Katarzisból elégtelen – Jonathan Teplitzky: Railway Man / A háború démonjai

2014. május 27. – írta Ferenczi Szilárd

A második világháborút túlélt emberek drámáját mi, a globalizált és új boldog békeidők polgárai fel nem foghatjuk. Olvasunk róla, megnézzük filmen, dalban és versben hallgatjuk, de érzésben közel kerülni hozzá egyhamar nem fogunk, legyünk bármennyire is teli empátiával. Ezért ha művészi kísérletet teszünk arra, hogy valamelyest ábrázoljuk, borzasztó fontos a nyersanyaghoz illő alázattal és megértéssel nyúlni. Mert visszaüthet.

Kincs, ami van – George Clooney: The Monuments Men / Műkincsvadászok

2014. február 20. – írta Jakab-Benke Nándor

George Clooney egyre többet vállal rendezőként, de a túl sok szempontnak való megfelelés kényszere nem tesz jót a filmnek.

Édes helyett émelygős – Brian Percival: The Book Thief / A könyvtolvaj

2014. február 17. – írta Kruppa Noémi

Van valami szadisztikus abban, hogy Hollywood időnként újabb holokauszt-filmeket dörgöl az orrunk alá, főleg akkor, ha nem tud vele újat mondani, és csupán egy abszurd lelkiismeretként mintha folyamatosan emlékeztetni akarna valamire, amit ugyanakkor képtelen hitelesen megmutatni. A könyvtolvaj ilyen szempontból egyenesen groteszk, előrelátható fordulatai és művisége által – arról nem is beszélve, hogy ízléstelenül humorizál a lehető legkevésbé megfelelő pillanatokban. A forgatókönyv egyenletlen, a halmozott tragédia néha már unalmas, a film azonban mégis hordoz valamit néhány jelenet erejéig, amelyek egy remek film részei lehetnének.

Valahol Európában – Cate Shortland: Lore

2013. május 9. – írta Csiger Ádám

A 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fődíját elnyert ausztrál Lore különösen egyedi darabja a második világháborús filmek mezőnyének: a történet a náci Németországban játszódik, de a háború végnapjaiban, Hitler halálával veszi kezdetét, az eseményeket pedig német gyerekek szemszögéből látjuk.

Vissza- és mellényúlás – Bogdan Dreyer: A Farewell to Fools / Condamnat la viaţă

2013. március 18. – írta Kruppa Noémi

Két évvel ezelőtt mindenki izgatottan olvasta a román bulvársajtó címlapjait uraló hírt: „Gérard Depardieu és Harvey Keitel Segesváron forgat!”, keveset tudván a születendő filmről, melynek akkor még a címe sem volt végleges. A történet 2013 márciusában folytatódik: Bogdan Dreyer A Farewell to Fools című filmje immár a hazai mozivásznakon is nézhető, de a képzeletünkben ráruházott elvárások és mérce alapján: csalódás.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 2.

2012. július 12. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto A kopár szigettel ért a csúcsra, de a továbbiakban sem adta alább, jobb filmjeinek többségét csak ezután készítette. Bár az Onibabával kezdve egyre kommerszebb munkák kerültek ki a keze alól, számos filmje értelmezhető A kopár sziget továbbgondolási kísérleteként is, amit felülmúlnia ugyan nem sikerült, de szerzőisége, ars poeticája tovább fejlődött.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 1.

2012. július 9. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto idén áprilisban a legidősebb japán rendezőként ünnepelte 100. születésnapját, majd alig egy hónappal később elhunyt. A II. világháborúban is besorozott, 49 rendezést és több mint kétszáz forgatókönyvet jegyző Sindó hét évtizedes pályáját nagyban meghatározta, hogy Hirosimában született.

Namazu evolúciója – Bevezetés a Kaiju-eigába (szörnyfilmek) 1.

2012. március 19. – írta Ritter György

A japán kaiju (vagy Daikaiju) eiga nyersfordításban szörnyfilmeket jelent. Ennek nyitánya az 1954-es Gojira volt, ami később kapta a nyugatosított Godzilla nevet. Népszerűsége életre hívta a műfaj (első) 15 éves virágzását, amelyben a fenyegető szörnyek nemcsak az emberek barátaivá, hanem gondoskodó apává is váltak. 

Egy valkűr hanyatlása – Quentin Tarantino: Inglourious Basterds / Becstelen Brigantyk

2009. augusztus 24. – írta Szabó Ádám

Zseni. A posztmodern filmművészet zsonglőrje – állítják róla a méltatói. Az ellentábornak is megvan róla a véleménye: kókler, a Ponyvaregény óta a semmit ragozó, túlértékelt iparos. Quentin Tarantino majdnem 10 évig dolgozott új mozija, a Becstelen Brigantyk forgatókönyvén. Rossz bevallanom, de éppen most jött el az a pillanat, mikor az ellendrukkerek oldalára kell állnom.

Sally története: pénz, pezsgő és keringő? – Stefan Ruzowitzky: Die Fälscher / Pénzhamisítók

2008. május 29. – írta Katona Linda

Kalitkába zárt magány, mégis súrlódásokkal, érintkezésekkel összekötött sorsok: egy fogolytábor elszigetelt zugaiban mindez kikerülhetetlen. Finom gesztusok, visszafogott érzelmek: kidolgozott, mégis steril jellemábrázolás. Ez a rideg film talán épp távolságtartásával nem válik nyomasztóvá, bár a nehéz téma sokatmeséltségével válik fülledtté…