Egy csodálatos elme útvesztője – Martin Scorsese: Shutter Island / Viharsziget

2010. március 3. – írta Papp Attila Zsolt

Amikor DiCapriót legutóbb egy hajó korlátjának dőlve láttuk, sejthettük, hogy nem lesz jó vége a hajóútnak. Nincs ez másként a Viharszigetben sem, de ezúttal hősünk nem egy jókora jéghegy, hanem egy rejtélyes sziget felé tart. Új-Hollywood egykori fenegyereke friss mozijában az emberi elme rejtett bugyraiba ereszkedik alá: álom, emlékezet és valóság – mozgóképes megjelenítés szempontjából – kockázatos határmezsgyéjén egyensúlyozva.

A krimi és a modern-posztmodern fordulat – Virginás Andrea: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media

2008. december 19. – írta Plájás Erzsébet

Noël Caroll szerint elmélet és elemzés a film esetében is határozottan elkülönül egymástól: a filmről szóló elméleti írás az általános eseteket, a szabványost kutatja, míg a filmelemzés gyakorlata konkrét, átlagostól eltérő kérdésekre keresi a választ. Virginás Andrea angol nyelven megjelent doktori disszertációjában elméletek vizsgálatát és pontosítását tűzi ki célul.

Szín city – Risto Topaloski, D. Jud Jones: Film Noir

2008. november 19. – írta Dávid Ádám

Csak azért a viszonylag olcsó animáció mellett dönteni, mert a színészek túl magas gázsit követeltek maguknak, már önmagában elég kínos. Ha pedig még a címmel is azt súlykoljuk, hogy zsánerjelmezbe bújunk, de még a szándékát sem lehet fölfedezni a műfaj megújításának, akkor már össze is állt a Film Noir teljesen félresikerült, kaotikus koncepciója.

Zsarusorsok – Szakma és magánélet konfliktusa a hetvenes évek detektívfilmjeiben

2007. december 18. – írta Kovács Marcell

„Sam nem egyszerűen nyomoz, Samnek sorsa van!" – Berkes Ildikó és Nemes Károly A máltai sólyom kapcsán fogalmazza meg a detektívfilm lényegét. A detektív sorsa emberi sors, túlmutat a bűnnel szemben vívott küzdelmén; a filmek történetét valójában nem a bűnözők kézre kerítésének fordulatai adják, hanem a detektív életének az a szelete, amit a nyomozás kapcsán megismerünk.

Némi noir érzékenység

2003. május 15. – írta Virginás Andrea

A bűnügyi filmek történeti változataként az 1940-es években hódító (amerikai) film noir hosszú utóéletet tudhat magáénak. Ám az, hogy napjaink művész-thrillerei is gyakran idézik a műfaj konvencióit, nemcsak azt jelzi, hogy a társadalmi nemek ütközése – mint bűnügyi téma – gyümölcsöző, hanem azt is, hogy a noir hölgyek (és urak) megelőzték a nemi emancipációs mozgalmakat.

A noir élt, él és élni fog: a neo-noir – A film noir 3/3.

2002. május 15. – írta Köves Gábor

Bár a hivatalos nyilvántartás szerint Orson Welles 1958-as A gonosz érintése (Touch of Evil; fsz: Welles, Charlton Heston, Janet Leigh) című filmje egyszer s mindenkorra lezárta a fekete szériát, mind a mai napig találkozhatunk késői leszármazottaival. Az érdeklődés mind az alkotók, mind a nézők részéről változatlan, és semmi okunk azt hinni, hogy a noir népszerűsége, vonzereje a jövőben csökkenne.

Noir-rendezők: Lang, Siodmak, Wilder, Ulmer – A film noir 3/2.

2002. április 15. – írta Köves Gábor

Mint ahogy arról már szó esett, a film noir mindenekelőtt egy erőteljes hangulat filmen való megjelenítése. A hangnem vészjósló (okkal az) és pesszimista, a bukás mindvégig a „levegőben van”, a végzetszerűség egyre nyilvánvalóbb. A hangsúly tehát az atmoszféra megteremtésén van, s ebben a rendező nélkülözhetetlen „tettestársa” az operatőr.

Film noir: A fekete széria – A film noir 3/1.

2002. március 15. – írta Köves Gábor

Az életmódban bekövetkezett változások, a megváltozott szerepek és erkölcsi normák, a korrupció térhódítása és a háború elől Amerikába menekülő európai filmesek, valamint a freudi tanok (megosztott én) amerikai importja révén a negyvenes években új stílusirányzat született: a film noir, azaz a „fekete film”.