A Szeretettel, a ti Hildétek egy tragikus kapcsolat története a második világháborús Németországban: Hilde Coppit azért végezték ki, mert szerelmes volt.
Guy Ritchie elkészítette a saját Becstelen brigantykját, amivel korántsem az a legnagyobb probléma, hogy az egész olyan, mintha Tarantino remekművének fapados remake-jét néznénk – elkeserítőbb, hogy a brit fenegyerek kéznyomát csupán alig észrevehető módon hordozza magán ez az igaz történeten alapuló heist movie.
A Godzilla Minus One visszatérés a popkulturális jelentőségű címszereplő óriásgyík társadalomtudatos gyökereihez. A radioaktív szörny ugyanakkor hiába jelenik meg ismét Japán kollektív bűntudatának manifesztációjaként, a koncepció épp annyira pátoszos, mint amennyire gyermeteg a karakter King Konggal hadakozó nyugati verziója.
Adrian Goiginger osztrák rendező a saját dédapja második világháborús történetét meséli el, aki a franciaországi harcok során megmentett egy elárvult rókakölyköt, és már-már testvéri szeretettel gondoskodott róla. A róka nyomasztó alkotás néhány remek pillanattal, de ugyanannyi hibával, az alkotók által feltárni kívánt lélektani mélységeket éppen csak kapirgálja.
„Aki megment egy életet, egy egész világot ment meg.” A Talmudból származó idézettel elsősorban az olyan emberek nagyszerűségét szokták kiemelni, akik a holokauszt alatt a zsidók megmentéséért küzdöttek. A Schindler listáját idéző Egy élet valós története ráadásul a kortárs menekültválság viszonyaira vonatkoztathatóan tálalja könnyfakasztó témáját.
Marian Crișan legújabb filmje bebizonyítja, hogy még éppen elég érintetlen természet van Romániában ahhoz, hogy gond nélkül le lehessen forgatni egy történelmi drámát.
Az Oppenheimer ugyanazt jelenti a 2020-as években, amit Oliver Stone Nixonja három dekáddal korábban: Christopher Nolan tizenkettedik nagyjátékfilmje elbűvölően nagyszabású röntgenkép az erkölcsileg megrendült hidegháborús Amerikáról – és még azt sem bánjuk különösebben, hogy e kép a szemünk előtt törik szilánkosra.