A gonosz érintése – Mark Protosevich: Sugar

2024. június 7. – írta Bárány Bence

Colin Farrell a True Detective második évadának alkoholista-nihilista, korrupt exzsaruja után ezúttal egy filmrajongó, emberbarát magánnyomozó bőrébe bújt, és mi tagadás, iszonyú jó nézni, ahogy az ír színész talpig öltönyben, egy 1966-os Corvette-et vezetve autókázik a napsütötte Los Angelesben, ám az Apple sorozata kissé zavarba ejtő módon akar több lenni egy hangulatos műfaji ujjgyakorlatnál.

Folyóparti suttogások és sikolyok – Wei Shujun: He bian de cuo wu / Only the River Flows

2024. május 10. – írta Papp Attila Zsolt

A Jü Hua művéből készült film „formailag” sorozatgyilkosos noir-thriller, kínai szocreál dekórumok között – valójában zavarbaejtő utazás az emberi psziché mélyére, amelyben a végső titkot a kiismerhetetlenül hömpölygő folyó őrzi.

Egy magyar világpolgár Hollywoodban – André de Toth-portré

2023. május 15. – írta Kovács Patrik

Bizonyos, hogy minden feketeöves mozibolond látott már Tóth Endre-filmet, az viszont már sokkal kevésbé valószínű, hogy az eleje- vagy végefőcím pergése közben felfigyelt volna a rendező nevére. Sőt, a historikusok konok közönyének fátyla is alig-alig repedezett az elmúlt évtizedekben: még mindig nem filmtörténeti rangjának megfelelően értékelik e különc, kalandortermészetű világpolgár ámulatba ejtően változatos életművét. Egy életművet, mely ugyan Magyarországon kezdett csírázni, de erős, gyönyörű tölggyé Hollywoodban terebélyesedett.

Negyedszázada káromkodnak rendületlenül Vincent Vegáék – Csapón kívül 48.: Ponyvaregény / Pulp Fiction, 1994

2019. november 2. – írta Papp Attila Zsolt

Ki ne emlékezne a sziporkázó alakításokra és az olyan jelenetekre, mint a hátsó üléses „véletlen gyilkosság”, a fecskendő mellkasba döfése, a lábmasszázsról szóló beszélgetés, a táncjelenet a vintage bárban, vagy a gyilkosságokat bevezető Ezékiel-(ál)idézet? Igen, Quentin Tarantino legkultikusabb kultfilmje 25 éves volt idén októberben. Örülünk, Vincent?

A zseni érintése – Csapón kívül 35.: Touch of Evil / A gonosz érintése

2018. július 28. – írta Jakab-Benke Nándor

Egyesek szerint a klasszikus film noir-ciklus utolsó darabja, mások szerint még nagyobb mestermű, mint a rendező Aranypolgárja. Mindenesetre Hank Quinlan a bukott zsaru archetípusa – mit archetípusa, sorvezetője! – lett az amerikai műfajfilmek következő generációi számára. Hatvanéves A gonosz érintése.

A szép, a rossz és a csúf – Szász János: A hentes, a kurva és a félszemű

2018. január 25. – írta Papp Attila Zsolt

Ha létezik easternes elemeket is felvillantó noir/expresszionista kamaradráma, akkor A hentes, a kurva és a félszemű erre a példa. Szász János leporolta a két világháború közötti időszak egyik leghírhedtebb magyarországi bűnügyét, és egy izgalmas, bár inkább stiláris-formanyelvi szempontból érdekes alkotást készített belőle.

Vérszívó a tükörteremben – Csapón kívül 27: Orson Welles: A sanghaji asszony / The Lady from Shanghai

2017. december 23. – írta Buzogány Klára

A film noir egyik leghíresebb alkotását Orson Welles kilátástalan helyzetben, amolyan nindzsamódszerrel csinálta meg, megküzdve a stúdió mindenható producerével, egy alkoholista szereplővel, hőséggel, barrakudákkal és vérszomjas rovarok ezreivel.

Budapest felett az ég – Gárdos Éva: Budapest Noir

2017. október 26. – írta Papp Attila Zsolt

Kondor Vilmos sikerregénye – pontosabban „fekete szériájának” első sikerregénye – valósággal kiáltott a megfilmesítés után. A rejtőzködő író olyasmit tett le a magyar irodalom asztalára, ami egyrészt szinte teljesen hiányzott addig, másrészt írói megformáltságában is kellőképpen erős ahhoz, hogy „beszakítsa az asztalt”. A Gárdos Éva rendezte filmváltozatról ez nem kifejezetten mondható el, de hibái ellenére is korrekt módon felépített, izgalmas, élvezhető munka lett belőle.

A lyukas állú első száz éve – Kirk Douglas-portré

2016. december 9. – írta Ritter György

Beleborzong az ember, hogy a több amerikai idolt is megtestesítő filmsztár, Kirk Douglas száz éves lett. A borzongás érzése abból a gondolatból fakadhat, hogy Douglas akkor született, amikor a mozi éppen még a vásári mutatványok szerepét töltötte be. Majd rácsodálkozhatott arra, ahogy a vásznat az ezüstcsillogás, a pazar kiállítás, s rajongás vette körül. Aztán tanúja volt annak is (főleg manapság), ahogy a másik, egykor lenézett szórakozási forma, a tévé átveszi ezt a szerepet, mind művészi, mind pedig látvány szempontjából. Douglas munkájának foglalata annak az érának a története, amelyben a mozi isteneket adott a nézőknek. Ő volt az egyik...

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém

2016. november 8. – írta Papp Attila Zsolt

És – továbbgondolva a címet – sorozatgyilkosokról szóló thrillerek sincsenek; annál bizonyosan kevesebb, mint ahány „nem létező” sorozatgyilkost ismer a magyar kriminalisztika története. Sopsits Árpád filmje, minden hibája ellenére, több mint egyszerű thriller: az '56 utáni Magyarország kollektív közérzetének látlelete.