Transzfilmánia 16. – Darkest Hour / A legsötétebb óra; The End of the F***ing World

2018. január 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Ez olyan, amilyen: másmilyen aligha lehetne. Kicsit más szemszögből A legsötétebb óráról. Na meg egy jó kis, tinikről, de nemcsak tiniknek szóló sorozatról.

Laposodó történelemóra – Joe Wright: Darkest Hour / A legsötétebb óra

2018. január 19. – írta Ritter György

Aki a történelmi eseményt keresve értetlenül vakargatta a fejét a Dunkirk című formalista háborús filmen, annak szól Joe Wright (Vágy és vezeklés / Atonement) Winston Churchill miniszterelnökségének első 18 napját bemutató A legsötétebb órája.

H, mint homály – Cédric Jimenez: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják

2017. október 24. – írta Gerencsér Péter

A francia rendező, Cédric Jimenez filmje kapcsán a vótmá-méter többszörösen is kiakad. Történelmi drámájával nemcsak az a gáz, hogy ezerszer látott kliséket pörget, hanem az is, hogy nem tudta eldönteni, milyen szempontból akarja reprezentálni a Heydrich-gyilkosságot.

Egy lány a háborúban – Lone Scherfig: Their Finest

2017. július 25. – írta Zsizsmann Erika

Mikor Lone Scherfig nevét hallom, a dogma-filmek szabályai szerint forgatott romantikus vígjátéka, a 2000-es Olasz nyelv kezdőknek kellemes emléke jut eszembe. Bár az utóbbi években készült filmjei teljesen másak, új alkotása, a Their Finest, bár közel sem annyira markánsan, de hoz egy csipetnyit a régi fekete humorból.

Túlélni földön, vízen, levegőben – Christopher Nolan: Dunkirk

2017. július 19. – írta Sándor Anna

Nolan végre ismét bizonyítja, hogy meg tudja őrizni Hollywoodban a szerzői filmes vonásait. A Dunkirk kreatív, ütős, emlékezetes film, ami kollektív tapasztalatként mutatja be a mentőakció eseményeit.

Naptártól független állandó fagy – Kovács András: Hideg napok (1966)

2017. április 8. – írta Ferenczi Szilárd

A könyörtelenül múló idő, a történelmi véletlen és a sorsszerűség együtt annak érdekében léptek fel most, hogy Kovács András sajnálatos elmúlása kapcsán újból aktuális legyen beszélni a Hideg napokról. A film, és nyilván az alapját képező Cseres Tibor-regény is a magyar modernista hullám két kiemelkedő alkotása, ám az egyéni és kollektív háborús felelősség politikai mondanivalója mellett olyan formanyelvi újítást is jelentenek, amely túlterjed a keretek közé szorítható élménynél.

Żabińskiék listája – Niki Caro: The Zookeeper's Wife / Menedék

2017. március 22. – írta Rácz Viktória

Úgy tűnik, mindig lehet találni olyan háborús hősöket, akiknek történetét még nem filmesítette meg Hollywood. A legújabb holokausztfilm, a Menedék egy lengyel házaspár, Jan és Antonina Żabiński hőstetteit mutatja be, akik több száz zsidót menekítettek ki a varsói gettóból, rejtekhelyként használva a városi állatkertet.

Egy ember az örökkévalóságnak – Franklin J. Schaffner: Patton / A tábornok, 1970

2017. február 4. – írta Verpeléti András

Szinte minden nemzet történelmében van legalább egy olyan kiemelkedő és megkerülhetetlen alak, akiről nem lehet tét nélkül beszélni. Az Amerikai Egyesült Államok esetében az egyik ilyen személy George S. Patton tábornok, akinél hírhedtebb és ellentmondásosabb alak talán soha nem volt az USA hadtörténetében. Patton a mai napig legenda a tengerentúlon, elsősorban a hadseregben, A tábornok elkészülte és sikere ezért nem pusztán egy nagyszabású produkció, hanem lelkiismereti kérdés is volt.

Apácákról és emberekről – Anne Fontaine: Les innocentes / Ártatlanok

2017. január 4. – írta Székely Bíborka

Kolostor, háború, kiszolgáltatott nők, hit és bátorság. Mialatt tél van, és csend, és hó, és halál. Anne Fontaine festményszerűen gyönyörű legújabb filmje most is napokig kísérteni fog.

Milyen mély a Nyúlbélák ürege? – Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

2016. november 25. – írta Kriston Attila

Sokféleképpen lehet a háborúról, vagy éppen annak hatásairól értekezni. Megmenthetjük Ryan közlegényt, kacaghatunk a 22-es csapdáján, rácsodálkozhatunk Hans Landa kegyetlenül eszes eszmefuttatásaira, vagy éppen élvezhetjük a napalm szagát korán reggel. Lehet szomorúan, drámaian, véresen, vidáman, szívbemarkolóan vagy naturalistán. Vagy esetleg megnézhetjük, hogy mit művel az emberrel, mint ahogy teszi ezt A szarvasvadász, a Rambo (szigorúan az 1. rész), vagy éppen az Örkény-Fábri-Latinovits trió és az Isten hozta, őrnagy úr!