...tehát a továbbiakban emlékeim felidézésével foglalkozom. Ez a mondat egyébként egy alagútban fénylik fel, gyertya lángjai rajzolják ki, mozgóképek a barlang falán. Lukáts Andor Alagút című filmje valamikor a nyolcvanas évek elején készült a Balázs Béla Stúdióban.
A gyertyákat Erdély Miklós nézi, hol egyik, hol másik szemét behunyva, maga a mondat („Emlékezni tilos”) egyben nem olvasható: az egyik szemével csak a magánhangzókat, a másikkal csak a mássalhangzókat látja. A filmben feltűnik szereplőként többek között Ascher Tamás, Ács János, Csákányi Eszter. Donáth Péter, Kari Györgyi, Székely B. Miklós. Operatőre Jeles András volt. Remélem, hogy a 16mm-es filmre készült kópia negatívja és egyéb kelléke fellelhető a Filmarchívumban és sor kerülhet a felújítására. Érdemes lenne közkinccsé tenni az akkortájt készült többi tizenhatosra forgatott filmmel. A Szirtes András-féle A pronuma bolyok története, Müller PéterEx-kódexe és a Bizottság együttes tagjainak közreműködésével készült Jégkrémbalett méltó párja a kaposvári színház művészeit is felsorakoztató film.
Jó évei voltak a BBS-nek, gondokat okoztunk akkoriban a Filmőigazgatóságnak, aki az állami felügyeletet látta el, a filmkészítésre fordítható összegek függtek döntésüktől. Igaz, akkor a művészeti osztály vezetője, Réz András kis vaddisznófog-kabalát hordott a nyakláncán, laza beszélgetéseket folytattunk. Kényes egyensúlyozás volt: megfelelni a hivatalos elvárásoknak, de a BBS hagyományos alkotói szabadságának is. Sokat győzködtem később az aktuális döntnököket, hogy támogassák egy szellemi és anyagi értelemben is független műhely létrehozását. (Ma már erre semmi esélyt sem látok, a manapság a szabad gondolkozás tilos, emlékezni meg csak a központi utasításnak megfelelően szabad.)
A BBS keddi üléseinek programja, a vezetőségválasztás megszervezése, a filmek kölcsönzése és a szakmai szervezetekkel való kapcsolattartás volt a munkám, de néhány film közvetlen előkészítésében és forgatásában is részt vettem. A nyolcvanas évek elején két vezetőségi tagnak, és nekem is volt Renault 4-es autóm, a „bakancs”. Gondoltam, milyen jó lenne, ha három autóval egymás mögött állva reklámoznánk a stúdiót, egy-egy kezdőbetűjét a kocsik ajtajára festve. Egy kék, egy zöld és egy bordó kocsi állhatott volna Pasraréten, a keddi üléseket követően belvárosi kocsmák előtt, BBS felirattal. Gyakran megfordultunk a Múzeum kávéházban, a Vén Diákban, de a Balettcipő, a Fiatal Művészek Klubja, a Fészek és más akkoriban divatos éjszakai helyek parkolója is szóba jöhetett volna reklámhelyként.
Sajnos, az elképzelés nem valósult meg, igaz, én meg naiv voltam: egyszer Nyugat-Berlinben megláttam egy buszon a BBS feliratot és arra gondoltam, hogy megkeresem a céget, hogy kölcsönösen használjuk ki a betűszó adta reklámlehetőséget. Berliner Bus Stadtrundfahrt volt a cég neve. Mondanom se kell, nem sikerült megállapodni velük, de azt hiszem, ez motiválta bennem, hogy a Filmgyártól való elszakadásunk, önállóvá válásunkkor a Budapest Bankot választottam számlavezetőnek. Sajnos, a bank se volt nyitott az ötletemre, pedig biztatóan indultak ez irányú megbeszéléseim. Ezek voltak produceri pályafutásom kezdeti – sikertelen – próbálkozásai.
Ezzel a bordó Renault négyessel voltak kalandjaim, IF 01-05 volt a rendszáma, jó régi darab. Szirtes András A pronuma bolyok története című filmjét forgatta – sokat segítettem egy ideig neki –, egyik nap terepszemlét tartottunk, kihalt tájat keresve. Úgy adódott, hogy Veszprém és Várpalota között járván az ott elterülő szovjet katonai gyakorlóterep és a hajmáskéri laktanya környékén vezetett az utunk. Szirtes hátul ült és félig takarva egy videókamerával fényképezte a tájat, ami mellett elhaladtunk. Akkoriban került a BBS-be egy Sony márkájú szalagos videókamera, bár a film alapvetően tizenhat milliméteres nyersanyagra forgott, a koncepcióba a holdbéli, kihalt táj videófelvételei is belefértek. Pár nap múlva hívott telefonon a MAFILM egyik funkcionárusa, hogy egy bizonyos Céh elvtárs megbízásából fel fog keresni valaki és érdeklődni fog, hogy merre jártam az elmúlt napokban az autóval.
Megjelent a Stúdióban egy világos ballonkabátos alak, ha jól emlékszem, egy drapp színű Dáciával, valami igazolványt mutatott és kérdez-getett. Kiderült, a belügyminisztériumból jött, és tényleg arra volt kíváncsi, hogy merre jártam, ki volt velem, mit csináltunk. Mondtam, hogy egy film forgatásához kerestünk helyszínt, de sajnos, nem felelt meg a felvétel, letöröltem, mert kellett a nyersanyag másra. Kifejezetten sajnálatosnak tartotta, hogy nem tudom neki átadni a felvételeket. Azért megkérdeztem, hogy honnan tudja, merre jártam. Nagy titkot nem árult el azzal, hogy a laktanya őrsége a rendszám alapján jelentette az esetet a BM-nek, ahol kötelességüknek érezték a filmgyár összekötőjét értesíteni. A kiemelt fontosságúnak tartott üzemekben, gyárakban mindenhol voltak közvetlen összekötői, informátori a BM-nek. Többé nem keresett, de bizonyára megjegyeztek valahol. Mostanában ezt Pegazussal oldja meg a hatóság.
.jpg)
