Sundance kölyök érted hal meg – Robert Redford-portré

2026. február 7. – írta Gyöngyösi Lilla

Színészként volt a leginkább reflektorfényben, rendezőként kapott elismeréseket, a színfalak mögött tette a legtöbbet a filmművészetért – Robert Redford megkerülhetetlen figurája volt az amerikai filmnek. Akit nem is érdemes megkerülni, hiszen életműve élvezetes, hozzáférhető, valódi.

Mit adtak nekünk a dánok? – Volt egyszer egy Dogma 95

2026. január 14. – írta Király Hajnal

Immár 30 éve annak, hogy a dán fenegyerek, Lars von Trier a film születésének századik évfordulóját ünneplő – és a mozi végén kesergő – párizsi konferencián bedobta a közönség közé a Dogma 95 kiáltvány (Dogme 95 Manifesto) röpirat példányait és szó nélkül távozott.

Tengerember – Szubjektív portrékísérlet Dobai Péterről

2025. december 26. – írta Papp Attila Zsolt

Költő, próza- és esszéíró, filmesztéta, dramaturg, forgatókönyvíró, filmrendező, színész és tengerész – nem biztos, hogy sikerült felsorolni az összes hivatását. A nemrég elhunyt Dobai Péter a magyar film egyik jelentős „szürke eminenciása”, nagy idők nagy tanúja és megörökítője, akinek filmtörténetünk néhány kiemelkedő pillanatát köszönhetjük (elég csak az ő forgatókönyvéből készült Mephisto Oscar-díjára gondolnunk). Nem múlhat el úgy ez az év, hogy ne emlékeznénk meg róla.

A szomorúság színésznője – Karády Katalin-portré

2025. december 8. – írta Péter Zsolt

A magyar hangosfilm hőskorának egyik legfényesebb csillaga 115 éve született. Szinte mindent megírtak róla, amit tudni érdemes, ennek ellenére a 20. század legtitokzatosabb magyar színésznője maradt, akinek a sikereit máig boncolgatjuk.

Filmtett 25×25#18 – Mozgókép a művészeti galériában

2025. december 7. – írta Pethő Ágnes

Avagy a határátlépés diszkrét bája Mark Wallinger Threshold to the Kingdom (A királyság küszöbe, 2000) című filmjében.

Itt? Mindenki! – Anders Thomas Jensen-portré

2025. november 19. – írta Rudas Dóra

Mi lesz velünk, ha egyszer tényleg elterjed a pszichoterápia és tömegesen elkezdünk kigyógyulni az elmebajainkból? Nem csak a politika változik meg gyökeresen, de elveszítjük a művészeink nagyját is, elsők között Anders Thomas Jensent. 

Színészóriás a szomszédból – Gene Hackman-portré

2025. november 15. – írta Kovács Patrik

Egy kritikusa egyszer azt mondta róla, szakasztott úgy fest, mint egy kamionsofőr. Nem épp hízelgő megállapítás, de tény, hogy sosem tartozott a sztárarcú színészek „előkelő” kasztjába. Csakhogy a hetvenes években – karrierje zenitjén – épp a hozzá hasonló, „realista küllemű” aktorok özönlötték el a mozikat. Nem is vitás, hogy ő volt köztük a legtehetségesebb. Portré az idén elhunyt Gene Hackmanről, Hollywood átlagembermaszkot viselő gigászáról.

Mítoszrombolás – Amerikai elnökök filmen III.

2025. november 8. – írta Lubianker Dávid

Az amerikai elnök adott ábrázolásmódja mindig az Egyesült Államok aktuális állapotát reprezentálja: az elmúlt bő évtized filmes államfőiről alkotott ambivalens kép leginkább az ország megosztottságát és ideológiai szélsőségeit tükrözi.

„Hol volt, hol nem, kint-e vagy bent?” – Janovics, mint a színpadra vitt film

2025. november 7. – írta Blos-Jáni Melinda

A Janovics-előadás úgy mutatja be a rendező-színész-direktor biográfiáját, hogy egyszerre szól identitáspolitikákról, a Kolozsvári Állami Magyar Színház eredettörténetéről, és nem utolsó sorban a színháztól (el)különböződő filmről is.

Én és én meg a zsáner – A gross-out vagy testnedves/altesti vígjáték műfaji portréja

2025. október 25. – írta Zsikla Zoltán

Csoki a medencében, fej a ló farában, sperma a hajban, pisi a sörösüvegben, fütykös a pitében és tigris a fürdőszobában – a szereplők tinédzserek, akik felnőttes dolgokat akarnak csinálni, vagy felnőttek, akik nem nőttek fel, miközben csúnya szavakkal dobálóznak. Ezeket a jeleneteket a kifinomultság teljes hiánya köti össze.