A vér és a mítoszok földjén – A közép-amerikai országok filmtörténete

2024. augusztus 24. – írta Lénárt András

A Mexikó és Kolumbia között elterülő közép-amerikai térség hét országnak ad otthont, amelyekről általában keveset tud a világ. Rendszerint akkor kerülnek be a hírekbe, ha az erőszakos cselekmények, utcai bandák, polgárháborúk és diktatúrák azt indokolttá teszik. A múltjukat és a jelenüket megpróbáltatások és válságok sora jellemzi, a nehéz körülmények között született és sokáig épp csak létező filmművészetük pedig szükségszerűen ezt a valóságot tükrözi.

Mosolyba zárt fájdalom – Robin Williams-portré

2024. augusztus 10. – írta Kovács Patrik

Sokan máig úgy emlékeznek rá, mint a szelíd mosolyú, de géppuskaszájú mókamesterre, akinek humora követhetetlenül magas fordulatszámon pörgött. Pedig a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Robin Williams kiforrott stílusú drámai színészként nyújtotta élete legfontosabb alakításait. Sőt, még a legemlékezetesebb vígjátéki hősei sem tettek mást, „csak” szivárványos jókedvvel leplezték titkos szomorúságukat.

Autó(s) szex némi lemaradásban – A NEON stúdió hét éve

2024. augusztus 2. – írta Nagy Tibor

Az A24 története után vessünk egy pillantást a később induló, valahol szélsőségesebb, valahol kommerszebb, de soha nem látott fesztiválsikereket elérő Neon filmstúdióra is! Ha az A24 az indie filmek Disney-je, akkor a Neon a Warner Brothers, ami mindenre lő, de a rengeteg melléfogás mellett a céltábla közepe sem marad érintetlenül. Ez az a stúdió, amelynek a neve (egyelőre) kevésbé vált popkult-védjeggyé és még kevésbé garanciává a sikerre, de sikerült elérnie, hogy forgalmazza a tengerentúlon a cannes-i Arany Pálma-nyertes filmet – zsinórban ötször 2019 óta. Mit csinálnak jól, mi a sikerük titka, és mi az, ami megkülönbözteti a Neont a többi amerikai indie forgalmazótól?

Fald fel önmagad! – Egyéni és közösségi traumák az európai coming-of-age filmekben

2024. július 27. – írta Vigh Martin

Önmagukat feladó, majd újra megtaláló hősök jellemzik az elmúlt évek európai coming-of-age-, azaz felnövésfilmjeit, amelyekben a központi karaktereknek rendre teljesen újjá kell építeniük személyiségüket, hogy átléphessenk a felnőtt életbe, oly módon, hogy végre valóban közelebb kerüljenek a valódi énjükhöz és vágyaikhoz. A filmek többségében valamilyen trauma indítja el ezt a folyamat, amely ráadásul gyakran személyes és közösségi síkon egyaránt értelmezhető.

Az ősök hagyatéka – Az andoki országok filmtörténete

2024. július 13. – írta Lénárt András

Dél-Amerikában az Andok hegyláncai alapvető befolyással bírnak a kontinens nyugati részén fekvő országok történelmére, kultúrájára, gazdaságára és az itt élő társadalmak mindennapjaira. Mindegyik állam igyekszik a rendelkezésére álló kulturális lehetőségeken keresztül is kifejezni saját nemzeti identitását, e téren pedig a film, bár változó intenzitással, de minden esetben fontos szerepet tölt be.

Celluloidba csomagolt színház – Sidney Lumet-portré

2024. június 25. – írta Kovács Patrik

Sosem képviselt egyetlen, jól behatárolható alkotói irányvonalat, stílust vagy iskolát, tevékenysége mögött nem állt sem konzisztens ideológia, sem pedig hangzatos művészi hitvallás, s életműve még a szerzői nézőpontú értelmezésnek is ellenáll. És mégis: a „tévérendezők” gigásza, a „mozgóképesített színház” nagymestere nélkül lehetetlenség volna megírni a régi és az új Hollywood közti „átmeneti időszak” történetét. Portré a száz éve született Sidney Lumetről.

Tarzan, a (bánsági) majomember – Johnny Weissmüller-portré

2024. június 1. – írta Szántai János

A Bánság egyik világszerte legismertebb szülötte lényegében önmagát alakította a vásznon. 120 éve született Johnny Weissmüller, Tarzan ikonikus megformálója.

Az írott szó, az igaz szó – Szöveges üzenetek a filmekben

2024. május 4. – írta Nagy Tibor

A nyomozónak fontos üzenete érkezik, amit azonnal megnéz. A telefonon megjelenő szöveg elengedhetetlen a cselekmény megértése szempontjából, jelentős fordulatot hoz. Egyszerű jelenet, egyszerűen ábrázolható. Vagy talán nem is annyira?

A method acting keresztapja – Marlon Brando-portré

2024. április 3. – írta Gyöngyösi Lilla

Marlon Brando két évtizedben is megkerülhetetlen mesterművekben teremtett örökéletű ikonokat, közötte és utána viszont bukások sorakoztak a színészként és férfiként is bálványozott, excentrikus nagyság karrierjében.

A kamera fókuszában: Brazília – A brazil film története

2024. március 23. – írta Kóbori Sarolta

A legtöbb távoli országról, lakóiról és kultúrájáról általános sztereotípiák mentén ítélkezünk, negatív előítéleteink esetében pedig minőségi élmények sorától fosztjuk meg magunkat. Brazília megannyi kulturális gazdagsága nem kerül globális reflektorfénybe, ez alól sajnos a filmgyártása sem kivétel. A brazil mozi kevesek számára asszociálódik az igényes szórakozással vagy a tartalmas szerzői filmmel, pedig aki a brazil filmnek esélyt ad, az értékes műfaji- és a művészfilmeket láthat.