Privát filmtörténet VIII.: A túlélés technikái Privát filmtörténet VIII.: A túlélés technikái

Privát filmtörténet VIII.

A túlélés technikái

A technológiai váltás, a videófelvevők elterjedése lassan értelmetlenné tette a hatóságok azirányú törekvését, hogy kontroll alatt tartsa a filmkészítőket.

Tovább haladva az emlékezés csalóka ösvényén: a nyolcvanas évek BBS-filmjei közül az egyik legemlékezetesebb Ember Judit Pócspetri c. drámai erejű dokumentuma. A film a faluban 1948-ban történt eseményeket, egy máig sem tisztázott körülményű halálesetet boncolgat. A szolgálatban lévő rendőr halálát a kommunista párt az iskolák államosítása ellen tüntető falusi lakosok és a helyi plébános meghurcolására használta fel. A filmből kiderül, hogy a falut bűnösnek nevezve szinte mindenkit megkínoztak, az emberek még a film készítése idején is félve beszéltek a dologról. „Nagyon kikaptunk” – említi az egyik túlélő lakos. A koncepciós per egyik akkori előkészítője a film idején regnáló pártfőtitikár, Kádár János volt – nem csoda, hogy filmet elkészülte után azonnal betiltották. 1981-ben ez volt az egyik utolsó film, amit 16 mm-es nyersanyagra forgatottak, az éber elvtársak a filmlaborban csak a néma képeket nézhették, ám a hang elkészültekor már nem vártak tovább, cselekedtek, a kópia a laborból egyenest a Filmfőigazgatóság titkos szekrényébe vándorolt. Nyilvános bemutatására 1989-ig nem is került sor.

Felismerve az új technológia lehetőségeit, korát messze megelőzve kezdte el Bódy Gábor az elektronikus képrögzítés – a videó – alkalmazását a mozgóképművészetben. Az Infermental nemzetközi videófolyóirat harmadik száma Beke László és Forgács Péter szerkesztésében a Balázs Béla Stúdióban készült 1983-84-ben. Ez volt az első kelet-európai kiadása a nemzetközi videófolyóiratnak, amely Mannheimben indult, majd Axis címen összegyűjtve mutatta be Bódy Verával közösen szerkesztve a legfontosabb videóművészeti alkotásokat. Az internet előfutáraként a YouTube szerepét töltötte be hullámzó színvonalú videómunkák gyűjteményeként. A videó, mint képkészítő eszköz szabadságot nyújtott a felhasználóinak, amelyet a dokumentaristák is hamar felismertek, kikerülve ezzel a cenzúrát. Ám az eszköz, ha nem párosul tehetséggel, csak ócska szerszám marad, mint ahogy a világháló is szabadságot ad, átölel, magába szippant, megfojt.

A pár hete lezajlott magyarországi választások kapcsán jutott eszembe Erdély Miklós utolsó filmje, a Tavaszi kivégzés, amely időrendben is illeszkedik az általam kiemelt filmek sorába. A film az államgépezet által totálisan ellenőrzött és a központi elvárásoknak megfelelően viselkedő állampolgárról szól, aki a hivataltól érkező levélnek megfelelve megjelenik saját kivégzésén. Néhány jelenetet a főtéren lévő tanácsépületben sikerült felvenni, a munkatársak értetlenkedve, sajnálkozva, de egyetértve a központból küldött levél tartalmával fogadják hősünk tétova ellenállását: biztosan tévedés történt! Egyik meg is jegyzi: „Magukat úgysem végzik ki.” A protagonista családjától elbúcsúzva jelenik meg a hajnali időpontban a téren, és csodálkozva konstatálja, hogy az ítéletvégrehajtó nem jelent meg. Kötelességtudóan saját maga akarja működésbe hozni a nyaktilót, azonban egy váratlan áramszünet megakadályozza, hiába próbálkozik többször is. A forgatás során az óbudai főtéren felállított guillotine illeszkedett a tér látványába, háttérben az önkormányzat épületével igazi díszletelemmé vált. A nappali forgalomban szinte fel sem tűnt a járókelőknek, akár maradhatott is volna, hiszen a nép, az istenadta nép a választások során önként hajtotta le a fejét ma is. Csak az angyali-ördögi mosolyú nő nem kapcsolta ki a masinát, mint a filmben.

Mész András (Monory M. András) filmjével, a tököli fiatalkorúak börtönében készült Bebukottakkal folytatom a nyolcvanas évekről szóló emlékeimet. A technológiai váltás, a videófelvevők elterjedése lassan értelmetlenné tette a hatóságok azirányú törekvését, hogy kontroll alatt tartsa a filmkészítőket. A BBS előzetes beavatkozás, forgatókönyv elfogadás nélkül készíthetett filmeket, a vezetőség határozta meg – figyelembe véve a pénzügyi lehetőségeket –, hogy mit támogat. Ez nem jelentett akadályt, hiszen emlékeim szerint a rendező egyben vezetőségi tag is volt ebben az időszakban. A film helyszínét felügyelő Büntetésvégrehajtási Intézet egyik vezető tisztségviselője némi utánajárással engedélyt adott a forgatásra, ezért is készülhetett el a film a fiatalkorú bűnelkövetők tököli intézetében.

A filmet betiltották, de utóélete emlékezetes beszélgetéseket idéz bennem a filmfőigazgatóság képviselőivel. A videóra készült műről elkészülte után szinte azonnal másolatok készültek, eljutott nemzetközi filmfesztiválokra. Ennek a filmnek is köszönhető, hogy a Balázs Béla Stúdió mint alkotóközösség elnyerte a FIPRESCI (Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége) díját. A technológiai váltás ismét felülírta az autokrata döntései mechanizmusokat, a filmkészítés viszont pénzbe, alkalmasint sok pénzbe kerül. Erre nem volt felkészülve a Stúdió, elkényeztett helyzetben működött egészen a rendszerváltásig. „Járni nem jár, csak adható!” – fejtette ki egy hivatalnok. És nem adott.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller