A tömeggyilkosok köztünk vannak – Andrzej Wajda: Katyń

2008. május 16. – írta Tóth Orsolya

Wajda filmje a második világháború alatt történt katyni mészárlás történetét meséli el: amikor a szovjetek több mint 15 000 elfogott lengyel tisztet és civilt – köztük a rendező édesapját is – öltek meg a katyni erdőben. A család, különösen az édesanya, hosszú évekig várta haza Jakub Wajdát.

A kiherélt kakas – Radu Gabrea: Der geköpfte Hahn / Cocoşul decapitat / A lefejezett kakas

2008. április 21. – írta Dunai László

Nem olvastam Eginald Schlattner evangélikus plébános A lefejezett kakas című könyvét. Így nem tudom elmondani, milyen alapanyagból dolgoztak az adaptáció során a film forgatókönyvírói (Radu Gabrea és Bert Koß). Az eredmény viszont nagyon gyengére sikeredett. A forgatókönyvtől függetlenül: a produkció több sebből is vérzik.

Egy békebeli film: Hrabal és Menzel újra együtt – Jiří Menzel: Obsluhoval jsem anglického krále / Őfelsége pincére voltam

2007. október 15. – írta Sőregi Melinda

Vajon milyen formában van? Tud-e még rendezni? Olyan lesz, mint az eddigiek? Nem lesz-e nagy csalódás? Aggodalmaskodóan fontoskodó és végül ostobának minősülő kérdések az új Menzel-film vetítése előtt. Teltház a Moziünnepen a budapesti Művész Moziban. Öregek és fiatalok együtt várják a legenda filmjét. Sok a jól informált néző: „kedvenc könyvem”, „hallom, a Szabó István is benne van”, „állítólag kilúgozták az eredetit”. És végre elkezdődik.

Történelmi giccs – Dennis Gansel: NaPolA / Napola - A Führer elitcsapata

2006. szeptember 15. – írta Sőregi Melinda

Történelmi filmbe fogni óriási felelősség: a feladatot nem lehet megúszni vagy pusztán fikcióval, képi ötletekkel helyettesíteni. Ráadásul alig akad olyan kor, amiről ne születtek volna filmek, így nehéz újat, érdekeset mondani. Halmozottan igaz ez akkor, ha olyan vészterhes, de filmen annyiszor megjelenített korszakról van szó, mint a náci birodalom uralkodása. Az idő 1942, Németország: már látszik a győzelem lehetetlensége, de a politikai vezetés erről tudomást sem véve fanatizálja tovább a fiatalokat, akik közül sokakat bevetnek majd a végső, gyilkos, eleve vesztésre ítélt harcokban is.

A tények fogságában – Marc Rothemund: Sophie Scholl – Die letzten Tage / Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel

2006. május 15. – írta Köles Tamás

A II. világháború bűnös Németországáról játékfilmet készíteni mindig hálás téma – legalábbis sokan még mindig ezt a nézetet vallják; az utóbbi időben különösen a német filmgyártásban.

Álmodjunk cseresznyevirágzásról – Rob Marshall: Memoirs of a Geisha / Egy gésa emlékiratai

2006. április 20. – írta Molnár Péter

Az Egy gésa emlékiratai forgatókönyve egy amerikai író, Arthur Golden azonos című regénye alapján készült. Már a könyv fogadtatása sem volt problémamentes: bár Amerikában bestseller lett, a gésa, akinek a története alapján a regény íródott, beperelte Goldent, mert a regény nem a valóságnak megfelelően meséli el az illető életét, és rosszul értelmezi a gésa fogalmát. A realizmus iránti igény most a film kapcsán is felmerült. Ázsiában mindenütt azt kifogásolták, hogy miért játszanak japán szerepeket vegyesen japánok, kínaiak, malájok, máshol meg azt vetették a film szemére, hogy miért beszélnek ezek a „japánok” angolul.

A titkárnő figyel – Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

2005. április 15. – írta Virginás Andrea

Az idei külföldi Oscar-kategóriában is jelölt német filmnek több mint beszédes címe van: A bukás. Ennél lényegre törőbb összegzést a második világháborúhoz vezető (össz)német ideál sorsáról nem is hozhattak volna. Az viszont jelzésértékű, hogy a nézői elme egyszerűsít, redukál, és rég nem a második világháborúra, a német haditechnikára asszociál a cím/film hallatán, hanem így szól a pénztárnál: „A Hitler-filmre kérek két jegyet."

Sors-talanság – Koltai Lajos: Sorstalanság

2005. április 15. – írta Varga Anikó

Az irodalmi művek filmes adaptációi rendszerint erős prekoncepciókat gerjesztenek a leendő nézőkben, amelyekkel szemben a filmnek meg kell vívnia kemény csatáját, hiszen az élményeihez, ha erősek, mindenki ragaszkodik.

Charlotte, aki épp Dominique – Gillian Armstrong: Charlotte Gray

2003. április 16. – írta Libor Anita

Az élet Franciaországban sem fenékig tejfel, főleg ha éppen világháború van és már a második. A Stendhalt eredetiben olvasó skót Charlotte felkelti a francia ellenállás angol támogatóinak az érdeklődését, akik gyors ütemben kiképzik a jótét lelket hírvivőnek. Az ifjú kémnő viharos gyorsasággal beleszeret egy angol pilótába és amikor a fiú gépe lezuhan Franciaországban, a lány gondolkodás nélkül utána megy. Új személyiséget is kap: a szőke Charlotte-ból barna Dominique lesz, akinek rádióalkatrészeket kell csempésznie a francia Résistance-nak. Ám ő mindenekelőtt a szerelmét keresi, és az erről folytatott cseppet sem kedélyes csevely során bajba sodor egy másik kémnőt, aki ebbe bele is hal. Ekkor mind a nézőt, mind a címszereplőt megcsapja a film komolyságának a szele.

Pearl Harbor, New York... – Michael Bay: Pearl Harbor / Pearl Harbor – Égi háború

2001. október 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Talán szerencsésnek mondható, hogy a Pearl Harbor című film fél éves késéssel jutott el a romániai mozikba, ugyanis a New Yorkot ért terrortámadások után rettentően megnőtt az aktualitása. Mindkét esetben a washingtoni politikai elit csak több ezer áldozatot szedő csapások után ébredt rá, hogy nagyobb szerepet kell vállalnia a világ dolgaiban.