Deus sive natura – Margreth Olin: Fedrelandet / Songs of Earth / A Föld éneke

2024. november 29. – írta Erőss Réka

A norvég fjordok és az őket körülölelő sziklás hegyek látványa már az első képsoroktól kezdve lecsillapítja, áthangolja a nézőt a film komótos, meditatív ritmusára.

Polgárjogi trip – Rich Peppiatt: Kneecap

2024. november 4. – írta Vigh Martin

Rich Peppiatt első egészestés filmje azt állítja, hogy egy fontos témáról sem csak véresen komolyan lehet beszélni: az ír önrendelkezés és a nyelvi kérdés megfér az átbulizott éjszakák, a trikolor símaszkot húzó tanár és a zenei szárnypróbálgatás mellett. A Kneecap rendkívül szórakoztató, kellően friss mozi.

Színészlét, bolondság – Rohonyi Gábor, Hegedűs Georgina: Bolond Istók

2024. október 16. – írta Vigh Martin

Arany János eredettörténete, young adult szerelmi háromszög és a színészet dicsőítése is akar lenni a Bolond Istók, és bár végül egyik célt sem éri el, erre a filmre nem lehet haragudni.

Az emlékezet földje – Brady Corbet: The Brutalist

2024. szeptember 14. – írta Lubianker Dávid

Brady Corbet nagyívű bevándorlótörténetként prezentált történelmi tablófilmje számos ideológiai és morális kérdést vet fel a holokauszt emlékezete kapcsán, a The Brutalist mégsem kínál többet a kollektív trauma egyoldalú felidézésénél.

Egy zuhanás anatómiája – Laurent Bouzereau: Faye

2024. szeptember 3. – írta Kovács Patrik

Faye Dunaway a hetvenes évek talán legkeresettebb és legelismertebb hollywoodi színésznője volt, a karrierje mégis idejekorán kapcsolt lejtmenetbe, amiben – sokak szerint – állítólagos összeférhetetlensége is szerepet játszott. De vajon tényleg ez az igazság? A filmcsillag saját magának köszönhette, hogy kegyvesztetté vált az Álomgyárban? A kérdést Laurent Bouzereau vadonatúj dokumentumfilmje, a Faye válaszolja meg.

Csodabogár – David Schalko: Kafka

2024. augusztus 14. – írta Erőss Réka

A hollywoodias konyhapszichológia helyenkénti túlzásait leszámítva a Kafka című minisorozat sikeresen veszi az életrajzi drámák akadályait, és képes maradandó élményt nyújtani a művészfilmeken és a Netflixen nevelődött közönség számára egyaránt.

A román Trump az európai perzsa amerikai filmjében – Ali Abbasi: The Apprentice – A Trump-sztori

2024. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Ali Abbasi úgy jár életrajzi filmjének tárgyával, mint az egyszeri ellenzéki politikus a MAGA- és Fidesz-szavazóval: olyan istenigazából nem tudja megérteni, ezért közel sem kerül hozzá.

Egy festő élőszobra – Wim Wenders: Anselm – Das Rauschen der Zeit

2024. május 6. – írta Ferencz Orsolya

A Cinema Niche történetének első 3D-s, és első dokumentumfilmes vetítése Wim Wenders Anselm című filmje volt, amelyben virtuális tárlatvezetést, többgenerációs rekonstrukciókat, vegyes technikával készült és vegyes benyomást hagyó portrét kaptunk.

Most miért nem nevetnek? – Richard Gadd: Baby Reindeer / Szarvasbébi

2024. május 3. – írta Vigh Martin

Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni Richard Gadd sorozatáról, ami hamar a Netflix egyik aktuális slágere lett. A Szarvasbébi okos, rendkívül nyomasztó, minden kellemetlensége ellenére felszabadító darab.

A fekete ötven árnyalata – Sam Taylor-Johnson: Back to Black

2024. április 15. – írta Siklódi Lehel

A Back to Blackhez hasonlóan kevésbé jól sikerült életrajzi filmek utólag annyival mindenképp kárpótolhatják a nézőt, hogy ha felületesen is, de legalább megismerhetett egy páratlan életutat, amiről előtte talán semmit se tudott.