A három évvel ezelőtti Godzilla v Kong után már meg is érkezett a Godzilla x Kong. Ugyan nem tudni, mit takar az x (valószínűleg a butácska graffitik nyelvezetéhez akar hasonlítani, mint egy Peti x Kati esetében), de talán annak a jele, hogy fogynak az ábécé betűi. Nem baj, talán már a z-re sem lesznek sokan kíváncsiak, ha így folytatódik a tendencia.
Először is, egy kicsit tisztázzuk, hogy hogy is van az, hogy épp most nyert egy decemberben bemutatott Godzilla-film Oscar-díjat a legjobb speciális trükkök kategóriában, rá három hónapra pedig a mozikban van egy újabb óriásszörnyes csihi-puhi, és nem, a díjnyertest vélhetőleg te sem láttad. Az eredeti, japán Godzilla-filmeket is gyártó Toho stúdió és az amerikai Legendary Entertainment egy meglehetősen egyedi megállapodást kötöttek néhány éve Godzilla kapcsán. Ennek a lényege, hogy a Toho továbbra is megtarthatja a mutáns gyík jogait és készíthetnek filmet vele a főszerepben – annyi kikötéssel, hogy nem mutathatják ugyanabban az évben, amikor a Legendary a saját szörnyes univerzumának legújabb kiadásait. Ezért történt az, hogy 2014-ben megjelent az első Legendary-féle Godzilla, Gareth Edwards rendezésében, majd rá két évre a Toho jött ki a Shin Godzillával (vagy, ahogy arrafelé ismert, Shin Gojirával). Ezek után a Toho kissé visszavett a tempóból, a Legendaryvel ellentétben. Utóbbiak bemutatták 2017-ben a szörnyes univerzumuk King Kongos epizódját, Kong: Koponya sziget címmel, rá egy évre ismét Godzilla volt terítéken, aki a szörnyek királyává avanzsált, majd 2021-ben végre egymásnak eresztették a két monstrumot a Godzilla Kong ellenben.
A Toho végül tavaly év végére tudta beidőzíteni a Godzilla Minus One-t (aminek nincs magyar címe, tekintve, hogy nálunkfelé nem is került – vélhetőleg ezután sem fog – bemutatásra), de még épp idejében ahhoz, hogy a mindössze 10 millió dollárnak megfelelő jenből elkészített produkció elhappolhassa az Oscart a hollywoodi látványfilmek elől. A Godzilla Minus One orbitális siker lett a költségvetéséhez képest, még Amerikában is tisztességes 25 milliót hozott össze. A kritikai fogadtatása is hasonlóan pozitívra sikeredett, a szakírókon túl többek között Gareth Edwards és Steven Spielberg is az egekig dicsérte a japán világháborús traumákat is szimbolikusan feldolgozó alkotást.

No, de akkor lássuk, hogy mit szállít ehhez képest a hússzor annyiból készült Godzilla x Kong: Az új birodalom, amit mi is megnézhetünk a moziban. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Godzilla Kong ellen véget ért: a Hong-kongot és Mechagodzillát tönkreverő duó időközben feloszlott, Godzilla a földfelszínen aprítja kihívóit, két városrombolás között pedig a Colosseumban pihenteti megfáradt tagjait, eközben Kong az előző részben felfedezett Üreges Földön vadászik, és keresi a hozzá hasonló óriásmajmok nyomait. A két alfaszörny jól leosztja egymás között a vadászterületet, a törékeny erőegyensúlyra pedig a továbbra is az Ilene Andrews (Rebecca Hall) vezette Monarch vigyáz. Csakhogy Üreges Föld is üregesnek bizonyul, a mély mélyéből pedig hamarosan felbukkan valami csúnya és nagy, Godzillának és Kongnak pedig ismét össze kell fognia, hogy az új fenyegetést elhárítsák.

Akinek semmi kedve szimbolikához, burkolt jelentésekhez, emberi karakterekhez, csak újabb és újabb turistalátványosságok összerombolását akarja szélesvásznon látni, annak épp eleget ad a Godzilla x Kong. A Vatikántól kezdve Rio de Janeirón át egészen a gízai piramisokig törik itt minden (bár a készítőknek javaslom, hogy esetleg számolják meg, hány piramis is van Gíza körül, mert én csak háromról tudok, Godzilláék meg vagy hatot összedöntenek). De azt nem tudom elképzelni, hogy számukra is inkább élvezetes lenne az élmény, mint amennyire fárasztó. Két metropolisz szétzúzása között ugyan kapunk valami kis kötelező összekötőt emberi karaktereinkkel – az előző rész comic reliefje, Brian Tyree Henry visszatér. Millie Bobby Brown viszont ezúttal kihagyta a szörnyes bulit, rajtuk és Hallon kívül pedig megkapjuk még a világ legunalmasabb férfi főhősét, Trappert Dan Stevens alakításában. Mellette Kaylee Hottle Jiája is visszatér, hogy eljátszhassa a világmegmentő kiválasztott indokolatlan szerepét. Ezúttal már emberi gonoszra sem futja, úgyhogy tulajdonképpeni konfliktus sincs a filmben (már ha nem számoljuk a szörnyekét), a legnagyobb emberi dráma, hogy vajon az Iwik törzsének utolsó tagja, Jia Ilene-nel, a pótanyjával marad-e, vagy sem, és hát ez sem egy különösebben megrendítő szál.

Emberek helyett viszont van sok CGI-szörny, akik mind nagyok és még annál is nagyobbak. Vannak itt óriási gorillák és csimpánzok, jeget fújó gyíkok és istenként tisztelt molylepkék is. Ezek közül talán még a majmok között találunk valamiféle karakter-szerűségeket, bár ez sem megy túl a csúnya-tehát-gonosz logikán: mintha csak egy lebutított Majmok bolygóját néznénk, hegynyi majmokkal és hangyányi emberekkel. Ezek mellett a film látványvilága is lehangoló kissé: korántsem csúnya, de kreativitásnak jócskán híján van. Az előző részben bemutatott Üreges Föld még szemkápráztató volt, itt már csak mérsékelten látványos képernyővédő: minden pont olyan itt is, mint odafent (még az erdők is pont emberméretűek, amikor arra van szükség), még összerombolható piramisok is vannak, sőt még a rejtett üregnek is van rejtett ürege. A nagy bunyósjelenetekből pedig annyi van, és annyira fölöslegesek, hányingerkeltőek és kaotikusak, hogy a Godzilla x Kong simán elmenne egy Michael Bay-féle Transformers-filmnek is, egy idő után még Kong is robotkézzel gyepálja ellenfeleit.

Sajnálatos, hogy hozzánk inkább ezt a Godzillát engedik, nem pedig a japán verziót, mert ilyent már láttunk eleget. De talán reménykedhetünk benne, hogy a Godzilla Minus One előbb-utóbb legalább streamingen elérhető lesz, és akkor valami érdekes filmet is láthatunk a nukleáris gyíkkal a főszerepben.