Garantáltan arcunkra fagy a mosoly a váratlanul nagy sikert arató stúdiófilm kikényszerített folytatása láttán, amely új szereplőkkel, más közegbe helyezve, zenei betétekkel megtoldva mondja fel ismét az előző rész történéseit. Nem, ez nem egy újabb Joker: Kétszemélyes téboly-kritika.

Parker Finn vigyordémonának második egész estés riogatásáról, a Mosolyogj 2-ről van szó, ami az alaprecept puszta felmelegítésével próbálja tovább építeni ezt a hosszú életűnek ígérkező franchise-t. Az eredetileg VOD-ra szánt első felvonást a Paramount a pozitív visszajelzésű tesztvetítések hatására küldte mégis mozikba anno, ahol aztán olyannyira magával ragadta a nézőket a gyilkos mosoly ötlete, hogy a megelőlegezett folytatást már a stúdió egyik legjobban várt húzócímeként harangozták be. A közelgő halloweenre időzített etap azt igazolja, ami a poszt-covid érás moziélményből felocsúdva rögtön nyilvánvalóvá vált: hogy az érdekfeszítően bizarr, de egyébként innen-onnan összeollózott high concept mögött valójában nem rejlik erős és izgalmas szerzői vízió.

A világhírű popsztár, Skye Riley (Naomi Scott) brutális autóbalesetéből frissen felépülve bejelenti a következő, minden korábbinál nagyobb szabású turnéját. A testet-lelket megterhelő felkészüléssel járó nehézségeket enyhítendő, az énekesnő felkeresi dílerét némi fájdalomcsillapító reményében, ám a meglehetősen furcsán viselkedő Lewis (Lukas Gage) ehelyett a szeme láttára végez magával. Skye-t már a megmagyarázhatatlan eset éjszakáján szörnyű víziók kezdik gyötörni, amelyekben rendre ijesztően vigyorgó alakok kísértik őt. Az élete megint az összeomlás szélére kerül, ahogy a zűrös múltja démonai fokozatosan átveszik az irányítást felette, a körülötte lévőket azonban nem igazán hatják meg ezek a sztárallűrnek elkönyvelt pánikrohamok. Ha életben akar maradni, akkor kizárólag arra a személyre számíthat, akivel a legdurvább csatáit vívja: önmagára.

A 2022-es Mosolyogj vérfrissítésként hatott a Démonok között-univerzum által leuralt plázahorrorok évről évre hervasztóbb mezőnyében. Finn debütfilmje – valamennyi gyerekbetegsége ellenére – tisztességgel hozta a frászt a műfaj edzettebb rajongóira is, ráadásul a folytatást sem csak a box office fókuszú, újabb bőrlehúzás indokolta. A mosolyátkot övező mítoszban bőven maradt még kiaknázható potenciál, így várható (remélhető?) volt, hogy az előzményeket szorosan követő (a sztori hat nappal az első film fináléja után veszi fel a fonalat) fejezet mélyebbre ás majd a vándorló entitás mibenlétét illetően. A Mosolyogj 2 tesz egy bátortalan lépést előre ennek érdekében, hogy aztán kettőt visszahátráljon. A heti rendszerességű öngyilkosságokban közvetetten érintett Morris (Peter Jacobson) rávilágít arra, hogy a vigyori gonosz parazitaként táplálkozik az emberi romokból, és addig nem hajlandó továbbállni, amíg ki nem szipolyozta az aktuális gazdatestet. Ezen a félmondatos adalékon túl minden más emlékeztető jellegű összegzés csupán, a játékidő előrehaladtával pedig egyre orrfacsaróbbnak bizonyul az ismétlés dohszaga.

A Mosolyogj 2 furcsamód inkább érződik az elődje prototípusának: noha véresebb, elborultabb, valamivel bevállalósabb is talán, az összkép mégis kiforratlanabb, kevésbé következetes benyomást kelt. Egy-egy narratív csavarral a filmet író és rendező Finn a saját maga által kreált szabályoknak mond ellent, ennél lényegesen fájóbb viszont, hogy az ijesztgetések távolról sem tükrözik azt a fajta kreativitást, ami miatt két évvel ezelőtt elégedetten csettintettek a horrorkedvelők. Ugyanazokat a jumpscare-eket lövi el szinte ugyanabban a sorrendben, ha meg véletlenül húz egy merészebbet, hát attól sem ugrunk fel a székünkből, mert addigra erőteljesen leapad az érdeklődésünk. Az első rész hatásmechanizmusához rengeteget tett hozzá az a becsapós, de végtelenül szórakoztató trükk, hogy néhány pattanásig húzott szituáció nemes egyszerűséggel nem adta meg a kegyelemdöfést, ezzel folyamatosan őrlángon tartva a feszültséget a cselekményt előremozdító, ártalmatlan jelenetek közben is. Skye Riley kétórás pokolraszállásában egyféle kifutása lehet annak, ha az éj leple alatt felcsendül Cristobal Tapia de Veer idegtépően nyomasztó zenéje: törvényszerűen meg kell ijednünk.

Az éles közegváltásnak köszönhetően azért elvétve megfeledkezünk arról, hogy voltaképpen ugyanannak filmnek a lebutított verziójával van dolgunk. Az elviselhetetlen méreteket öltő hírnévvel, illetve az abból fakadó örökös elvárásokkal való megküzdés még jobb táptalajt biztosít egy mentális mélyrepülés történetéhez, mint a transzgenerációs traumájával szembenézni képtelen pszichiáter esetében. Skye nem egy könnyen azonosulható főhős: egyik rossz döntés után hozza a másikat, hányingerkeltően bánik a közvetlen környezetével, és azt is elmarja maga mellől, aki tényleg önzetlenül akarna segíteni rajta. Mégis torokszorító, ahogyan szilárd fogódzó nélkül, izolált magányban próbál úrrá lenni az elkerülhetetlen őrületen. Menedzsmentje – élén a lánya karrierjéért „mindent feláldozó” anyával – támogatásról és szeretetről papol, de csak a fejőstehenet látják benne, hiszen hagyják, mi több, bátorítják, hogy testi-lelki roncsként újra színpadra lépjen, az meg már a hab a tortán, ha ezzel össze is harácsol pár millió zöldhasút. Finn hullámzó arányérzékkel, ugyanakkor korántsem ügyetlenül ragadja meg ezt a témát, de hát ilyen ez a popszakma, a közönség rettegésért fizetett, nem holmi karakterdrámáért.

A Mosolyogj 2 ahelyett, hogy felülemelkedne elődje elsőfilmes esetlenségein, négyzetre emeli azokat, ennek pedig a vigyordémon félelmetes varázsa látja kárát. A tucathorrorok tengerében így is egy fényesebb gyöngy, hátborzongató és merész zsánermozi, ami meghökkentő és tagadhatatlanul frappáns befejezésével jócskán feladja magának a leckét a franchise jövőjére nézve. Parker Finn nagyon ért a fosatáshoz (bár ezúttal feltűnően gyakran nyúl véres és gusztustalan, a testhorror irányába kacsingató eszközökhöz), ám e sajnálatosan üresre és kiszámíthatóra sikeredett folytatással nem került távolabb attól, amitől régóta szeretne szabadulni: hogy elmeszüleményére a Valami követ és A kör ötletes szerelemgyermekeként hivatkozzunk.