Privát filmtörténet XIII. – Remények, illúziók

A rendszerváltásnak nevezett időszakhoz tartozik, hogy az állam egyik pillanatról a másikra sok helyen kivonult a kultúra támogatásának közpénzből történő kötelezettsége alól.

Privát filmtörténet XII. – Menedékjog

A határokon egyre sokasodnak a menedékjogot kérők, de nincs olyan fórum, ahol a szenzációhajhász csatornákon kívül egy értő embernek elmondhatnák történeteiket, csendes meghallgatva őket, mint ahogy Ember Judit tette azt a filmjei készítése során.

Privát filmtörténet XI. – Cannes-i mozaikok

Lesz, ami megmarad: néhány kép, mondat, dallam. Mozaikok.

Privát filmtörténet X. – Kerti történetek

A legjobbak csak fejben maradnak meg.

Privát filmtörténet IX. – Cannes-i emlékek 1.

Volt vagy tíz-tizenöt év az életemben, amit aranykornak nevezhetnék. Már túl voltam a világ megváltásának kamaszkori hevületénél, de még nem értem el a „minden mindegy, élni kell” kort.

Privát filmtörténet VIII. – A túlélés technikái

A technológiai váltás, a videófelvevők elterjedése lassan értelmetlenné tette a hatóságok azirányú törekvését, hogy kontroll alatt tartsa a filmkészítőket.

Privát filmtörténet VII. – Emlékezni tilos...

...tehát a továbbiakban emlékeim felidézésével foglalkozom. Ez a mondat egyébként egy alagútban fénylik fel, gyertya lángjai rajzolják ki, mozgóképek a barlang falán. Lukáts Andor Alagút című filmje valamikor a nyolcvanas évek elején készült a Balázs Béla Stúdióban.

Privát filmtörténet VI. – Demokrácia-gyakorlatok

Csak a diákok ösztönös, önkény elleni lázadásában lehet bízni – akkor is, ha a filmekben elbuknak.

Privát filmtörténet V. – Oktatás-álmok

“Az első négy
A második hat
A harmadik egy pillanat csak”

(Vető János dalszövege)

Privát filmtörténet IV. – Tizenkettők

„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”
                                                                                                            (George Orwell)