Csak a diákok ösztönös, önkény elleni lázadásában lehet bízni – akkor is, ha a filmekben elbuknak.
Az egykori Gorkij fasor (ma Városligeti fasor) 1938-ban volt a Művészeti Szakszervezetek székháza 1957-2015 között. Ebben az épületben működött – többek között – a Magyar Filmművész Szövetség is, a legfelső szinten két-három irodát hsználva. A szecessziós ablakokkal díszített lépcsőház másik oldalán egy kb. 40 személyes vetítőt alakítottak ki. A földszinten jobbra nyílt a nagyterem, ahol egyes, nagyobb taglétszámú szervezetek tartottak összejöveteleket, itt működött egy ideig a Rátkai művész klub. A klubhelyiségben találkozhattam a Filmművész (később Film- és TV-művész) Szövetség vendégeként pl. Jean-Luis Godard, Elem Klimov, Andrzej Vajda, Imamura Sóhei rendezőkkel.
A Balázs Béla Stúdió is itt tartotta két évente vezetőség-választó gyűlését, a mozgó lábú kagylófotelek és asztalkák mellett ülve. A termet a szövetség egyik szekciójaként vehettük igénybe, mint szervező titkárnak nekem kellett lekötni, a szövetség alkalmazottait, Török Zsuzsit, Hermann Krisztát kérve a közvetítésre, a szigorú nagyasszony, Tamási Magda, vagy később Bakos Edit jóváhagyását megszerezve. Ők voltak akkoriban a szövetség vezetőségének alkalmazottai.
Az alapszabálynak megfelelve az ülésről hangfelvétel készült a jegyzókönyv számára, Oláh Ottó, vagy korábban Prohászka Béla ülte végig fülessel a fején a gyakran éjszakába nyúló, néha heves vitákkal kísért esteket. Az ülés általában hat órakor kezdődött, mint minden kedd esti találkozó. A meghívókat időben ki kellett küldeni, akkoriban valamelyik főpostán adtam fel saját magam, vagy az éppen aktuálisan a stúdiónak dolgozó hivatalsegéd segítségét kérve (Viczkó Tibor, Gyenis Kati, Ujj Zsuzsi gyakran részt vett ebben). Közel száz levelet kellet megcímezni, feladni, és persze, a borítékokba bekészíteni a megfogalmazott szöveget. Ennek végelegesítésében néha segített az aktuális vezetőség, néha nem, de az ún. stencilbe gépelés az én feladatom volt. A stencil egy sokszorosító eljárás segédeszköze, szigorú számadású nyomtatványként kellett felvennem a MAFILM központi raktárában az illetékes elvtárs írásbeli engedélyével. A szöveget átolvasva engedélyezte a házi nyomda számára a sokszorosítást a szükséges példányszámban. A nyomdában már ismertek, sokszor kezelhettem az illegalitás kedvenc masináját a kézi sokszorosító karját tekerve.
Az ülést megelőző hetekben keddenként a végzős, a stúdió tagságára pályázó rendezői osztály filmjeit vetítettük, de volt, amit a főiskola vetítőhelyiségében, mert nem adták ki külső vetítésre. A filmek a leendő tagok bemutatását segítette, éppúgy hozzátartozott az ülés előkészítéséhez, mint a leköszönő vezetőség tevékenységét összefoglaló beszámoló. Többek között Bódy Gábor, Vészi János, Tarr Béla, Mész András, Kamondi Zoltán, Xantus János, Bollók Csaba, Enyedi Ildikó, Hajdu Szabolcs, Szász János harmad-negyedéves filmjeiről van szó, néhány címet is említve: Mundstock úr, Távolban egy bíbor vitorla, Kiki és a hímek, Werther élete, Hotel Magnezit, Necropolis, Rózsalovag, Ezüstkor, Utóirat.
A stúdió a hetvenes évek eleje óta nem csak a főiskolások előtt állt nyitva, a kortárs társművészetek képviselői, vagy amatőrfilmes területről érkezők is részt vettek rendezőként. Filmet készített pl. Dobai Péter, Jeney Zoltán, Erdély Miklós, Maurer Dóra, Hajas Tibor, Forgács Péter, vagy Ács Miklós, Szőke András, Szirtes András. A műfaji különbözőségeket is jelentő alkotói csoportok a filmek beindításával kapcsolatos vezetőségi hatáskörbe tartozó döntéseket is szerették volna befolyásolni, ezért gyakran heves vitákban dőlt el, milyen nevek kerülnek fel a megválasztandó vezetőségi jelölőlistára. A listát telefonos beszélgetések, személyes találkozók keretében készítette el a jelölő bizottság, ezt is el kellett küldeni. Az ülésen való részvétel a tagoknak kötelező volt, ez alól kérhettek felmentést, ha más elfoglaltáguk nem engedte meg a részvételt. Tagjelöltté írásbeli jelentkezés alapján lehetett válni, a jelentkezők listáját is postáznom kellett. Mellékelnem kellett a leköszönő vezetőség írásbeli beszámolóját és a stúdió gazdasági helyzetéről szóló kimutatást.
Az ülés alapvetően két részből állt: az elsőben a szavazóképesség megállapítása, a napirendi pontok elfogadása volt – ha a tagok kétharmada megjelent, akkor lehetett érvényesnek tekinteni a döntéseket. Ekkor került sor általában a szavazatszámláló bizottság tagjaninak megválasztására. A három tagból álló csapat kötelessége és felelőssége volt a szavazásra feltett kérdések összegzése és jegyzőkönyvben való rögzítése. Buglya Sándor és jómagam többször voltunk tagjai kiegészülve egy hamadik önként jelentkezővel. Ezek a technikai jellegű feladatok általában viták nélkül lezajlottak.
Ezután kerülhetett sor a tagrevízióra és az új tagok jelentkezésének elfogadására. Ehhez a tagok legalább felének támogatására volt szükség. A jelölő bizottság által előterjesztett, vezetőségre javasoltak névsorát a helyszínen ki lehett egészíteni, ez is nyílt szavazással dőlt el. Itt már voltak viták, érvek és ellenérvek hangzottak el, kortesbeszédek, tervek ismertetése, jövőképek felvázolása. Mindezek után egy rövid szünet állt rendelkezésemre, hogy a szavazásra bocsátandó névsort elkészítsem és megfelelő példányszámban kiosszam a tagság között. A meglévő listát kiegészítendő kézzel írtam hozzá a neveket, majd fénymásolóval sokszorosítottam. Az öttagú vezetőséget titkos szavazás útján választotta meg a tagság. A jelölő bizottság megszámolta, ellenőrízte a szavazatokat és kihirdette a következő két évre a vezetőséget.
A fentiekben leírtak nem egy konkrét esetről szólnak, általában így zajlottak a választások. Visszagondova, ez volt életem legkomolyabb iskolája, a bázisdemokrácia gyakorlati működésének leckéje. Elnézést, ha hosszabban elidőztem egy-egy aprónak tűnő részletnél, a demokrácia gyakorlása nem könnyű, a zsarnoksághoz hamar hozzá lehet szokni. Egy ideig...
Pár éve végignéztem a hatvanas évek vége felé készült kedvenc filmjeimet, többek között Lindsay Anderson Ha... (If....), Stuart Hagmann Eper és vér (The Strawberry Statement) című munkáit, a 2001: Űrodüsszeiát, Stanley Kubrick sci-fibe oltott jóslatát, valamint Bertolucci Álmodozókját (Dreamers) a hatvannyolcas párizsi eseményekről. Csak a diákok ösztönös, önkény elleni lázadásában lehet bízni – akkor is, ha a filmekben elbuknak, ahogy az én hatvannyolcas álmaim is. Mindenesetre ezek jutottak eszembe a március 15-i pesti ünnepségek és a másnapi diáktüntetések láttán. Meg az, hogy hamarosan ismét gyakorlati órán vehetek részt, választhatok.
