Privát filmtörténet XIII.: Remények, illúziók Privát filmtörténet XIII.: Remények, illúziók

Privát filmtörténet XIII.

Remények, illúziók

A rendszerváltásnak nevezett időszakhoz tartozik, hogy az állam egyik pillanatról a másikra sok helyen kivonult a kultúra támogatásának közpénzből történő kötelezettsége alól.

A rendszerváltásnak nevezett 1989-es történések egyik jelentős eseménye volt Nagy Imre és mártír társai újratemetése a Hősök terén, a Műcsarnok előtt. Az épület aulájában rendezték be a nemzetközi sajtó munkatársai részére a sajtóközpontot, ahol Lángh Júliával, a Szabad Európa rádió munkatásával dolgoztam, feladatom az volt, hogy a téren felvonulók közül keressek ismertebb embereket, akikkel Juli rövid interjút készített. Sajtóbelépővel, az épületen belül és kívül szabad mozgásom volt, Orbán elhíresült beszédét néhány lépéssel a háta mögött állva hallgattam. A lépcsőkön elhelyezett jelképes koporsók mellett felváltva álltak díszőrséget az újonnan alakult pártok képviselői, Demeter Istvánra emlékszem, aki a szolnoki Tisza mozi vezetője volt. Az újratemetési szertartartásra külön buszokkal mentünk ki a köztemető 301-es parcellájához. Már ismertem a helyet, Ember Judit Újmagyar siralom címmel készült filmjének készítésekor jártam ott.

A rendszerváltásnak nevezett időszakhoz – hiszen ez nem egy év alatt zajlott – tartozik az is, hogy az állam egyik pillanatról a másikra sok helyen kivonult a kultúra támogatásának közpénzből történő kötelezettsége alól. Így járt a filmgyártás Róna utcai központja, ahogy neveztük, a „Gyár” is. Nem volt előzmény nélküli, hiszen a Könyves Kálmán úti „Kettes telep”, ami a Népszerű-, Tudományos-, Dokumentumfilm- és a Katonai stúdió irodáinak és műtermeinek adott helyet, ingatlanspekuláció áldozatává vált, ma buszállomás van a helyén. Hamarosan sor került a Pasaréti úti műtermekre is, a magasra srófolt bérleti díjak a Balázs Béla Stúdiót is lépésre kényszerítették, el kellett hagyni a telephelyet, ahol hamarosan lakópark épült. A „Gyár” egyes részlegeit az ott dolgozók kft-be szervezték, szolgáltatásaik komoly pénzbe kerültek. Ezek a cégek értelemszerűen nyereségben voltak érdekeltek, a kevés pénzből készülő BBS-filmek nehezen tudták ezt megfizetni. A játékfilmes stúdiók támogatása a forgatókönyvek alapján az egyes stúdióvezetők előterjesztése során a Filmfőigazgatóság feladatává vált, a BBS ebből kimaradt, mert nem volt jogi személy, nem volt kinek átadni az anyagi támogatást a filmtervek megvalósítására. Kettős feladatot kellett megoldani: megfelelő helyet kellett keresni a gyártási részlegnek, az elkészült filmek tárolása céljából megfelelő raktárt, a videóstúdiónak megfelelő területet, a keddi üléseknek vetítőtermet, valamint létrehozni az önálló jogi személyiséggel bíró szervezetet a különböző támogatások befogadására.

Még a Pasaréti telephelyen volt a stúdió, amikor az akkori vezetőség tagjaival egyeztetve létrejött a Balázs Béla Stúdió Alapítvány, két alapítóval. A MAFILM részéről Kézdi-Kovács Zsolt igazgató, a Filmfőigazgatóság részéről Kőhalmi Ferenc főigazgató írta alá a gondosan megfogalmazott alapító okiratot. Ezzel lehetővé vált az állami, és – akkoriban komolyan hittem benne – az egyéni filmszeretők és a céges támogatók adományainak befogadása. Illuziókkal terhes idők voltak, alapítványok, egyéni vállalkozások, cégalapítások kora volt, szabad versenytér nyílt meg a kebelnek, gondoltuk sokan. Pedig eszembe juthatott volna Makk Károly egy megjegyzése válságos időkből: „Nehogy azt hidd, hogy ha megszavaztatod a népet, mire jusson pénz, kenyérre vagy kultúrára, majd az utóbbit választja”. Ezt később szinte szó szerint visszahallottam a filmfőigazgatótól, akinek azt találtam mondani, hogy jár a stúdiónak az alapító okiratban lefektetett, elvek szerinti pénz. Azt válaszolta, hogy nem jár, csak adható. Ám a lehetőség létrejött más források befogadására, akár koprodukciós partnerek, akár filantróp támogatók is megjelenhettek az állami pénzek mellett.

Az új hely a Budapest Filmforgalmazó Vállalat egyik mozija lett a belvárosban, a Toldi. Egy őszi találkozó alkalmával sikerült az igazgató, Port Ferenc meggyőzése, hogy a BBS jó gazdája lesz a mozinak. Akkoriban a nagyjátékfilmes stúdiók is arra törekedtek, hogy saját mozijuk legyen, volt a Hunniának, az Objektívnek, a Társulás Stúdiónak is saját üzemeltetésű mozija. A Toldi klasszikus egytermes mozi volt, és azt ígértem, hogy a gazdaságos üzemeltetés miatt kéttermesre alakítom át, egy 200 személyes nagy-, és egy 50 személyes befogadó képességű kisteremre, kávézóval, könyvesbolttal. Az építkezés és átalakítás bukkanókkal, egy kis csúszással 1994 szeptemberére elkészült, a terveket Nagy Bálint építészirodája készítette. Sajnos, anyagi okok miatt nem lehetett teljesen meg-valósítani, de így is hamar kedvenc helyévé vált a közönségnek. A vetítési programot két szakemberre bíztam, Horváth György, a Titanic fesztivál igazgatója volt az egyik, a másik pedig Kövesdy Gábor, a Filmarchívum Mátra mozijának programszervezője. Mindketten az átalakuló félben lévő filmarchívumi állásukat hagyták ott a kedvemért, és lettek a BBS alkalmazottai, a mozi felelős üzemeltetői. Szabad kezet kaptak természetesen, csak a kedd esti, kistermi BBS-találkozók idejével nem rendelkezhettek. Azt a nyarat építésvezetőként töltöttem, a kivitelezővel való együttműködés és a szükséges pénz előteremtése volt a feladatom.

A szeptemberi nyitásra sikerült elhívni a Jonas Mekas New Yorkban élő filmest, akivel Antal István és a stúdió programjainak szervezésében segítséget nyújtó Adele Eisenstein vette fel a kapcsolatot. A legendás hírű, avantgárd, független filmkészítő super8-as kameráját már felcserélte egy kis videókamerára és hóna alatt a filmjeivel érkezett. Először járt Magyarországon, a vetítések és a beszélgetések során mindig telt ház volt. A filmvetítések mellett irodalmi estek, koncertek, színházi események is sokszor megtöltötték a nagytermet, a filmek közönsége, a pesti fiatalság kedvenc találkozóhelyévé vált a Toldi mozi.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola