Az egyik albérleti szobám falán Monica Vitti nézett velem szembe a Lány pisztollyal című film plakátjáról. Szépnek – mit szépnek, gyönyörűnek! – láttam, a filmet is kedveltem, kicsit szerelmes lettem bele, ami talán kamaszként megbocsájtható. Láttam már Antonioni Vörös sivatag című remekében is, de a komor környezetben fiával tébláboló vörös hajú nő akkor nem keltett bennem vágyat.
Három filmmel és egy mesterkurzus felvételeivel tiszteleg Szabó István filmrendező előtt a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál streaming-felülete, a TIFF Unlimited.
…és Viscontiról, Pasoliniről, Liliana Cavaniról, Eduardo De Filippóról, James Deanről, Sára Sándorról, Szinetár Miklósról, Cannes-ról, és arról, hogyan lett majdnem olasz színész és mit jelentett Jancsónál játszani annak idején.
Szabó István első három filmje generációs közérzetet közvetítő alkotás. Az „így jöttem”-trilógiájának záró darabja, a Szerelmesfilm is a történelem (második világháború, 1956-os forradalom) emberi sorsokat alakító hatásáról mesél.
A Legjobb tudomásom szerint az Inkubátor Programban „nevelkedett” elsőfilm, rendezője Lőrincz Nándor és Nagy Bálint, a főszerepeket Hámori Gabriella és a marosvásárhelyi származású Bodolai Balázs alakítja. Tallinnban lesz a Zárójelentés nemzetközi premierje is.
Bár a filmkritika és maga Szabó István sem sorolja a legsikerültebb filmjei közé, az Álmodozások kora 55 év múltán is ropogósan friss, szellemes munka, ami olyan nyelven és olyan problémákról beszél, amivel könnyen azonosulhatnak az ún. mai fiatalok. Generációzás, kapunyitási pánik, teszetoszaság: ha ma születne, Reisz Gábor rendezné, és Szabó Benedek írná a zabolátlan álmodozások filmzenéjét.
Senki nem mondhatja, hogy Szabó István talán utolsó filmje ne lenne meglepő. Az Oscar-díjas rendezőnek 82 éves korára jött meg a humora, emellett kedvet kapott ahhoz, hogy a korábbiaknál nyíltabban beszéljen az ügynökmúltjáról, rendezői zsenije viszont a Zárójelentésben felismerhetetlen.
