Szabó Ádám

Írásai a Filmtetten (14)

Imádat-metaforika – Giuseppe Tornatore: (Nuovo) Cinema Paradiso, 1988

2009. szeptember 4.

„Mikor lesz már vége a nyárnak? Egy filmben már vége lenne.” „Az élet nem olyan, mint amilyennek a moziban láttad” – hangzik el a legendás szereplők szájából az idén 20 éve bemutatott, mozibolondok érzéshordozójának nevezhető Cinema Paradisóban. Tornatore, a film szerzője idén ősszel újfent pátriája történelméről regélt nemrégiben a 66. Velencei Filmfesztivál nyitófilmjében, a Baariában1.

Káoszelméletek – Christopher Nolan-portré 2.

2009. augusztus 26.

Formabontó második filmje, a Mementó után – amely tartolt az amerikai független- és kommerszfilm-fesztiválok mezőnyében – Nolant számos álomgyári fejvadász próbálta becserkészni. A rendező végül is hagyta magát, ám látszólagos tömegkiszolgálása midcultosodássá módosult, aminek csúcspontja egy a mainstream képregényekből és nagyvásznas adaptációkból jól ismert szuperhős deheroizálása lett.

Egy valkűr hanyatlása – Quentin Tarantino: Inglourious Basterds / Becstelen Brigantyk

2009. augusztus 24.

Zseni. A posztmodern filmművészet zsonglőrje – állítják róla a méltatói. Az ellentábornak is megvan róla a véleménye: kókler, a Ponyvaregény óta a semmit ragozó, túlértékelt iparos. Quentin Tarantino majdnem 10 évig dolgozott új mozija, a Becstelen Brigantyk forgatókönyvén. Rossz bevallanom, de éppen most jött el az a pillanat, mikor az ellendrukkerek oldalára kell állnom.

Káoszelméletek – Christopher Nolan-portré 1.

2009. augusztus 17.

Dicsérendő tendencia tapasztalható a 2000-es évek amerikai akciómozi-, thriller- és kalandfilm-termésében. Mintha a zsánerfilmek alkotói ráéreztek volna, hogy műveik akkor válnak igazán átélhetővé, ha mentális problémákkal sújtott hősöket küldenek a tettek mezejére, akik a sokadik padlóra esés után önmaguk rekonstruálásában ismerik fel az üdvösséghez vezető utat. Christopher Nolan, a brit származású amerikai filmrendező is ilyen alkotó.

Chicagói kakofónia – Michael Mann: Public Enemies / Közellenségek

2009. július 23.

Michael Mann igen ellentmondásos rendezővé nőtte ki magát az utóbbi 5 évben. Legtöbbször a történetet elkenő digitális kamera mániáját rosszallják az ítészek, és magam is úgy vélem, hogy a Collateral – A halál zálogában még a tartalom és a forma egyensúlyát tükröző technikája a Miami Vice-ban már kezdett elsikkadni. Akkor azt saccoltam, hogy a mélypont csak idő kérdése.

Dél-koreai pszicho – Na Hong-jin: Chugyeogja / The Chaser / Az üldöző

2009. március 23.

Az üldöző úgy indul, mint egy ízléses romantikus mozi. Színpompás felvételek kalauzolják a nézőt az éjszakai Szöulban, ahol egy szimpatikus fiatal lány mobilon hívja az udvarlóját. A férfi rövidesen megérkezik, és lovagiasságával elbűvöli őt – gondolhatnánk, ám a jövendő édes-bús love story-ra vonatkozó tippünket lassan megcáfolja a rendezői koncepció.

Nem mi nevetünk a végén... – Zack Snyder: Watchmen / Az őrzők

2009. március 9.

...hanem a producerek. Gondoljuk csak végig! A 80-as évek végén Terry Gilliam azt mondta, a 12 részes graphic novel két órában megfilmesíthetetlen és csak egy 12 órás minisorozatként él meg. Az új évezredben Aronofsky és Greengrass is próbálkozott, de végül Zack Snyder bizonyíthatott, aki korán világossá tette, hogy a 300-ban elővezetett stílusát viszi tovább.

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat