Ritter György

Ritter György

1980-ban születtem Budapesten, de a főváros melletti Solymár tősgyökeres lokálpatriótája vagyok. A 80-as években nyugatról beszerzett videolejátszó és a községi búcsúkban kapható kalóz-, hangalámondásos klasszikus művek szerettették meg velem a filmművészetet. A 2000-es évek elején amatőrfilmeket is készíttetem. 1998-ban szerzett szakács szakmámat 2003-ban Pécs városáért és főleg annak egyetemén működő történelem – filmelmélet és filmtörténet képzésért hagytam el. Több OTDK-n, konferencián is sikeresen részt vettem, tartottam előadást a Sapientia Egyetem Médiakonferenciáján, valamint tagja voltam a 36. Magyar Filmszemle és a Pécsi Filmünnep diákzsűrijének is. 2000 óta foglalkozom újságírással, azon belül is filmkritikával. 2012-től a Pécsi Tudományegyetem történelem szakának doktori képzésében is részt vettem, ahol figyelmem az „Oral History” felé irányult. Ezután ismét több országos és nemzetközi konferencián, 2012-től a pécsi egyetemi képzésében (időszakosan) előadóként is részt veszek. Írásaim a Képmás magazinban, az Iskolakultúrában, a Filmkultúrában, a Hitelben, a Napútban, a Korallban, www.terasz.hu-n, a www. filmtett.ro-n és a www.magyar. film.hu-n és a Virage filmes magazinban jelentek meg, valamint más helyi lapokban is. Az újságírás mellett a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által közösen létrehozott Vidékkutató Témacsoportjának tagja vagyok. Fő tevékenységemet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában végzem, ahol referensként dolgozom.

Írásai a Filmtetten (135)

Komancs vs. Predator – Dan Trachtenberg: Prey / Préda

2022. augusztus 8.

A Ragadozó-sorozat lényege nem más, mint hogy egy fejlett technikájú űrszörny trófeákra vadászva hendikepes emberére akad. A sorozat első két része ízig-vérig a ’80-as évek terméke, tovább-, vagy inkább túlgondolásai csak méretes buktákat eredményeztek. Az említett évtized jelenlegi retro-divatja és az alapokhoz való visszanyúlás kellett ahhoz, hogy végre elkészüljön az igazi „harmadik”, valójában előzmény felvonása is.

Ablakok Andrej Arszenyevics kilencven évére – Tarkovszkij-portré

2022. április 4.

Csak közhelyszerű jelzőkkel, ismétlésekkel lehetne illetni azt, hogy mekkora hatással volt Andrej Tarkovszkij (1932–1986) munkássága a mozgókép művészetére. Nehéz újat mondani a 36 éve elhunyt rendezőről, aki ma lenne 90 éves – most is inkább csak „körbejárni” próbálom világát. Ugyanis bármilyen pár mondatos emlékesszé csak felületes rátekintés lehet egy olyan alkotóra, aki tisztán a képben hitt, mégpedig olyan képben, amely nézőjét átemelheti a transzcendenciába. 

Alejandrótól Alejandróig – Kino Latino – Latin-amerikai filmrendezőportrék

2021. június 7.

A magyar nyelvű filmszakirodalom 1983 óta adós a latin-amerikai filmkészítők kaleidoszkópjával. Az egykori Prizma folyóirat csapata régi és új filmszakírókat megszólítva próbálta a majd’ negyven éves lemaradást alig 340 oldalban pótolni. E szinte lehetetlennek tűnő feladat során sikerült a hiátust pótolni, s az általánosan leírható trendekről is képet kaphat a filmrendezőportrék olvasója. Árva Márton szerkesztő sokat akart markolni, s nem folyt ki ujjai között a képlékeny massza.

Gyarmatosítás hófehéren és halványfeketén – Jean-Jacques Annaud: Fekete-fehér színesben / La victorie en chantant (Noirs et blancs en couleur), 1976

2021. március 6.

Talán ismeretes mindenki számára az a szakállas vicc, amikor a „hős partizánok” és a „gaz fasiszták” egy kis erdőért napi szinten folytatnak ádáz küzdelmet. A poén csattanójában a felbukkanó erdész számolja fel az ezzel jelentéktelenné váló csetepatét. Jean-Jacques Annaud rendezői debütje nagyjából erre a fabulára fűzi fel az afrikai gyarmatokon játszódó első világháborús szatíráját. Bemutatkozása rögtön Oscart érdemelt, a nevező országnak pedig azóta ez a film az egyetlen szobrocskája.

Tiszteletpéldány – Az MMA Kiadó Jankovics Marcell-albumáról

2020. július 20.

Talán kevés embernek kell bemutatni Jankovics Marcellt, akinek munkáin több generáció nőtt fel, miközben ornamentikus stílusával egyszerre volt képes magasművészetet és kulturális népszerűsítést is művelni. A Magyar Művészeti Akadémia kiadványa jórészt a képzőművészeti albumok, kiállítás-összefoglalók modorában próbálja meg összegezni grandiózus képanyaggal ezt az életművet.

Kálvária – Václav Marhoul: Nabarvené ptáče / The Painted Bird / Festett madár

2020. június 17.

Vaclav Marhoul eposzának nyitányában parasztfiúk egy ártatlan menyétfélét ragadnak el gazdájától, majd meggyújtva kivégzik azt. Már csak e jelenetet is magunk előtt látva nem nehéz elképzelnünk, hogy az utóbbi évek fesztiváljain miért eme film vetítését hagyták el a legtöbben. A festett madár az egyik legnagyobb tabut, a gyermeket érő erőszak ábrázolásáét hágja át. Az „elviselhetetlenül öncélúnak” bélyegzett háborús pikareszk-horror megtekintése mellett azonban számos érv sorakoztatható fel.

Vargabetűs filmcsokor – Győrffy Iván: Képpé vált gondolat – Kortárs magyar és világfilmek

2020. május 6.

Egy kritikagyűjtemény kiadásának több aspirációja lehet. Sokszor egy szerző fokozatszerzésének alibiköteteként vagy több évtizedes életmű összegzéseként lát napvilágot, amely jobb esetben egy személyes „filmtörténet-elméletté”, de legalábbis egyéni filmérzékenységgé áll össze, rosszabb esetben fölösleges nosztalgiává. Győrffy Iván kötetére egyik sem igaz, pedig pozitív értelemben sok potenciát rejt. Ugyan mintha a szerzőnek célja lenne a teóriák építése, amikor izgalmas tematikákba rendezi 65 filmesszéjét, de végül mégiscsak megmarad a széttartó, témákat körbejáró vagy érintő filmkritika-gyűjteménynél.

Erózió – Dárday István–Szalai Györgyi: Filmregény – Három nővér (1977)

2020. április 11.

A leghosszabb magyar film jelzőjével Tarr Béla Sátántangója büszkélkedhet. De kevesen tudják, hogy Tarr a dobogó második (sokáig vezető) helyét elfoglaló, négy és fél órás Filmregénynek a rendezőasszisztense volt, míg állandó alkotótársa, Hranitzky Ágnes a vágója. De vajon mennyire nézhető a Filmregény? Mit adhat manapság a Budapesti Iskola improvizált, beszélő fejes doku-játékfilmje? Aki beleveti magát, nehéz filmet kap, de cserébe hitelesen átélheti a pangás éveinek (1964-1982) legkisebb rezdüléseit is. A Filmregény ugyanis igazi történelmi forrás, a ’70-es évek elbeszélése.

Cseppet sem… – Gyöngyössy Bence: A feltaláló

2020. február 4.

A Gyöngyössy Bence (rendező) és Kabay Barna (író) alkotópáros arról volt híres, hogy a ’30-as évek magyar mozijait újrázták, majd mikor ezzel látványosan becsődöltek, történelmi személyiségek és sorsok felé tekintettek. Régóta tervezett projektjük volt egy, az immunerősítő készítményt feltaláló tudósról, Béres Józsefről (1920-2006) szóló biopic elkészítése. A feltaláló e projektnek a harmadik filmes változata, amely a száz éve született kutató emlékének felidézésére jó, megértésre viszont már kevésbé.

Ritter György

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller