„Mindenkit úgy kell leültetni, hogy benne legyen a gépben” – Az erdélyi némafilm tableau-esztétikája

2022. december 29. – írta Margitházi Beja

Benne lenni a „gépben”, vagyis jól látszani a képen – tapint rá akaratlanul is a filmkép komponálásának, a kamera számára színrevitt jelenet elrendezésének aranyszabályára Az utolsó éjszaka forgatásáról tudósító névtelen újságíró 1917-ben. A kolozsvári némafilmekből alig maradt fenn néhány, és azok sem mind hiánytalan, teljes változatban, nem véletlen tehát, hogy ritkán értekezünk Janovics, Korda, Kertész, Garas, Mérei vagy Fekete Mihály itt készült műveinek stílusáról vagy vágástechnikájáról. Ebben az írásban mégis arra teszek kísérletet, hogy az erdélyi némafilmet a korabeli európai film stílustrendjeinek kontextusában helyezzem el, és a téma további, filmek híján is megvalósítható kutatására tegyek javaslatot.

A populáris forma művészete – Janovics Jenő: Az utolsó éjszaka (1917)

2022. december 8. – írta Gelencsér Gábor

Balogh Gyöngyi emlékének

Privát filmtörténet XIII. – Remények, illúziók

2022. november 5. – írta Durst György

A rendszerváltásnak nevezett időszakhoz tartozik, hogy az állam egyik pillanatról a másikra sok helyen kivonult a kultúra támogatásának közpénzből történő kötelezettsége alól.

„Amikor összejön egy jó csapat, nagy öröm a filmkészítés” – Beszélgetés Halász Judittal és Rózsa Jánossal

2022. október 19. – írta Köllő Katalin

Rózsa János Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, érdemes művész, és Halász Judit Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, énekes, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja voltak a 22. Filmtettfeszt vendégei. A Magyar mesterművek szekció keretében október 6-án vetítették a Rózsa János által rendezett Pókfocit, amelynek egyik szereplője Halász Judit volt, s szintén aznap láthatta a közönség Szabó István Szerelmesfilm című alkotását, amelyben az egyik főszerepet Halász Judit alakította. Velük beszélgettünk a fesztivál második napján.

„Ennyire abszurd történettel talán még soha nem találkoztam” – Beszélgetés Gazdag Gyulával

2022. október 4. – írta Soós Tamás

Az egyik legtöbbször betiltott hazai filmes, a magyar abszurd kiváló rendezője, a Sundance Intézet rendezői laboratóriumának művészeti vezetője október 7-én a Fimtettfeszt vendége lesz. Nagyinterjúnkban a szocialista cenzúráról, a betiltásokat követő gyászmunkáról, és arról is mesélt, hogy miért akart elmenekülni az első napon a Sundance Intézetből, amikor hirtelen Robert Redford és Morgan Freeman között találta magát egy padon.

Boldogult filmkorszakban – Szekfü András: Így filmeztünk 3. – Jancsó és köre

2022. augusztus 20. – írta Ritter György

Jelen kötet olvasója, ha a Jancsó-filmekhez nem is kerül közelebb, a szerző művészi és magánéleti világát soha nem látott mélységgel ismerheti meg. 

Privát filmtörténet VIII. – A túlélés technikái

2022. április 30. – írta Durst György

A technológiai váltás, a videófelvevők elterjedése lassan értelmetlenné tette a hatóságok azirányú törekvését, hogy kontroll alatt tartsa a filmkészítőket.

Privát filmtörténet VII. – Emlékezni tilos...

2022. április 16. – írta Durst György

...tehát a továbbiakban emlékeim felidézésével foglalkozom. Ez a mondat egyébként egy alagútban fénylik fel, gyertya lángjai rajzolják ki, mozgóképek a barlang falán. Lukáts Andor Alagút című filmje valamikor a nyolcvanas évek elején készült a Balázs Béla Stúdióban.

Denevér a filmvásznon – A Batman-mozifilmek története

2022. március 13. – írta Szabó R. Ádám

Superman mellett a másik alapvető szuperhős, akinek ráadásul a filmes karrierje is lényegesen kiterjedtebb, sokszínűbb és szimptomatikusabb az aktuális történések és a filmművészet trendjei kapcsán egyaránt – természetesen Batmanről, a Denevéremberről beszélünk, aki immáron sokadik inkarnációjával uralja a bevételi rangsort. Valamiért úgy tűnik, immár 84 éve nem tudunk ráunni a denevérruhába bújó, bűnüldöző milliárdos mítoszára.

Privát filmtörténet IV. – Tizenkettők

2022. február 26. – írta Durst György

„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”
                                                                                                            (George Orwell)