A film noir 3/1. A film noir 3/1.

Film noir: A fekete széria

A film noir 3/1.

Az életmódban bekövetkezett változások, a megváltozott szerepek és erkölcsi normák, a korrupció térhódítása és a háború elől Amerikába menekülő európai filmesek, valamint a freudi tanok (megosztott én) amerikai importja révén a negyvenes években új stílusirányzat született: a film noir, azaz a „fekete film”.

Az előzmények

Film noir. Francia kifejezés, annyit tesz: fekete film. E sokszor – joggal vagy tévedésből, pusztán hangzatossága végett – használt műfaj illetve stílus-megjelölés Európából, francia filmkritikusoktól származik, akik a második világháborút és országuk német megszállását követően a francia mozikba beáramló, addig háborús tiltólistán szereplő amerikai filmekben meglepő hasonlóságokra figyeltek fel. A háború keltette általános kiábrándultság és pesszimizmus beszivárgott a moziba is, s mivelhogy az amerikai filmgyártás – ellentétben az európaival – a háborús évek alatt sem szünetelt, a háború élménye érthető módon a tengerentúlon fejtette ki először hatását a filmekre.

A harmincas évek mozi-idolja, az egyértelműen férfias virtusokkal (erély, erő, erőszak, határozottság) felruházott gengszter helyére új (anti-)hős lépett: életunt, cinikus alakok lepték el a mozivásznat. Noha a gengszterfilmekben is nagy szerepe van az erőszaknak, hatása korrántsem elrettentő: a gengszter – erőszakossága ellenére – a sokat emlegetett Amerikai Álom megtestesítője: ereje teljében lévő, fiatal férfi, self-made man, aki önerőből tesz szert a hírnévre és a vagyonra. (A gengszterfilmek emblematikus alakja James Cagney volt, a korszak leghíresebb gengszterfilmje pedig a Raoul Walsh rendezte 1949-es White Heat.) Ezzel szemben a film-noir az Amerikai Álom árnyoldalát mutatja: a halált (természetesen a gengszter sem kerülheti el a bűnhődést) nem a siker, hanem a bukás előzi meg.

Az új típus megjelenésének hátterében nagyon is valós társadalmi változások álltak. Az Egyesült Államok 1942-ben hadba lépett, az aktív férfiak többségét besorozták, hátrahagyott munkahelyeiket pedig nők kezdték betölteni. A bűnügyi filmek új irányzata tükrözi ezt a szerepváltást: a nőt elcsábító férfiból a nő által elcsábított férfi lett. Új szerepe szerint a nő vagy a végzet asszonya vagy a bajba jutott férfi nélkülözhetetlen segítőtársa.

A törvénytisztelő társadalom és az alvilág éles szembenállása sem a régi. A két világot elválasztó éles határvonal már korántsem olyan egyértelmű, mint a gengszterfilm idején. A bűn feketéje és a tisztesség fehérje összemosódik, szürkébe vált. A felrajzolt új térkép útmutatásai messze nem egyértelműek, a szereplők újra meg újra eltévednek, átjárnak egyik világból a másikba. Az életmódban bekövetkezett változások, a megváltozott szerepek és erkölcsi normák, a korrupció térhódítása és a háború elől Amerikába menekülő európai filmesek, valamint a freudi tanok (megosztott én) amerikai importja révén új stílusirányzat született: a film noir, azaz a „fekete film”.

Az ismertetőjegyek

Fontos hangsúlyozni, hogy a film noir, bármennyire is kedvelt hivatkozási alapja a filmes szakirodalomnak, semmiképpen sem művészfilmes vonalkent indult. Az utóbb noir-nak keresztelt filmek mindegyike a legszélesebb közönség szórakoztatása céljából készült, s a közönség megnyerése végett a negyvenes-ötvenes évek nagy sztárjait (Humprey Bogart, Joan Crawford, Burt Lancaster, Robert Mitchum, Barbara Stanwyck stb) sorakoztatta fel. Bármekkora is a kísértés, a noir címkével ellátott filmeket még a legnagyobb jóindulattal sem lehet egyetlen műfaji táborba besorolni. Igaz ugyan, hogy többségük bűnügyi témát dolgoz fel, mégsem tehetünk egyenlőség jelet krimi és noir között. Jóval célrevezetőbb, ha stílusként vesszük számításba, s azt vizsgáljuk, milyen összetevőkből keverhető ki az, amit fél évszázaddal ezelőtt film-noir-nak kereszteltek a francia ítészek.

A film-noir leginkább árulkodó ismérve a hangulat. Általában már a főcím, s a kezdő képsorok alatt bejátszott zenei kíséret baljóslatú. Az erőszak és az esetleges bukás közelsége keltette feszültség már itt tettenérhető, s ettől kezdve csak fokozódik. A dramaturgiában nincsenek feszültségoldó szelepek, a szereplők egy darabig talán még keresik a kiutat, vergődésük azonban nem vezet sehova, s végül megadják magukat sorsuknak. Számukra csak egyetlen megváltás lehet: a halál. Jó útra tért, illetve a törvényes életet megkísérlő bűnözők, ügyeskedő biztosítási ügynökök, magándetektívek, utolsó felemelkedési lehetőségükre készülő lecsúszott egzisztenciák, a végzet velejéig romlott asszonyai lepik el a filmvásznat. A fő motiváció természetesen a meggazdagodás vágya és a legküzdhetetlen szexuális szenvedély.

A pesszimista, nyomasztó légkör megteremtéséhez használt eszközök többnyire az óhaza, az USA-ba emigrált európai rendezők hozománya. A noir főként olyan eszközöket használ, melynek gyökerei nagyrészt a weimari köztársaság idejére nyúlnak vissza. A fény-árnyék hatás határozza meg az alaphangulatot, F. W. Murnau Nosferatujának (1922) és Fritz Lang M. – Egy város keresi a gyilkostjának (1931) világítástechnikája köszön vissza a későbbi filmekben. Míg a technikai oldalon a hangsúlyos világítás, a dramaturgia terén a flashback, a visszapillantás, az elmúlt események felidézésének eszköze az uralkodó.

Noha a film-noir egyetlen ismert műfajjal sem helyettesíthető be, s ahogy arra már fentebb kitérünk, tévedés és egyúttal túlzott egyszerűsítés lenne kemény kriminek keresztelni, az azonban igaz, hogy a legtöbb noir bűnügyi történeteken alapul. Ennek fényében magától értetődő, hogy a noir legismertebb „beszállítói” a kor leghíresebb krimi-szerzői voltak.

Az írók

Hollywoodban mindig is nagy keletje volt a bestseller-irodalomnak. A könyvesstandok kedvenceit mind a mai napi előszeretettel adaptálják a mozivászonra – a kortárs neo-noir szerzők közül James Ellroy (Szigorúan bizalmas) és Elmore Leonard (Szóljatok a köpcösnek) munkáihoz fordulnak előszeretettel a stúdiók producerei – s nem volt ez másképp már a némafilmek idején sem.

A hangosfilm-korszak beköszöntével ugrásszerűen megnőtt az igény a filmre vihető irodalmi alapanyag iránt, ám a rendelkezésre álló publikációk (könyvek, regényújságok) többsége aligha tette könnyebbé a forgatókönyvírók életét. Az avitt dialógussal, a terjengős prózával, és a drága díszleteket igénylő történetekkel állandó szélmalomharcot folytattak a bérből és fizetésből élő szcenaristák. A harmincas évek küszöbén azonban jobb idők köszöntöttek a friss alapanyarga éhes Hollywoodra. A bűnügyi történetekre szakosodott ún. „pulp” azaz ponyva-magazinok, úgy mint a Dime Detective, a Dime Mystery vagy a Black Mask, egy sor fiatal, új stílust képviselő írónak adták meg a lehetőséget a bemutatkozásra. Írásaikban kétféle hős-típus jelenik meg: hétköznapi emberek, akik a véletlenek szerencsétlen összjátéka folytán életveszélyes helyzetekbe kerülnek, és a veszéllyel, mint munkájuk mindennapos velejárójával szembenéző férfiak, legtöbbször magándetektívek.

Hollywood hamar rátette a kezét a friss „anyagra”: a krimírók és detektívtörténet-szerzők kisvártatva a stúdiók legtöbbet foglalkoztatott beszállítóivá váltak. Közülük is Raymond Chandler, Dashiel Hammett, James M. Cain és Cornell Woolrich neve fonódik össze a legszorosabban a film noir műfajával.

Woolrich-Hopley-Irish

Míg Hammett, Chandler és Cain nevét megőrizte az olvasói és nézői köztudat, Cornell Woolricht méltánytalanul elfeledte a közönség. Ez azért is sajnálatos, mivel az írásaiban uralkodó hangulat és a bennük kifejezésre juttatott világszemlélet pályatársai közül nála áll legközelebb a tipikusnak mondott film-noir ábrázolásmódhoz. Az önmagát elfogadni képtelen, s élete nagy részét visszavonultan töltött írónak aligha volt szüksége nagy képzelőerőre, hogy rátaláljon a film-noir sötét színeire. A George Hopley és William Irish néven is publikáló Woolrich a harmincas évek végén szinte ontotta a krimiket; összesen mintegy száz könyvben és magazinban találkozhatunk nevével a szerzők között. Első bűnügyi regénye, a Bride Wore Black, 1940-ben jelent meg, s ezzel útjára indult Woolrich „fekete” regényeinek sorozata. Gyors egymásutánban napvilágot látott a The Black Curtain, a Black Alibi, a The Black Angel és a többiek. A negyvenes években ugyan kevesebbet dolgozott, de írásaira nagy volt az igény, a rádió, a televízió és a mozi részéről egyaránt. Munkáiból olyan filmek születtek, mint a Phantom Lady (1944, rendezte: Robert Siodmak), a Black Angel (1946), a Night Has a Thousand Eyes (1948), a The Window (1949), és nem utolsósorban Hitchcock Hátsó ablaka (1954). Utóbbi Woolrich It Had To Be Murder című történetét vette alapul.

James M. Cain

Legfontosabb írása az 1934-ben megjelent A postás mindig kétszer csenget (1946). Az alig 40 000 karakternyi, egyértelműen filmre kívánkozó prózát Hollywood kétszer is feldolgozta. 1946-ban John Garfield és Lana Turner, 35 évvel későbbb Jack Nicholson és Jessica Lang játszották a főszerepeket. A Mildred Pierce (1945) és a Kettős kárigény (1944) című regényéből is klasszikus film-noir-ok születtek. 1956-ban két regényét is megfilmesítették: a Love's Lovely Counterfeit, melynek középpontjában egy szerelmi háromszög áll, Slightly Scarlet címmel került a mozikba, s jelentős változtatásokon ment keresztül a Serenade (1956) is, melyből politikailag korrekt, (értsd: vérszegény és hiteltelen) feldolgozás készült.

Dashiell Hammett

Hammett regénye, A Máltai sólyom a film-noir egyik legtöbbet emlegetett, hivatkozási alapul szolgáló regénye. Kevéssé ismert, hogy John Huston iskolát teremtő feldolgozása (sokan ettől a filmtől eredeztetik a film-noir kezdetét), a Humphry Bogart nevével fémjelzett filmváltozat (1941) előtt már két alkalommal feldolgozták a regényt, ámbár se az 1931-es (Dangerous Lady), se az 1936-os (Satan Met a Lady) változat nem aratott látványos sikert. Huston 1941-es filmje azonban óriási siker lett, s ami legalább ennyire fontos, hatására emberek milliói kaptak rá a filmre vitt, vagy könyvalakban hozzáférhető detektív-történetekre. A Máltai sólyom azért is fontos állomása a filmtörténetnek, mivel Sam Spade magándetektív szerepével született meg a jól ismert Bogart-image, ezzel vette kezdetét az egykori karakterszínész máig példa nélkül álló kultusza. A szerep szupersztárrá avatta Bogartot, aki még számos alkalommal eljátszotta ugyanezen szerep igen hasonló változatait. A Máltai sólyomhoz hasonlóan Hammett Glass Key című regényéből is több alkalommal készült film: 1935-ben és 1942-ben. A '42-es verzió, melyben egy új sztár, Alan Ladd játszotta a főszerepet, jelentősen eltért az eredeti regénytől. Leginkább a happy-end sántított, amely a film könnyebb eladhatóságát és nem az adaptáció hitelességét szolgálta.

Raymond Chandler

A bűnügyi regényírók közül a legjobban ő értett az atmoszféra-teremtéshez, története helyszíneinek életre keltéséhez. Nála a helyszínek legalább annyira fontosak, mint a hús-vér szereplők, talán ezért is lehetetlen történeteit Dél-Kaliforniából más városba helyezni. Hét regénye közül hat játszódik Los Angelesben, Chandler védjeggyé vált magándetektív-hőse, Philip Marlowe nyomozása során bejárja Los Angeles napfényes és árnyékos oldalát egyeránt. A helyszínek mindvégig valósak, az említett országutak, utcák és épületek bármely korabeli térképen megtalálhatók.

Chandler pályakezdése szerencsésen alakult, hiszen egybeesett a gengszterfilmek leáldozásának, tehát a noir térhódításának korával. Ráadásul a Chandler regények valóságos helyszínei produceri szempontból egyet jelentettek a költségkímélés mindennél vonzóbb ígéretével. Mindezek ellenére a stúdiók szűkmarkúan bántak az íróval. Chandler második regénye, a Farewell, My Lovely mindössze 2000 dollárt ért az RKO stúdiónak. A regényből született a Falcon Takes Over (1942) című film, amely legfeljebb a mellékszereplők nevében hasonlított irodalmi elődjére. Nem sokkal később a Twentieth Century Fox is vásárolt egy „Chandler”-t. A Magas ablak (High Window) ugyan már 3000 dollárért kelt el, ám kétséges, hogy az árfolyamemelekedés boldoggá tette a szerzőt. Egyrészt az ár még így is sértően alacsony volt, másrészt az 1942-es mozifilm messze alulmúlta a regényt. Hogy Chandler neve megkerülhetetlen a film-noir történetében, az a Dupla kártérítés Billy Wilderrel közösen írt forgatókönyvének és Howard Hawks regényadaptációjának, a Hosszú búcsúnak (1946, Big Sleep) köszönhető. A Hosszú álom érdekessége, hogy Philip Marlowe-t ugyanaz a Humphrey Bogart kelti életre, mint Dashiell Hammett Sam Spade-jét.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • A máltai sólyom

    Fekete-fehér bűnügyi, film noir, 101 perc, 1941

    Rendező: John Huston

  • Fehér izzás

    Fekete-fehér akciófilm, bűnügyi, film noir, 114 perc, 1949

    Rendező: Raoul Walsh

  • Alkony sugárút

    Fekete-fehér filmdráma, film noir, 110 perc, 1950

    Rendező: Billy Wilder

  • Gyilkos vagyok

    Fekete-fehér bűnügyi, film noir, thriller, 107 perc, 1944

    Rendező: Billy Wilder

  • Hosszú álom

    Fekete-fehér bűnügyi, film noir, thriller, 114 perc, 1946

    Rendező: Howard Hawks

  • Phantom Lady

    Fekete-fehér bűnügyi, film noir, 87 perc, 1944

    Rendező: Robert Siodmak

  • Mildred Pierce

    Fekete-fehér filmdráma, film noir, melodráma, romantikus, 111 perc, 1945

    Rendező: Michael Curtiz (Kertész Mihály)

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

  • A gép

    Színes akciófilm, thriller, 107 perc, 2023

    Rendező: Jean-François Richet

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

  • A gép

    Színes akciófilm, thriller, 107 perc, 2023

    Rendező: Jean-François Richet