes trendjébe. S valóban, a véresen egyszerű történetvezetés, a cool szörnydizájn, a karizmatikusan gonosz zene és a fetisizált erőszak mind kellett a sikeréhez...

Kicsit sárgább tengeralattjáró – Anders Thomas Jensen: Den sidste viking / The Last Viking / Az utolsó viking

2025. október 28.

Az utolsó viking az önelfogadás és a családi traumák terhei alatt görnyedők filmje, amelynek mélyén félhülyék és komplett idióták meghatóan morbid és meglepően érzelmes testvérdrámája van elföldelve. Anders Thomas Jensen szokásos társulata és az üzembiztosan szállított halvérű dán akasztófahumor ezúttal is hibátlan, olyannyira, hogy még a Beatlest is sikerül kihantolni a sírból.

Erőszak, de komédia – Eva Victor: Sorry, Baby / Bocs, kicsim

2025. augusztus 20.

A szexuális abúzus nem komédia tárgya. Eva Victor első rendezésében mégis felszabadító, humanista iróniával és légies könnyedséggel beszél a nemi erőszak traumájának élethosszig cipelt súlyáról és az emészthetetlen áldozatszerepről.

A technokrácia diszkrét bája – Jesse Armstrong: Mountainhead

2025. június 5.

Jesse Armstrong első egészestés rendezésével arra szolgáltat bizonyítékot, hogy nem igazán érti a techmilliárdosok társadalomra gyakorolt széleskörűen megosztó hatását és ijesztő mértékű befolyásuk valódi kockázatát, így aztán szimplán csak nárcisztikus pojácáknak láttatja őket.