Volt egyszer egy miniszterelnök – Tősér Ádám: Blokád

2022. október 23. – írta Kovács Patrik

Ha hibái számosak is, a Blokád minden ízében hiánypótló alkotás, hiszen az első magyar nagyjátékfilm, mely a rendszerváltozás hajnalának viharos közéletét panorámázza. Kár, hogy mégsem politikai kordokumentumként működik igazán.

Privát filmtörténet VI. – Demokrácia-gyakorlatok

2022. április 2. – írta Durst György

Csak a diákok ösztönös, önkény elleni lázadásában lehet bízni – akkor is, ha a filmekben elbuknak.

A tizenharmadik te magad légy! – Sidney Lumet: 12 Angry Men / Tizenkét dühös ember (1957)

2020. november 21. – írta Kriston Attila

Mennyire határozzák meg tetteidet és mondataidat az előítéleteid? Tudsz a téged ért hatások, élettapasztalatok, a saját érzelmeid ellenében ténylegesen objektív döntéseket hozni? Egy közösségben irányító, végrehajtó, vagy inkább lázadó szerepben szoktál működni? A Tizenkét dühös ember többek közt ezeket vizsgálja: egy heterogén csoport feszült demokráciája, ahol a leghalkabb tag véleménye is pontosan annyit ér, mint a leghangosabbé.

Popcorn helyett jogi szakkönyv – Aaron Sorkin: The Trial of the Chicago 7 / A chicagói 7-ek tárgyalása

2020. október 24. – írta Farkas Boglárka Angéla

Sorkin ezennel „hivatalosan” is belépést nyert az amerikai író-rendezők pantheonjába. A chicagói 7-ek tárgyalása jó eséllyel a következő díjszezon éllovasa lesz óramű-pontossággal működő forgatókönyve és süvítő relevanciája miatt, ami a történelem keserű önismétlésére hívja fel a figyelmet.

Adataink védelmét add meg nékünk ma – Karim Amer, Jehame Noujaim: The Great Hack

2019. augusztus 14. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy dokumentumfilm, melynek zsurnalisztikai értéke sokkal nagyobb, mint a filmes. Sem vizuálisan, sem dramaturgiailag nem túl érdekes, ám ezek ellenére kötelező lenne mindenkinek megnézni, aki használt valaha valamilyen úgynevezett szociális médiát. És hát ki nem használt?

A haza bölcse – Steven Spielberg: Lincoln

2013. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha lenne az Egyesült Államoknak Nemzeti Filmalapja, amely európai mintára állami költségvetésből készíttetne múltat, népet és nemzetet dicsőítő programfilmeket, akkor a Lincolnhoz hasonló alkotások születnének. Az Egyesült Államoknak viszont nincs szükségre ilyen bizottságra: az Oscarra áhítozó alkotók időnként maguktól is előrukkolnak efféle, saját küldetése miatt szenvedő, pátosszal túlterhelt alkotásokkal.

A középső ujj mestere – Larry Charles: The Dictator / A diktátor

2012. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Sacha Baron Cohen régóta várt új filmje szakít az előző három mockumentarista stílusával, és egy kanonizációs próbálkozás eredményeképpen „rendes” narratívája van. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne röhögni rajta.

Március idusa – George Clooney: The Ides of March / A hatalom árnyékában

2012. január 30. – írta Verpeléti András

George Clooney eddig rövidnek mondható rendezői pályája alatt máris megtalálta a számára legkedvesebb témát, és a mérsékelt sikerű Bőrfejek után újból visszakanyarodott a politikához. Ezúttal azonban nem a McCarthy-éra nyomasztó légkörét, vagy a műfajban kimeríthetetlen Watergate-ügyet, hanem a jelen idők politikai csatáit tette terítékre. Ráadásul a nyíltan demokrata Clooney-ban volt annyi kurázsi, hogy a saját táboráról rántson le néhány leplet.