Posztfeminizmus és romkom – Judd Apatow: Trainwreck / Kész katasztrófa

2015. július 27.

„A monogámia nem megvalósítható” – hangzik el a film premisszájában két, babájukat szorongató kiskamasz lány szájából, miközben apjuk épp a válás okát magyarázza nekik. Az Amy Schumer-írta, Apatow-rendezte romkom ígéretesen startol, műfaj-forradalomnak ígérkezik, a Schumertől megszokott velős, önreflexív, keserédes poénokat azonban túlragyogja a műfaji klisék tömkelege, melyeknek sajnos fele sem tréfa.

A csend hangja – Miroslav Slaboshpitsky: The Tribe / Plemya / A törzs

2015. április 1.

„A film szereplői jelbeszéddel kommunikálnak. Nincs felirat, nincs szinkron. Mert a szerelemhez és gyűlölethez nem kell fordítás” – jelenik meg a film elején az a három mondat, melyen kívül egyetlen leírt betűt, kimondott szót nem hallunk majd az elkövetkezendő két órában. Miroslav Slaboshpitsky debütfilmje, nem mellesleg a Cannes-i Kritikusok Hetének fő díjazottja, egy kegyetlenül nyers, a szavak híján is szókimondó tinidráma, mely a jellegzetesen kelet-európai nyomort kíméletlen realizmussal mutatja meg.

Apró kalapos animátorok – 3. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Filmfesztivál, 2014

2014. november 4.

Október 28. és november 1. között újra megrendezésre került a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Filmfesztivál, melynek Budaörs idilli környezete idén harmadik alkalommal adott helyet.

Ezt láttuk a 13. TIFF-en 5. – La voz de los silenciados / The Voice of the Voiceless; Finsterworld; Alphabet; Mi vagyunk a legjobbak! / Vi är bäst! / We Are The Best!

2014. június 3.

Egy szinte néma, fekete-fehér néma-film, egy imádnivaló svéd felnövésfilm tinédzser punkcsajokkal, egy talányos német alkotás a kollektív felelősségtudatról, valamint egy dokumentumfilm az oktatási rendszer visszásságairól. Ráadásul az idő is kezd kiderülni.

Ezt láttuk a 13. TIFF-en 1. – Tom a farmon / Tom à la ferme; Ezerízű szerelem / Lunchbox; A bűn érintése / A Touch of Sin; Sacro GRA

2014. május 30.

Ma rajtol a TIFF, ma rajtol a Filmtetten a TIFF-futam. Naponta jelentkezünk kritikákkal, beszámolókkal, hogy mit érdemes elkapni a 13. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon jövő vasárnapig. Ide kattintva lehet megnézni mindent, amit az idei TIFF-ről megjelentettünk, addigis íme az első adag recenzió pár filmről.

Véletlenül eltalálták – Joel Hopkins: The Love Punch / Százkarátos szerelem

2014. április 28.

Egy elvált, középkorú pár, egy csődbe ment cég, gyémántlopás Robin Hood-módra, váratlan fordulatok tömkelege, és persze, Párizs, a szerelem városa, melynek misztikus ereje mindenkit a bűvkörébe kerít – vagyis a standard romkom alapanyagai. A sót azonban kifelejtették.

Kíváncsinak lenni egymásra – Minimum fura (6x6 SZFE-vizsgafilmek)

2014. március 19.

Március 17-én a budapesti Uránia Filmszínház bejárata előtt fura tömeg gyülekezik. Elsőre kiszemeljük Andy Vajnát, Haumann Pétert és Till Attilát, körülöttük sok-sok ismerős fiatal rendező, operatőr, hangmérnök és színész, ugyanis hamarosan kezdődik a Színház- és Filmművészeti Egyetem által szervezett vetítéssorozat, melynek keretében a jelenlegi hallgatóik idei, illetve tavalyi vizsgafilmjeit láthatjuk.

Édes helyett émelygős – Brian Percival: The Book Thief / A könyvtolvaj

2014. február 17.

Van valami szadisztikus abban, hogy Hollywood időnként újabb holokauszt-filmeket dörgöl az orrunk alá, főleg akkor, ha nem tud vele újat mondani, és csupán egy abszurd lelkiismeretként mintha folyamatosan emlékeztetni akarna valamire, amit ugyanakkor képtelen hitelesen megmutatni. A könyvtolvaj ilyen szempontból egyenesen groteszk, előrelátható fordulatai és művisége által – arról nem is beszélve, hogy ízléstelenül humorizál a lehető legkevésbé megfelelő pillanatokban. A forgatókönyv egyenletlen, a halmozott tragédia néha már unalmas, a film azonban mégis hordoz valamit néhány jelenet erejéig, amelyek egy remek film részei lehetnének.

Öreg róka, nem vén róka – Jon Turteltaub: Last Vegas

2013. december 26.

A filmtörténet sajátos dinamikájába az irányzatok felbukkanásán, fénykorán és lecsengésén túl beletartozik az a fajta kalapemelés, melyet a Last Vegas kissé ironikusan és elég átlátszóan tesz. Hollywood megérett arra, hogy a médium számára válságos időkben tisztelegjen a néhai nagyoknak, Jon Turteltaub legújabb filmjében ezt elég elegánsan teszi ahhoz, hogy ne a múlt század sztárjaival való leszámolásnak tűnjön, és azok kezére játsszon, akik a „régieket” sírják vissza.

Nem mind arany, ami fénylik – Alexandru Maftei: Domnişoara Christina

2013. november 8.

Az örökérvényű, transzcendens, démoni szépséget, és ezzel egyidejűleg a halálra ítélt, kiteljesedésre képtelen szerelmet hivatott bemutatni Mircea Eliade 1936-ban írt regénye, a Domnișoara Christina, mely szerzőjéhez méltón folklórral, okkultizmussal és történelemmel telített. Alexandru Maftei a fantasztikus regényből megrendezte ugyan az „első román horrort”, azonban a remek irodalmi alap és a szinte 1,2 millió eurós költségvetés csupán egy csillogó-villogó, esztétikailag pontra tett, de mélységtől és jó forgatókönyvtől mentes filmre futotta.