A győzelem letargiája – Josh Safdie: Marty Supreme

2026. február 5. – írta Lubianker Dávid

A Marty Supreme generációs vesszőfutás a történelmi traumák, a szülői minták, a férfi felelősségvállalás és az álmok realitása elől: Josh Safdie kilenc hónapot felölelő hajszafilmje kisstílű gengsztertörténetként ábrázolja egy új amerikai férfinemzedék megszületésének körülményeit.

John szerint a világ – Kirk Jones: I Swear

2026. február 2. – írta Kovács Patrik

Kirk Jones eddigi karrierje csúcsára jutott: érzékeny vonalvezetésű, a különböző műfaji szélsőségek között nagyszerűen egyensúlyozó biopicje, az I Swear úgy hozza meghitt közelségbe a Tourette-szindrómában szenvedők olykor reménytelennek tűnő mindennapjait, hogy a témában rejlő összes csapdát sikerül elkerülnie. Méghozzá kivételes eleganciával.

Itthon vagyok itt e világban – Sydney Pollack: Out of Africa / Távol Afrikától

2025. december 24. – írta Buzsik Turner Kriszti

„Volt egy farmom Afrikában…” – a mantra, ami egyszerre hálát adó vallomás és gyászos emléke egy letűnt kornak, egy letűnt szerelemnek. Sydney Pollack érdeklődését elsősorban utóbbi keltette fel Karen Blixen történetében.

Így múlik el a szövegíró dicsősége – Richard Linklater: Blue Moon

2025. december 9. – írta Buzsik Turner Kriszti

A zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől – tartja a mondás. Ki lehetne megfelelőbb ennek illusztrálására Lorenz Hartnál?

Naftalinszag – Serge Ioan Celebidachi: Cravata galbenă / The Yellow Tie

2025. december 3. – írta Németh Szabolcs Előd

A Sárga nyakkendő szép, míves film. Ha a Hallmark-produkciók színvonalához képest értékeljük.

Embert családjáról – Sophy Romvari: Blue Heron

2025. november 26. – írta Lubianker Dávid

A Blue Heron egyfajta terápiás alkotásként igyekszik magyarázatot találni író-rendezője gyermekként átélt családi traumájára: Sophy Romvari filmje arra hívja fel a figyelmet, hogy beszélnünk kell a „problémás fiatalokról”, de nincs meg a társadalmi szókincsünk hozzá.

A pap, a gengszter és az elkárhozott Amerika – Rebecca Miller: Mr. Scorsese (AppleTV+)

2025. november 10. – írta Kovács Patrik

Vajon mi újat tud még mondani egy ötrészes dokuszéria napjaink legnagyobb hollywoodi direktoráról? Martin Scorsese, Új-Hollywood látnoki erejű „alapító atyja”, a bűn és vezeklés örökké időszerű problematikáját természettudományos alapossággal vizsgáló mozi-fenegyerek a publikum kíváncsi tekintetétől övezve építette fel roppant életművét. Létezhet még olyan titka ennek az apró termetű zseninek, amit nem ismerünk?

„Bölöni megedzett minket is” – Beszélgetés a Bölöni-film alkotóival

2025. november 6. – írta Németh Szabolcs Előd

A Bölöni – Egy erdélyi legenda alkotóival a film koncepciójáról, a végeláthatatlan nyersanyagokról, a szituációs dokumentumfilm kihívásairól, a méregdrága archív felvételekről, a sportfilmekről beszélgettünk – és természetesen Bölöniről, aki egyszer-kétszer megviccelte a stábot is.

Apám hitte – Chloé Zhao: Hamnet

2025. november 3. – írta Vigh Martin

William Shakespeare: drámaíró, legenda, máig az egyik legtöbbet idézett szerző. És egy apa, aki nem volt ott, amikor a családjának szüksége lett volna rá. Chloé Zhao díjvárományos filmje új oldalról mutatja be a mítoszt, de a végeredmény nem ér fel az ambíciókhoz.

Túlságosan zajos magány – Scott Cooper: Springsteen: Deliver Me from Nowhere / Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől

2025. október 27. – írta Bárány Bence

Kifulladó trend ide, rongyosra koptatott zsánerklisék oda, azért egy akkora kaliberű rocksztár, mint Bruce Springsteen igazán megérdemelt egy saját szeletet az utóbbi évek nagy zenész-biopic-tortájából. Scott Cooper író-rendező azonban – talán tanulva a korábbi példák hibáiból – nem egy újabb audiovizuális Wikipédia-szócikkel tiszteleg a Főnök életműve előtt, hanem tényleg az ember felől próbálja megragadni a mítoszt.