Poszttraumás időképek – Lav Diaz filmjeiről

2025. január 4. – írta Ritter György

A slow cinema Fülöp-szigeteki mestere – aki múlt év december 30-án lett 66 éves – több mint másfél évtizede robbant be a filmes világba. Kelet-Európában jobb híján Tarr Bélához hasonlítgatják, holott húsznál is több monstre képfolyamában a bűnt és bűnhődést, a pszichózisokat, a történelmet, a kiszolgáltatottságot, a természet roppant erejét „filmezi”. A nemritkán nyolc-tíz órás alkotásainak fő kérdése, kozmikus stílusuk ellenére: a direktor országának múltja, jelene, jövője.

Megszállt filmtestek – Az intermedialitás és a test kérdése az ázsiai techno-horrorokban

2024. október 31. – írta Süll Kristóf

A 90-es évek ázsiai horrorjaiban nem csak a különféle technológiai eszközöket, de magát a celluloidot is kísértetek szállták meg. Manapság a horror műfaj kapcsán mindig annak testfilmes trendjéről beszélünk, de mi a helyzet a film testével?

Egy olasz férfi – Marcello Mastroianni-portré

2024. szeptember 28. – írta Gyöngyösi Lilla

A száz éve született Marcello Mastroianni a szépség mögötti ürességet, a boldogság mögötti káoszt képviselte évtizedeken keresztül a huszadik század legjobb olasz drámáiban és vígjátékaiban.

A vér és a mítoszok földjén – A közép-amerikai országok filmtörténete

2024. augusztus 24. – írta Lénárt András

A Mexikó és Kolumbia között elterülő közép-amerikai térség hét országnak ad otthont, amelyekről általában keveset tud a világ. Rendszerint akkor kerülnek be a hírekbe, ha az erőszakos cselekmények, utcai bandák, polgárháborúk és diktatúrák azt indokolttá teszik. A múltjukat és a jelenüket megpróbáltatások és válságok sora jellemzi, a nehéz körülmények között született és sokáig épp csak létező filmművészetük pedig szükségszerűen ezt a valóságot tükrözi.

Mosolyba zárt fájdalom – Robin Williams-portré

2024. augusztus 10. – írta Kovács Patrik

Sokan máig úgy emlékeznek rá, mint a szelíd mosolyú, de géppuskaszájú mókamesterre, akinek humora követhetetlenül magas fordulatszámon pörgött. Pedig a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Robin Williams kiforrott stílusú drámai színészként nyújtotta élete legfontosabb alakításait. Sőt, még a legemlékezetesebb vígjátéki hősei sem tettek mást, „csak” szivárványos jókedvvel leplezték titkos szomorúságukat.

Autó(s) szex némi lemaradásban – A NEON stúdió hét éve

2024. augusztus 2. – írta Nagy Tibor

Az A24 története után vessünk egy pillantást a később induló, valahol szélsőségesebb, valahol kommerszebb, de soha nem látott fesztiválsikereket elérő Neon filmstúdióra is! Ha az A24 az indie filmek Disney-je, akkor a Neon a Warner Brothers, ami mindenre lő, de a rengeteg melléfogás mellett a céltábla közepe sem marad érintetlenül. Ez az a stúdió, amelynek a neve (egyelőre) kevésbé vált popkult-védjeggyé és még kevésbé garanciává a sikerre, de sikerült elérnie, hogy forgalmazza a tengerentúlon a cannes-i Arany Pálma-nyertes filmet – zsinórban ötször 2019 óta. Mit csinálnak jól, mi a sikerük titka, és mi az, ami megkülönbözteti a Neont a többi amerikai indie forgalmazótól?

Fald fel önmagad! – Egyéni és közösségi traumák az európai coming-of-age filmekben

2024. július 27. – írta Vigh Martin

Önmagukat feladó, majd újra megtaláló hősök jellemzik az elmúlt évek európai coming-of-age-, azaz felnövésfilmjeit, amelyekben a központi karaktereknek rendre teljesen újjá kell építeniük személyiségüket, hogy átléphessenk a felnőtt életbe, oly módon, hogy végre valóban közelebb kerüljenek a valódi énjükhöz és vágyaikhoz. A filmek többségében valamilyen trauma indítja el ezt a folyamat, amely ráadásul gyakran személyes és közösségi síkon egyaránt értelmezhető.

Az ősök hagyatéka – Az andoki országok filmtörténete

2024. július 13. – írta Lénárt András

Dél-Amerikában az Andok hegyláncai alapvető befolyással bírnak a kontinens nyugati részén fekvő országok történelmére, kultúrájára, gazdaságára és az itt élő társadalmak mindennapjaira. Mindegyik állam igyekszik a rendelkezésére álló kulturális lehetőségeken keresztül is kifejezni saját nemzeti identitását, e téren pedig a film, bár változó intenzitással, de minden esetben fontos szerepet tölt be.

Celluloidba csomagolt színház – Sidney Lumet-portré

2024. június 25. – írta Kovács Patrik

Sosem képviselt egyetlen, jól behatárolható alkotói irányvonalat, stílust vagy iskolát, tevékenysége mögött nem állt sem konzisztens ideológia, sem pedig hangzatos művészi hitvallás, s életműve még a szerzői nézőpontú értelmezésnek is ellenáll. És mégis: a „tévérendezők” gigásza, a „mozgóképesített színház” nagymestere nélkül lehetetlenség volna megírni a régi és az új Hollywood közti „átmeneti időszak” történetét. Portré a száz éve született Sidney Lumetről.

Tarzan, a (bánsági) majomember – Johnny Weissmüller-portré

2024. június 1. – írta Szántai János

A Bánság egyik világszerte legismertebb szülötte lényegében önmagát alakította a vásznon. 120 éve született Johnny Weissmüller, Tarzan ikonikus megformálója.