Milyen mély a Nyúlbélák ürege? – Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

2016. november 25. – írta Kriston Attila

Sokféleképpen lehet a háborúról, vagy éppen annak hatásairól értekezni. Megmenthetjük Ryan közlegényt, kacaghatunk a 22-es csapdáján, rácsodálkozhatunk Hans Landa kegyetlenül eszes eszmefuttatásaira, vagy éppen élvezhetjük a napalm szagát korán reggel. Lehet szomorúan, drámaian, véresen, vidáman, szívbemarkolóan vagy naturalistán. Vagy esetleg megnézhetjük, hogy mit művel az emberrel, mint ahogy teszi ezt A szarvasvadász, a Rambo (szigorúan az 1. rész), vagy éppen az Örkény-Fábri-Latinovits trió és az Isten hozta, őrnagy úr!

Full Metál Passió – Mel Gibson: Hacksaw Ridge / A fegyvertelen katona

2016. november 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Mel Gibson tíz éve nem jegyzett filmet rendezőként, most viszont diadalittasan tér vissza az azóta teljesen digitalizált mozikba – és az Oscar-versenybe. A tegnapi választási eredményeket elnézve még esélye is lehet: mesterien felépített filmje ugyanattól a hamis pátosztól visszhangzik, mint amitől a (nem csak) amerikai nagypolitika.

A vágy egyenruhás tárgya – Saul Dibb: Suite Francaise

2015. szeptember 4. – írta Ferenczi Szilárd

1942 nyarán az auschwitzi táborban tífuszban elhunyt az ukrajnai zsidó származású Irène Némirovsky. Ekkor még senki nem tudta, hogy titokban egy ötkötetes regényen dolgozott Suite française címmel. Halála előtt a második kötet még lezáratlanul hevert. Ötvenöt évvel később a lánya elolvasta az addig nagy becsben, de érintetlenül őrzött kéziratot, és 2004-ben kiadták, eredeti francia nyelven. Rögtön népszerű lett, hiszen elsőkézből ábrázolja Franciaország náci megszállását egy fiktív szerelmi történet hátterében. A második kötetből (Dolce) készült – a teljes sorozat címe alatt – romantikus filmdráma 2014-ben.

The Archers – a miniálomgyár – Powell és Pressburger mozija

2015. július 29. – írta Irina Trocan

Nem hivatalosan Michael Powell volt a rendező, Pressburger Imre (alias Emeric Pressburger) pedig a forgatókönyvíró. Legalábbis ez derül ki a környezetükben levők pályafutásuk kezdeteiről szóló visszaemlékezéseiből. Korda Sándor mutatta be őket egymásnak, és együtt kezdtek dolgozni a A kém feketében (The Spy in Black, 1939) című filmen.

A diadal akarata – Angelina Jolie: Unbroken / Rendíthetetlen

2015. február 1. – írta Jakab-Benke Nándor

Angelina Jolie megint megmutatja, hogyan nem kéne filmet rendezni.

Mese a tragikus sorsú, nácikód-fejtő geekről – Morten Tyldum: The Imitation Game / Kódjátszma

2015. január 28. – írta Soós Tamás

Alan Turingról, a modern számítógéptudomány egyik atyjáról végre nagyköltségvetésű mozifilmet forgattak. A Kódjátszma életének a II. világháborús időszakára fókuszál, amikor többedmagával feltörte a nácik Enigma-kódját.

Emberanyag – Az I. világháború „filmhősei”

2014. november 14. – írta Ritter György

Ha az I. világháborúval foglalkozó fikciós filmeket hirtelen kellene felsorolnunk, akkor olyan szerzők nevei jutnának eszünkbe, mint Kubrick (A dicsőség ösvényei, 1957), David Lean (Arábiai Lawrence, 1962) és Lewis Milestone (Nyugaton a helyzet változatlan, 1930). Közülük is csak a legutóbbi filmje készült a II. világháború előtt. Olybá tűnik, a háborús mozi zsánerének archetípusai a második világégés után és annak hatására alakultak ki, pedig pont ellenkezőleg.

Mind egy szálig – David Ayer: Fury / Harag

2014. október 27. – írta Jankovics Márton

Brad Pitt a Becstelen brigantyk után ismét a hátországban tizedeli a nácikat. Amennyiben látványos és idegtépő tankcsatákra vágyunk, a Harag a mi filmünk. Már ha nem zavar az akcióra fokozatosan rátelepedő olcsó heroizmus és moralizálás, melyet még a színészek is csak hellyel-közzel tudnak hitelessé tenni.

L'elkiismeret – Volker Schlöndorff: Diplomatie / Az utolsó éjszaka Párizsban

2014. augusztus 28. – írta Petz Anna

A késő 1960-as és 1970-es évek német új filmjének oszlopos tagjaként Volker Schlöndorff a 2000-es évek után sem hagyta abba az alkotást. Legújabb filmje, Az utolsó éjszaka Párizsban (Diplomatie) egy klasszikus filmnyelvi stílussal operáló kvázi-zárt szituációs dráma, noha az általa feldolgozott történelmi esemény hordereje nem erre engedne következtetni.

A nosztalgia modoros bája – Radu Gabrea: O poveste de dragoste, Lindenfeld

2014. június 25. – írta Jakab-Benke Nándor

Erdély után a Bánság felé fordult a román rendező múltat kutató szeme, s ott is megtalálta kedvenc, érzelgős, a történelem sodrában elfelejtett témáit.