Anyagszeretet – Joel Coen: The Man Who Wasn't There / Az ember, aki ott se volt

2002. július 15.

A Coen testvéreknél hál' istennek minden a régi: régi anyagból, régről ismert műgonddal, régi felállásban (Joel a rendező, Ethan a producer, s párban forgatókönyvírók) dolgoznak régmúlt idők eleganciáját idézve. Ők a hollywoodi örökség legmegbízhatóbb kezelői.

Gondolatok és patronok – Ron Howard: A Beautiful Mind / Egy csodálatos elme

2002. május 15.

Ha úgy tekintünk az Oscar-ceremóniára, mint Hollywood tiszteletadására Hollywood előtt, márpedig az ésszerűség ezt diktálja, tehát ha elfogadjuk, hogy az Oscar-díj afféle belterjes családi ügy, akkor bátran állíthatjuk, hogy az Egy csodálatos elme méltán nyerte el az idei gálán a díjak többségét (legjobb film, rendezés, női mellékszereplő, adaptált forgatókönyv).

A noir élt, él és élni fog: a neo-noir – A film noir 3/3.

2002. május 15.

Bár a hivatalos nyilvántartás szerint Orson Welles 1958-as A gonosz érintése (Touch of Evil; fsz: Welles, Charlton Heston, Janet Leigh) című filmje egyszer s mindenkorra lezárta a fekete szériát, mind a mai napig találkozhatunk késői leszármazottaival. Az érdeklődés mind az alkotók, mind a nézők részéről változatlan, és semmi okunk azt hinni, hogy a noir népszerűsége, vonzereje a jövőben csökkenne.

Noir-rendezők: Lang, Siodmak, Wilder, Ulmer – A film noir 3/2.

2002. április 15.

Mint ahogy arról már szó esett, a film noir mindenekelőtt egy erőteljes hangulat filmen való megjelenítése. A hangnem vészjósló (okkal az) és pesszimista, a bukás mindvégig a „levegőben van”, a végzetszerűség egyre nyilvánvalóbb. A hangsúly tehát az atmoszféra megteremtésén van, s ebben a rendező nélkülözhetetlen „tettestársa” az operatőr.

Film noir: A fekete széria – A film noir 3/1.

2002. március 15.

Az életmódban bekövetkezett változások, a megváltozott szerepek és erkölcsi normák, a korrupció térhódítása és a háború elől Amerikába menekülő európai filmesek, valamint a freudi tanok (megosztott én) amerikai importja révén a negyvenes években új stílusirányzat született: a film noir, azaz a „fekete film”.

Szeress, ha tudsz! – Willard Carroll: Playing by Heart / Szeress, ha tudsz!

2002. február 15.

Ha nem világnagyságok és világnagyságák játszanák a főbb szerepeket, a Szeress, ha tudsz! aligha érte volna meg a mozi-forgalmazást. De mivel olyan nagy nevek láttak fantáziát a becsülettel összetákolt alapanyagban, mint Sean Connery, Dennis Quaid, Angelina Jolie és Ellen Burstyn (a sor még jó darabig folytatható), a nevekben rejlő lehetőségek, úgymint bevétel, bevétel és bevétel, nem maradhattak kiaknázatlanul.

Drogtérkép – Steven Soderbergh: Traffic

2001. november 15.

Isteni mérleg: Oscar-díj a rendezőnek (Steven Soderbergh), a forgatókönyvírónak (Stephen Gaghan), a vágónak (Stephen Mirrione), és a legkarakteresebb mellékszereplőnek (Benicio Del Toro). Hollywood az elmúlt évben két filmmel is görcsösen bizonygatta, nem csak tesz, ad is a művészetre. Ang Lee Tigris és sárkánya mellett a másik a Traffic volt.

Poén, látvány, horror – Steven Spielberg: A.I. Artificial Intelligence / A.I. – Mesterséges értelem

2001. október 15.

Spielberg menetrend szerinti, hagyományosan a nyárutóra tervezett szenzációjához hosszú, sokat taglalt előtörténet kapcsolódik. Annyit harsogták, hogy jobb híján megjegyeztük: az A.I. éceszgébere maga Stanley Kubrick, aki – s adjunk hitelt Spielberg szavainak – gyakran csörgette fel álmából a sikergyáros filmcézárt, s számolt be neki mozgóképes terveiről.

A sármőr, a kivitelező és az újonc – Frank Oz: The Score / A szajré

2001. július 15.

Ha a plakáton Robert De Niro, Edward Norton és Marlon Brando neve egymás mellet szerepel, mellékesnek tűnik, milyen filmet próbálnak ránk sózni. Mindegy, hogy a kérdéses mű politikailag korrekt-e vagy sem, nyomoznak-e benne vagy éppen énekelnek, vannak-e táncbetétek, jönnek-e a számítógép-effektek.

Holdkóros szörnyeteg – Ridley Scott: Hannibal

2001. június 15.

A Bárányok hallgatnak (1991), Thomas Harris regényének Jonathan Demme rendezte filmváltozata mindmáig őrzi helyét a thrillerek pantheonjában. Semmi esetre sem poros klasszikussal van dolgunk, a filmet újranézve bebizonyosodik, hogy 10 évvel a bemutatója után sem vesztett erejéből.