Történelmi félév lesz, hiszen most csap össze a pink az atommal. Persze, van itt sok más egyéb is, végre rendes mozis évnek tűnik: amolyan kovid előtti, igazi békeidőnek!

Full Circle / A kör bezárul (r. Steven Soderbergh)

Ugyan az utóbbi évben a David Zaslav által kormányzott HBO rendesen megküzdött azért, hogy összezvarja a rajongóit és a maradék nézői jóindulatunkat is elpárologtassa, talán még maradt valamennyi muníció az immár Pepsi Maxnek hívott tartalomgyártóban. A Full Circle-t a Szemfényvesztők (Now You See Me) és a Bill and Ted-mozik írójának, Ed Solomonnak köszönhetjük, akinek annyira összejött a két évvel ezelőtti együttműködése az amerikai film nagy kaméleonjával, Steven Soderbergh-gel, hogy ismét őt kérte fel, rendezze meg minisorozatának mind a hat részét. A temérdek szereplőt felvonultató A kör bezárul mozgalmas krimi-thrillert ígér, amiben egy félresikerült emberrabláson keresztül ismerünk meg különféle New York-i kultúrákat, hiedelemvilágokat, no meg bűnszövetkezeteket. Nagyon reméljük, hogy a végtermék az előzetesnél némileg érthetőbbre lesz montírozva. (jbn)

(Bemutató: július 13., HBO Max)

Oppenheimer (r. Christopher Nolan)

Az atombomba (egyik) szülőatyjáról és a bomba fejlesztéséről szóló film már önmagában is izgalmas, pláne, ha Nolan az író-rendezője, és Cillian Murphy a főszereplője. Az egészet csak tetézi az ígéretesen kézműves-analóg látványvilág és a film anyaformátuma: a 65, illetve 70mm-es IMAX. Szóval ez az a fajta filmnek tűnik, ami miatt akár többszáz kilométert is érdemes utazni – már ha eredeti formátumában akarja élvezni az ember. A szárazföldi Európában sajnos csak egyetlen helyen lehet megnézni ilyen formában (Prágában), de ezt a linket tanulmányozva megnézhetjük, hogy hol lesz a közelünkben a filmnek vetítése nem-IMAX, tehát „sima” 70mm-es, vagy klasszikus 35mm-es celluloidról. Magyaroknak még ezen kívül is izgalmas lehet az Oppenheimer: ugyan Neumann János és Szilárd Leó nevét egyelőre hiába keressük a film Imdb-adatlapján (ám nota bene: egy csomó színész neve mellett még nincs szerepnév, pl. a Rami Maleké mellett sem), Teller Edét Benny Safdie alakítja majd. Nolannek három(!) órája lesz egyszerre elkápráztatni és oktatni a remélhetőleg népes nézősereget. (jbn)

(Magyarországi bemutató: július 20., romániai bemutató egy nappal később)

Barbie (r. Greta Gerwig)

Óóójaj. Hát igen: érkezik végre az a film, amelyikről már tudjuk, hogy olyan rettenetesen rózsaszín, hogy a díszlet megfestésekor a környék összes Barbie-rózsaszínjét (ez egy létező árnyalat, kéremszépen!) felhasználták, hiány maradt a boltokban. Meg valljuk be: mindannyiunknak van valamilyen emléke a 29 centis, darázsderakú, lábujjhegyen álló manökenbabával kapcsolatban, ami ugyan több mint 60 éve született Amerikában, s nem is olyan régen nálunk még kislányálmok elérhetetlen netovábbja volt – nem beszélve a sokáig csupán reklámokban látott Barbie-házakról, autókról, ruhatárakról és Ken babákról. Nos, a tengeren túl mindez nyilván nem volt ennyire elérhetetlen, s ma már nálunk sem az, Barbie és a sikere kicsit sem öregszik, úgyhogy (anyagi szempontból mindenképpen) jó ötletnek tűnik filmet faragni a Barbie-univerzumból. Látványvilágában és humorában egyaránt a barbie-záshoz köthető, egyetemes emlékekre épít Greta Gerwig negyedik filmje, és mivel forgatókönyvíró-rendezőjük korábban két alkotásával is került Oscar-közelbe, lehet egy halvány reményünk arra, hogy ez sem lesz teljesen rágógumi ízű, kommersz gagyiság – ha mégis, hát legyen annyira gagyi, hogy az már jó. (bk)

(Magyarországi bemutató: július 20., romániai bemutató egy nappal később)

Kaibutsu / Szörnyeteg / Monster (r. Koreeda Hirokazu)

A szörnyen jellegtelen angol (és magyar) cím ellenére izgalmas alkotásnak tűnik a Szörnyeteg, amit igazából már azóta várunk, hogy lekéstük Cannes-ban (ugyanis az első napokban vetítették) – Arany Pálmát ugyan nem, de a legjobb forgatókönyv díját hazavihette a film. Egy békés japán kisvárosban egyszercsak furcsán kezd viselkedni az egyik kisgyerek, az anyuka pedig a tanárt vonja kérdőre. A film narratív szerkezetét tekintve a nagy japán elődhöz, A vihar kapujában-hoz tér vissza azáltal, hogy amolyan rashomonosan egymás után megismerhetjük mindhárom szemszöget (a gyerekét, az anyáét, és a tanárét is). Nem tűnik könnyen emészhtető filmnek, de Koreeda Hirokazu korábbi filmjeit ismerve megéri majd résztvenni ezen az érzelmi hullámvasúton is. (jbn)

(Magyarországi bemutató: szeptember 14., romániai bemutatóról még nem tudni.)

Challengers (r. Luca Guadagnino)

Az olasz rendező szerelmi háromszögtörténetének szereplői a tenisz világának szép, gazdag és tehetséges ifjú titánjai. Justin Kuritzkes amerikai dráma- és regényíró történetének főszereplője Tashi (Zendaya), a szépreményű teniszjátékos, aki sportbalesete miatt edzőként folytatja karrierjét, és férjét, Artot (Mike Faist) középszerű játékosból világhírű Grand Slam-bajnokká neveli ki. Férje legutóbbi vereségei után ráveszi őt, hogy egy „Challenger" versenyen, a profi turné legalacsonyabb szintű versenyén játsszon, ahol az egykor ígéretes, mára kiégett Patrickkal (Josh O'Connor), kamaszkori barátjával (és Tashi régi szerelmével) találja szemben magát. A 80. Velencei Filmfesztiválon debütáló film előzetese alapján Guadagnino újabb kamasz-melodrámája az érzéki szerelmi történet mellett várhatóan a profi tenisz csillogó, de ugyanakkor mérgező világának kulisszái mögé is betekintést enged. (zá)

(Romániai bemutató: szeptember 15., magyarországi bemutatóról még nem tudni.)

A Haunting in Venice / Szeánsz Velencében (r. Kenneth Branagh)

Az a helyzet, hogy engem (szinte) bármivel meg lehet etetni, ami Velencével kapcsolatos. Főleg, ha rejtély, bűn, titokzatosság társul hozzá – de mi más társulhatna, a szerelmen és erotikán kívül? A hetedik művészet – s azon belül a bűnügyi műfaj – szerencsére mindig is igyekezett kedvezni a lagúnák városa szerelmeseinek, se szeri, se száma a Velencében játszódó rejtélyes, fülledt, kalandos filmeknek, igazán nehéz mazsolázni ezekből, de azért hadd említsük meg a Ne nézz vissza vagy az Idegenek Velencében című opuszokat. Kenneth Branagh, paradox módon, egyszerre játszik biztonsági játékot és vállal kockázatot azzal, hogy legújabb Poirot-történetének cselekményét az Adria királynőjének palazzóiba és csatornáiba helyezi. Ez Branagh invenciója: a film alapjául szolgáló Agatha Christie-regény, az Ellopott gyilkosság helyszíne – nem meglepő módon – az angol vidék, de rendezőnk ezt valamiért nem találta elég borzongatónak. Nem véletlenül írtam borzongatót: az előzetes alapján ez ígérkezik minden idők leginkább horrorisztikus Christie-adaptációjának. Branagh a Gyilkosság az Orient Expresszen és a Halál a Níluson (újra)feldolgozásával nem tudott túl sokat hozzátenni a Poirot-legendáriumhoz – lássuk, most sikerül-e. (pazs)

(Magyarországi bemutató: szeptember 14., romániai bemutató: 15.)

Poor Things / Szegény párák (r. Jorgosz Lanthimosz)

Az elmúlt években kibontakozó görög új hullám nemzetközileg legismertebb fenegyereke, A homárral vagy az Egy szent szarvas meggyilkolásával zajos fesztiválsikereket arató Jorgosz Lanthimosz nevével olyan fogalmak forrtak össze, mint a bizarr, groteszk, abszurd, fantasztikus, szatirikus vagy a magyarra furcsaként, különösként fordítható weird. Legújabb filmjében sem hazudtolja meg önmagát, az Alasdair Grey regényéből készült Szegény párák az eddigieknél is meghökkentőbbnek ígérkezik. A film egy Bella Baxter nevű lány (Emma Stone) történetét meséli el, akit lényegében a halálból támaszt fel egy zseniális őrült tudós – Willem Dafoe-t a szerep kedvéért olyanra maszkírozták, mintha a Frankensteinból lépett volna elő, de nem a címadó doktor lenne, hanem az életre galvanizált szörny. Igen, az előzetes alapján lenyűgöző, kosztümös-fantasztikus látványvilágot ígérő Szegény párák egyértelműen Frankenstein-parafrázisnak tűnik – és ez ugyanúgy a mániáim közé tartozik, mint az imént említett Velence-motívum. Mellékesen jegyzendő meg, hogy a történet egyik legkiválóbb adaptációját az a Kenneth Branagh készítette el (Mary Shelley’s Frankenstein), aki most Poirot bőrébe bújik Agatha Christie-sorozatának újabb darabjában – hát így érnek össze a szálak. (pazs)

(Magyarországi bemutató: október 12., romániai bemutató: 13.)

Drive-Away Dolls (r. Ethan Coen)

Várhatóan ősszel érkezik hozzánk is a mozikba Ethan Coen vígjátéka Margaret Qualley-vel és Geraldine Viswanathannal a főszerepekben. A függetlenfilm felől érkező kultikus Coen-testvérek útjai 2019-ben váltak el, ezután Ethan a filmrendezést és forgatókönyvírást félretéve egy ideig az írói és a színházi projektjeire összpontosított. A Drive-Away Dolls lenne számára a filmhez való (komolytalan?) visszatérés. A történet alapján Jamie újabb szerelmi csalódását követően, az újrakezdés reményében kel útra barátnőjével Tallahassee-be, de ahogy ez lenni szokott, a dolgok hamar félresiklanak és a lányok egy csapat ügyetlen bűnözővel akadnak össze. Az illusztris szereplőgárdát (Margaret Qualley mellett Matt Damon, Pedro Pascal és Colman Domingo) felvonultató filmben a rendhagyó road-movie remélhetően más műfajokkal, valamint jó adag Coen-féle abszurd szituációval és fekete humorral keveredik. (zá)

(Nemzetközi premier: 2023. szeptember 21., romániai és magyarországi bemutatóról még nem tudni.)

Magyarázat mindenre (r. Reisz Gábor)

A magyar bemutatókban egyelőre eléggé szegényes ősz érdekes színfoltjának ígérkezik Reisz Gábor harmadik nagyjátékfilmje. Első két, személyes hangvételű, öniróniával tűzdelt filmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek is elérte azt, ami kevés filmnek sikerül, miközben számos fesztiváldíjat sepert be: a magyarországi mozikban is nagyon jól szerepeltek (a gyakorlatilag mikroköltségvetésből forgatott VAN-t több mint hatvanezren nézték meg 2014-ben). Új filmjéről egyelőre kevés információt lehet tudni, legfeljebb annyit, hogy ezúttal kortárs társadalmi problémákra fókuszál, pontosabban egy 18 éves fiú botrányba torkolló érettségi vizsgájának történetén keresztül fest képet a kétpólusú Magyarországról. Azt a megalázó helyzetet pedig, hogy Reisz más pályatársaihoz hasonlóan, korábbi sikerei ellenére ismét önerőből, különösebb állami támogatás nélkül kénytelen filmet készíteni, ez esetben lehet talán jó ómennek is tekinteni, hiszen egyszer már sikerült minimális költségvetésből kultfilmet rendeznie. (zb)

(Magyarországi bemutató: október 5., romániai bemutató október közepén.)

Jeanne du Barry – A szerető / Jeanne du Barry (r. Maïwenn)

Rizsporos parókák, szépségflastromok, csipkenapernyők, vívókardok, masnis úri cipellők és a versailles-i kastély mesésen fényűző pompája – íme az év kosztümös-romantikus történelmi filmdrámája. A pompázatos trailer mellé kaptunk már némi pletykamarketinget a rendező-író-főszereplő-koproducer Maïwenn és a három év és egy zaftos válóper után a vászonra visszatérő, és életében először csak franciául beszélő Johnny Depp közötti nézeteltérésekről, de ami azért fontosabb ajánló: a Cannes-i Fesztivál nyitófilmjének előkelő státusza és egy 7 percig tartó cannes-i tapsvihar (igen, Cannes-ban ezt mérik!) miatt a Jeanne du Barry – A szerető előtt igen magas a léc. Őszintén reméljük, hogy megugorja. (bk)

(Magyarországi bemutató: október 12., romániai bemutató: november 10.)

Nu aștepta prea mult de la sfârșitul lumii (r. Radu Jude)

Ugyan a filmhez még trailer sincs, de az Aferim! és a Zűrös kettyintés rendezőjének új alkotásának úgyis bérelt helye van az efféle „nagyon várjuk”-listákon. Ami biztosnak tűnik: road movie-be oltott vígjátékról van szó (vagy fordítva), amit Marius Panduru operatőr fekete-fehér filmre forgatott. A cím maga (kb. Ne várj túl sokat a világvégétől) egy Stanislaw Jerzy Lec-idézet parafrázisa, és ugyanolyan cinikus, fanyar humort ígér, ami miatt megszerettük Judét. Maga a rendező így „reklámozza” az alkotását: „Stuktúrájában és rendezésében is amatőrebb, mint a legutóbbi filmjeim. De ez nem baj. De hiszen nem épp Rivette dícsérte Rossellinit ezt írva: »Rossellini filmjei egyre nyilvánvalóbban amatőrfilmek«?”. Morbid mozinak tűnik, aminek „nincs másodlagos jelentése”. (jbn)

(Romániai bemutató: október 27.)

30 ezüst / 30 monedas / 30 Coins, 2. évad (r. Álex de la Iglesia)

Álex de la Iglesia apokrif bibliai témájú, misztikus horror-szappanoperájának első évada akkora cliffhangerrel zárult, ami után meglepő lett volna, ha elmarad a folytatás. Az iménti, alaposan megcifrázott műfaji meghatározásban semmi irónia nincs (legfennebb némi csipkelődés): a spanyol kultrendező, akinek többek közt a 800 golyó vagy az Egy őrült szerelem balladája című remekléseket köszönhetjük, páratlan koktélt kevert ki a boszorkánykonyhájában. Van itt egy rovott múlttal rendelkező, gyakorló ökölvívó, otthon fegyverarzenállal rendelkező, ördögűzésben jártas terminátor-pap (!), egy csinos állatorvosnő és egy poszterfiú-polgármester, akik felveszik a harcot a teremtéstörténetet sajátosan, júdási-káini szemszögből értelmező, a Vatikánba mélyen beépült gyilkos szekta által előhívott szörnyűséges földöntúli erőkkel, néhol rémséges, néhol mulatságos kalandok révén. Végtére a régi képletnél vagyunk, a Jó és a Gonosz harcánál – de hogyan! Álex de la Iglesia nemcsak az alkotója volt az első évadnak, hanem ő rendezte az összes epizódot is – remélhetőleg ez a második évadban is így marad. (pazs)

(Bemutató: október közepe, HBO)

Dűne: Második rész / Dune: Part Two (r. Denis Villeneuve)

Denis Villeneuve a Dűne első részének mozibemutatója után gyakorlatilag azonnal belevágott a folytatás forgatásába, hiszen így lesz teljes az egész: a 2021-es sci-fi eposz Frank Herbert regényének csak az első felét dolgozta fel. Az alkotók tartoznak nekünk Paul, Jessica és Harkonnen cliffhangerjeinek a feloldásával, bízunk abban, hogy az elsőhöz hasonlóan aprólékosan kidolgozott, látványos képeket és akciódús vonalvezetést kapunk, illetve Timothée Chalamet és Zendaya is lehetőséget kap tehetsége igazi kibontakoztatására. Bár anno David Lynch belebukott a Dűne adaptálásába, Alejandro Jodorowsky pedig csodás látványtervek után nem jutott el a forgatásig – Villeneuve első filmje hat Oscart és temérdek más díjat kapott. Alig várjuk tehát, hogy lehetőségünk legyen maratonként megnézni a Villeneuve-féle, teljes Dűne-adaptációt. (bk)

(Magyarországi bemutató: november 2., romániai bemutató: november 3.)

A törvény nevében / True Detective, 4. évad

A True Detective első évada, Matthew McConaughey-vel és Woody Harrelsonnal a főszerepben, túlzás nélkül mérföldkőnek bizonyult a sorozattörténelemben: a Nic Pizzolatto által kitalált, Cory Joji Fukunaga rendezte egzisztencialista bűnügyi szériát olyan klasszikusok mellett emlegethetjük, mint a Twin Peaks. Mindez aligha mondható el a következő két évadról (különösen nem a másodikról), ezért igen kétes értékű vállalkozás újabb évadot indítani – ráadásul ezt, ha lehet hinni a híreknek, már nem is Pizzolatto fogja felügyelni. Viszont: Clarice Starlinget Jodie Fostert ismét detektívszerepben láthatjuk a Night Country alcímű évadban, ezúttal Alaszkában nyomoz majd eltűnt sarkvidéki kutatók után. Hó, hideg, sarki fény, állandó sötétség, bűn, elhallgatott traumák, felszínre kerülő titkok – nem ígérkezik rossznak, még ha a klasszikus első évadot előreláthatólag nem is múlja felül. (pazs)

(Bemutató: november, HBO)

A győztes gól / Next Goal Wins (r. Taika Waititi)

Az egyetemes focitörténet egyik legcsúfosabb veresége volt, amikor 2001-ben a szamoai focicsapat kegyetlen 31:0-ra kapott ki a FIFA-világbajnokságon – micsoda remek téma egy Taika Waititi-kaliberű és -egyéniségű alkotónak! A győztes gól első blikkre klasszikus sémákkal dolgozó sportvígjátéknak tűnik, amelyben a nagyképű nagyvárosi edzőnek a világ legnagyobb lúzereiből kell góllövő csapatot faragnia, ám Waititi korábbi filmjeit ismerve biztosak lehetünk abban, hogy nem egy sablonfilmmel állunk szemben. Waititi Brazilok-jában lesz bőven sztori, karcos karakterábrázolás és helyi fűszer, úgyhogy alig várjuk, hogy a mozi sötétjében hátradőlhessünk és végigröhöghessük mind a 97 percét. (bk)

(Romániai bemutató: december 8., magyarországi bemutató: december 28.)