...tehát a továbbiakban emlékeim felidézésével foglalkozom. Ez a mondat egyébként egy alagútban fénylik fel, gyertya lángjai rajzolják ki, mozgóképek a barlang falán. Lukáts AndorAlagút című filmje valamikor a nyolcvanas évek elején készült a Balázs Béla Stúdióban.
A BBS csepp volt a tengerben: egy periférián működő filmes műhely, ahol mégis vagy éppen ezért kiemelkedő alkotások születtek és a magyar filmtörténeti kánon meghatározó részévé váltak. A BBS története azonban még nem zárult le. A Műcsarnok kiállításával a filmek beírták magukat a művészettörténet nagykönyvébe is.
Szirtes András ma is fontos szerepet tölt be a magyar kísérleti filmkészítésben, a késő hetvenes és a nyolcvanas évek Balázs Béla Stúdiójának pedig egyik meghatározó személyisége volt. A műfaj marginális volta miatt nevét talán kevesebben ismerik, pedig a Hajnal, Madarak és Gravitáció című műveivel méltán vívta ki a hazai és külföldi szakma elismerését. Szirtes már ebben az időszakban elkezdte kamerával vezetett naplója „megírását” – Napló 1–14. –, amelynek folytatását vagy egyik alfejezetét a tavalyi filmszemle játékfilmjei között láthattuk Dear Daughter címmel. Lánya növekedését, kettőjük kapcsolatának formálódását rögzítette a kislány születésétől hét éves koráig.
A csokoládé édes és finom, sokan szeretik. Boldogsághormonokat szabadít fel az agyban, és kellemes érzetet okoz bármelyik fajtája. Van, aki a tejeset szereti, van, aki a keserűt, de létezik fehér-, és mogyorós is. Édeskés, sokszínű és változatos, mint az idei Filmszemle hangulata, ahol a közönség megismerkedhetett az elmúlt év magyar filmtermésével. Látva a művek sokszínű, eklektikus vonulatát, az idei jelkép, a rózsaszín papírba csomagolt, két oldalán perforált mogyorós csoki filmszalag, igazán találó volt.
