Ben Affleck kiváló márkaérzékkel eleveníti fel a Michael Jordan nevét viselő híres lábbeli igaz történetét. Az Air – Harc a legendáért azonban kizárólag felemelő, nosztalgikus stílusának köszönhetően válik szórakoztatóbbá egy nagyvászonra fogalmazott Wikipédia-szócikknél.
Biztosan mindenki találkozott már azzal az érzéssel, amikor a városi szmogból végre kiszabadult az erdőre, és egy jó mélyet szippanthatott az ottani illatos, friss levegőből. Nagyjából ennyire frissítő érzés megnézni a Saját erdőt a jelenlegi kosztümös/szuperhősös látványfilm-dömping közepén.
Argentina idei nevezettje sok szempontból ideális Oscar-alapanyag, nemcsak a mindig vonzó „megtörtént eseményekből” címke, hanem a társadalmi-politikai áthallások miatt is. De ezúttal a félmúlt történelmének lehengerlő súlya, illetve a műfaji formula kissé agyonnyomja az egyébként izgalmas alapanyagot.
Míg sokaknak a kovászoskenyér-sütés volt az első karantén legnagyobb teljesítménye, Ethan Hawke egy egészen hiánypótló dokumentumfilmsorozatot hozott össze az HBO-nak. A színész-rendező a pandémia küszöbén különös hívást kapott: Paul Newman és Joanne Woodward legfiatalabb lánya kereste meg azzal, hogy lenne-e kedve kezdeni valamit apja elégetett memoárjának maradékaival.
1955 tűzforró nyarán, Mississippi állam mélyén brutálisan meggyilkolnak egy afroamerikai fiút, amiért kacér viselkedésével kivívta egy fehér szatócs feleségének haragját. Chihonye Chukwu polgárjogi drámája, a Till az egész amerikai társadalmat-jogrendszert megrengető bűntényt – és utóéletét – dolgozza fel, s elsősorban kiváló témaválasztásának köszönheti, hogy képes kiragyogni a hasonszőrű mozik szürke tömegéből.
Az RTL újonnan induló streamingszolgáltatásának zászlóshajója A Király című, Zámbó Jimmy életét feldolgozó sorozat, ami egyszerre lép fel trendkövetési és mítoszrombolási igénnyel, és nem is nevezhető sikertelen kísérletnek. Még akkor sem, ha néhány alkotói döntés erőteljesen megkérdőjelezhető.
Steven Spielberg önéletrajzi ihletésű filmje az analóg filmkészítés és mozizás hőskorszakáról nosztalgiával-melegséggel regélő, lassacskán önálló alműfajjá tömörülő memoárok sorát gazdagítja. Gesztusként gyönyörű, de végig ott motoszkál a kortárs trendeket figyelő nézőben, hogy nem csak egy újabb nekrológ szemtanúja-e.
Az életrajzi filmek manapság felettébb népszerű felfutását meglovagolva számos popkulturális ikonról készült már egészestés játékfilm vagy sorozat. A Weird: The Al Yankovic Story azonban egy sablonos életút bemutatása helyett – a címszereplő komikus szellemiségéhez hűen – műfajparódiaként vázolja fel a „Weird Al” művésznéven ismertté vált Alfred Yankovic karrierjét.
Ha hibái számosak is, a Blokád minden ízében hiánypótló alkotás, hiszen az első magyar nagyjátékfilm, mely a rendszerváltozás hajnalának viharos közéletét panorámázza. Kár, hogy mégsem politikai kordokumentumként működik igazán.