Úgy tűnik, mindig lehet találni olyan háborús hősöket, akiknek történetét még nem filmesítette meg Hollywood. A legújabb holokausztfilm, a Menedék egy lengyel házaspár, Jan és Antonina Żabiński hőstetteit mutatja be, akik több száz zsidót menekítettek ki a varsói gettóból, rejtekhelyként használva a városi állatkertet.
Antonina Żabiński naplóját először Diane Ackerman írónő dolgozta fel, aki 2007-ben jelentette meg regényét The Zookeeper’s Wife címmel. A lengyel megszállás idején a Żabiński házaspár vezette a varsói állatkertet. A bombázások során az állatkert is komoly károkat szenvedett, az állatok nagy részét elszállították vagy megölték. A szinte üresen maradt állatkertben Żabińskiék disznókat tenyésztettek, mellyel látszólag a német hadsereget akarták segíteni. Valójában így sikerült a nácik orra előtt menekíteni a zsidókat, ugyanis Jan a disznók etetéséhez szükséges moslékot a varsói gettóból szerezte be, így egyszerre tudott ételt csempészni a gettóba, és embereket menekíteni ki onnan. A zsidókat az állatoknak kialakított raktárhelyiségben bujtatták, néhányan csak pár éjszakát, mások egész hónapokat töltöttek Żabińskiéknál.
A Kőkemény Minnesota (North Country, 2005) rendezője, Niki Caro ismét egy erős nő igaz történetét dolgozta fel, ugyanis bár Żabińskiék közös érdeme a zsidómentés, a film főszereplője egyértelműen a feleség, Antonina. Jan volt az, aki zsidókat menekített a gettóból és tagja volt a lengyel ellenállásnak, ám pont attól válik érdekessé a Menedék, hogy nem a harcoló katona gyötrelmein van a hangsúly, hanem az otthon maradt feleségen. Antoninát Jessica Chastain alakítja, akinek most egy kifejezetten naiv és érzékeny nő bőrébe kellett bújnia, és mivel Chastainról van szó, természetesen hozza a mindig tökéletes formáját. Az emberélet megmentésének fontossága központi szerepet játszik a holokausztról szóló filmekben, de nem csak a fizikai test életben tartása a fontos, hanem a léleké is. Itt jön a képbe Antonina, aki nélkül a bujtatott zsidók ugyanolyan nyomorultul érezték volna magukat az állatoknak kialakított ketrecekbe zárva, mint a gettóban. A Żabiński család „vendégei” olyan borzalmakat éltek át, amelyek feldolgozásához külső segítségre van szükség, és Antonina figyelmet fordít arra, hogy a rejtőző zsidók a lehetőségekhez mérten normális életet tudjanak élni. Egy sokkos állapotban lévő, megerőszakolt zsidó lányt például különböző terápiás módszerekkel – beszélgetés, kisnyuszi, rajzolás – segíti feldolgozni az őt ért szörnyűségeket. Abban a sötét történelmi időszakban, amelyben a náci ideológia különböző embercsoportokat – kezdve a zsidókkal – lemészárolandó állatként kezelt, megjelenik Antonina, aki számára a Föld minden élőlénye jogosult a tiszteletre és a szeretetre. Ahogyan a film első részében akár életét kockáztatva is segít az állatokon – egy haldokló elefántbébit is megment, kitéve magát a támadás veszélyének– később ugyanilyen elszántsággal védi a zsidókat is.
Antonina férjét Johan Heldenbergh, a megszállt varsói állatkertet felügyelő német zoológust, Lutz Hecket pedig Daniel Brühl alakítja. Utóbbi kicsit túlságosan hasonló karaktert játszik a Becstelen Brigantykban alakított náci hősszerelmes katonához, ami egy kicsit disszonáns szerelmi háromszöget eredményez. Heck a filmben szerelmes Antoninába, és ezért nem veszi észre a zsidóbújtatás árulkodó jeleit. Bár a történet szerint Antoninát a markában tartja a hatalmával visszaélő Lutz, a meleg tekintetű Brühl ügyetlen flörtölési próbálkozásait nézve nem igazán érezzük át a helyzet súlyosságát.
A második világháború borzalmairól nehéz új dolgot mondani és ez a Menedéknek sem sikerül. Ettől függetlenül egy profin kivitelezett film, mely tartogat pár maradandó pillanatot. Az állatkert érdekes metaforaként szolgál a történetben, az egyik legerősebb jelenet maga Varsó megszállása, ahol azt láthatjuk, hogy az állatok és az emberek ugyanúgy nem értik, miért pusztítják el őket idegen erők. Az állatként kezelt ember rendszeresen visszatérő elem a filmben, kezdve a gettóban élő, rácsok mögé zárt zsidóktól egészen a náci állatkísérletig, amellyel új fajt akartak létrehozni (pontosabban egy már kihalt állatot, az őstulkot kitenyészteni). Niki Caro filmje a háború borzalmaihoz képest kicsit romantizált, viszont a Menedék ettől még nem lesz álságos, hiszen bár teljesen hihetetlen a történet, mégis valóban létezett ez a hősies lengyel házaspár, akik megközelítőleg 300 zsidót mentettek meg a biztos haláltól. Már csak az emlékükért is érdemes megnézni a róluk készült filmet.
