A krimi és a modern-posztmodern fordulat – Virginás Andrea: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media A krimi és a modern-posztmodern fordulat – Virginás Andrea: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media

A krimi és a modern-posztmodern fordulat

Virginás Andrea: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media

Noël Caroll szerint elmélet és elemzés a film esetében is határozottan elkülönül egymástól: a filmről szóló elméleti írás az általános eseteket, a szabványost kutatja, míg a filmelemzés gyakorlata konkrét, átlagostól eltérő kérdésekre keresi a választ. Virginás Andrea angol nyelven megjelent doktori disszertációjában elméletek vizsgálatát és pontosítását tűzi ki célul.

Virginás Andrea: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media

A könyv szerzője a modern-posztmodern jelenséget párhuzamosan kibontakozó folyamatként írja le irodalmi és filmes alkotások kapcsán, a krimi műfajára összpontosítva. Ezeken belül külön kutatási területnek számítanak a nemi identitás, a mediális különbségek és a kánon kérdéskörei. A könyv bevezető részeiben a kutatásjellegnek megfelelő tézisek és módszerek meghatározása igazítja el az olvasót a gondolatmenet struktúrájában, a kutatás alapterminusainak, fogalmainak magyarázatával és átfogó szakirodalmi megalapozásával.

Komplex képet nyújt a második fejezetben a korszak adta változások, az irodalmi és filmes krimiműfajok, valamint az interferálódó kánonok problematikájának sokrétű elemzése és konkrét példákkal való illusztrálása. A modern-posztmodern áttűnés, átfedés egyik nyomon követhető változását a két domináns kánon, a tömegkultúra és a „magas művészet” közötti határ elmosódása avagy eltűnése jelenti – tartják a kritikusok. Mindez egyebek mellett a magas művészeti alkotások populáris művekbe való referenciális iktatása által következhetett be. A folyamatot a szerző példákkal illusztrálja, de megkérdőjelezi a szóban forgó határ eltűnésének elméletét. Új fénybe helyezi ezt a folyamatot és amellett érvel, hogy nem a két kánon közötti határ szűnt meg, hanem az irodalmi vagy filmes produktumok váltak kettősen kódolttá, azaz magas művészeti és populáris elemek hordozóivá egyaránt.

A harmadik fejezet a bűnügyi regényekre összpontosít, ugyanakkor bevezeti Frank Kermode „hermeneutikai” és „kulturális” terminusait. A „hermeneutikai” elemzés tárgya a modern narratíva tükrében Agatha Christie Curtain. Poirot's Last Case című regénye. Az elemzés rendkívül izgalmas kérdésekkel foglalkozik: Poirot és Hastings viszonyát, a gyilkossághoz való hozzáállásukat, a gyilkos identitásokat, majd a többértelmű végkifejletet tanulmányozza. A „kulturális” elemzés tárgya a nemi különbségek tematizálódása a modernizmusban, valamint a kulturális identitások. Agatha Christie The Mysterious Affair at Styles, James M. Cain Mildred Pierce, Raymond Chandler The Big Sleep és Dashiell Hammett The Maltese Falcon című munkája népszerű regény- és filmadaptáció-formában egyaránt. A kor nemi identitásról kialakult szabványainak tükrében válnak elemzés tárgyává a női és a férfi nemi szerepek és az ezeknek megfelelő tipológiák. A szerző külön alfejezetet szán ebben a kontextusban Agatha Christie Miss Marple-alakjának.

Poirot

A modern bűnügyi regény elemzése után a posztmodernnek nevezhető krimi következik. A szerző alátámasztja a kánonok átfedési elméletét a professzionális, magas művészeti közösségek tagjaiként számon tartott alkotók műveinek – Martin Amis: Other People, Emma Tennant: Beware Woman Beware, Chuck Palahniuk: Fight Club – elemzésével. Amis regényében tematizálódik az emlékezet, a hasonmás és az identitás problematikája, amelyeket a szerző kapcsolatba hoz Giuseppe Tornatore Una pura formalità című filmjével és a Fight Club-adaptációjával. Tennant regénye Daphne du Maurier Rebecca című regényével kerül párhuzamba. A Fight Club a néző számára tökéletes nyomozóhelyzetet teremt a narrátor identitásának rejtélye által.

Az ötödik fejezetben a kutatás a film noir fogalmára irányul Vivian Sobchack és Fredric Jameson írásaira alapozva. A 11 év alatt készült 40–50 B-kategóriás hollywoodi film hagyománya a posztmodern neo-noir szerves része. Nemcsak utalások révén kerülnek a sorba a „klasszikusok”, hanem újraíródnak egy posztmodern kontextusban. Az elemzés tágyát elsősorban a nemi identitásbeli különbségek képezik: a femme fatale és igénytelen, karikaturisztikus posztmodern társa, a kellékek, díszletek átalakulása, a női és a férfi magatartás radikális degradációja. A Fight Club (r. David Fincher), a Memento (r. Christopher Nolan) és a Mullholland Drive (r. David Lynch) szereplőit, viselkedésüket, öltözetüket mélyreható elemzés alá veti a szerző, összehasonlítva Mary Astorral, Joan Crawforddal, Humphrey Bogarttal. A posztmodern átváltozás képe kiegészül a homoszexuális hajlamokkal rendelkező szereplőkkel, akiknek nemi identitása korábban csupán burkolt utalások alapján volt észrevehető, itt viszont egyértelmű. A kortárs kép Neil Jordan The Crying Game című filmjének elemzésével egészül ki. A film noir műfaja szimbólumként, explicit utalások által jelenik meg a posztmodern filmekben az önreflexivitás egyik eszközeként.

David Lynch: Mulholland Drive

A kutatás egyre érdekesebb témákat és mélységeket érint. Daphne du Maurier Don't Look Now című regényének és filmadaptációjának elemzése a nyomozást mediáló módszerek hatását követi nyomon. A szerző elemzés alá veti Michael Powell filmjét, a Peeping Tomot is a látás narratívájának szempontjából, Alan J. Pakula Klute című filmjét a hanganyag használata szempontjából, aztán Joel Schumacher 8 MM című filmje következik.

A bűnügyi filmekben feltűnő fényképek jelentése, funkciója, nyomozás a nyomozásban – ehhez hasonló izgalmas témák izgalmas tárgyalásának élményét nyújtja A (poszt)modern mediális labirintus című fejezet. Fotó, film és szöveg kapcsolatát kutatják az Antonioni Blow Upjáról, a Ridley Scott Blade Runneréről, a Fight Clubról, a Mementoról, valamint az Una pura formalità című filmről és Louise Welsh regényéről, a The Cutting Roomról szóló elemzések.

David Fincher: Fight Club

A krimi szempontjából – a reprezentáció és mediáció halálos minőségét illetően – a modern-posztmodern fordulat együtt jelentkezik az öntudatosság megnövekedésével. Minden film vagy szöveg elemzése külön-külön is olvasható, az adott kontextuson belül azonban kerek egészet alkot. A könyv teljességében véve, tematikáját, téziseit tekintve rendkívül komplex, következetes, tiszta struktúrájú. Olvasásakor lenyűgözött egy-egy kérdés kibontásának sokoldalú, alapos szakirodalmi megközelítése, valamint az, hogy úgy sikerült újszerű gondolatokkal gazdagítania a filmre vagy regényre irányuló reflexiókat, hogy közben könnyedén elkerülte ezek mesterkélt ideológiai sablonokká alakulását.

 


Andrea Virginás: Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media. Scientia Publishing House, Cluj Napoca, 2008.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat