Nincs Marvel, csak Idris Elba.

Sebastian Mihăilescu: Pentru mine tu ești Ceaușescu

Az eddig csak rövidfilmeket jegyző Sebastian Mihăilescu hibrid dokumentumfilmje a fiatal Nicolae Ceaușescu szerepére pályázó 15 és 22 év közötti fiatalok castingját mutatja be. A különböző szociális-kulturális hátterű fiatalok a harmincas években még illegalitásban szervezkedő Ceaușescu jellemének kialakulását, fejlődését, cselekedeteinek mozgatórugóit próbálják fotográfiák és egyéb archív dokumentumok segítségével felfedni, azt a folyamatot, ahogyan a falusi cipészinasból a sztálinista személyi kultusz tárgya lett. Mihăilescu a forgatás során a fiatal szereplőknek is elég nagy mozgásteret adott azzal a rendezői döntéssel, hogy a forgatás során az egyik kamerát ők kezelhették, az ő nézőpontjukat érvényesítve ezáltal. A film így természetesen nemcsak a volt pártvezérről szól, hanem még inkább a Z generációról és Ceaușescu komor örökségéről. (zá)

Bemutató: július 29. (Románia)

Louis Garrel: La croisade

Garrelt az Álmodozók óta, elsősorban színészként ismerjük, pedig már négy nagyjátékfilmet is rendezett. A La croisade a harmadik a sorban, s az online fellelhető információk alapján szimpatikus családi vígjátéknak tűnik. A sztori szerint egy jómódú polgári család kellemes délutáni beszélgetésekor kibújik a szög a zsákból: 13 éves fiuk suttyomban eladogatta a család értéktárgyait, ritkán elővett luxusórákat, értékes borokat és ruhadarabokat, hogy a pénzből egy titokzatos projektet támogasson, ez pedig a világ minden tájáról összefogó gyerekek a bolygó megmentéséért indított, szupertitkos „keresztes hadjárata”. (Az értelmetlen anyagiasságukkal szembesülő szülőket maga Garrel és Laetitia Casta játsszák.) Hogy ez a környezetvédő mese milyen kalandokból bontakozik ki, és mennyire képes újat mondani, mély gondolatokat kifejezni, vagy megmarad felszínes öko-sóhajtozásnak és szájbarágós moralizálásnak – nos, ez a nagy kérdés, roppant kíváncsiak vagyunk a válaszra! (bk)

Bemutató: augusztus 12. (Románia)

Baltasar Kormákur: Fenevad / Beast

A már egy jó ideje nemzetközi sztárokat felvonultató, angol nyelvű koprodukciókban utazó izlandi Kormákur nagyjából felváltva készít egészen jó és közepes filmeket. Legutóbb 2018-ban örvendeztetett meg egy közepessel, így jogosan remélhetjük, hogy a mostani, Idris Elba főszereplésével forgatott Fenevad egészen jó lesz. Amit lehet tudni: üldözős thriller lesz, amiben egy Elba és lányai egy vérszomjas oroszlán elől menekülnek Dél-Afrika vadonjában. A trélerből úgy tűnik, hogy a CGI-oroszlán némivel korrektebb, mint a Pi életében látható tigris, úgyhogy reménykedjünk, hogy nem a pont tíz évvel ezelőtti Fehér pokol „színes” remake-je lesz. (jbn)

Bemutató:augusztus 11. (Magyarország), illetve 12. (Románia)

Olivia Newman: Ahol a folyami rákok énekelnek / Where the Crawdads Sing

Nem véletlenül időzítették nyárra Delia Owens regényadaptációjának bemutatóját, hiszen az egyébként zoológus végzettségű szerző bestsellere egy tökéletes nyári krimi, fejlődésregény és romantikus történet minden elemét tartalmazza.A 2019-es magyarországi megjelenése óta nálunk is töretlen népszerűségnek örvendő regény főhőse Kya, aki családja szétesése után egyedül él Észak-Karolina ritkán lakott lápvidékén, mígnem egy rejtélyes gyilkosság vádlottja nem lesz. A két idősíkon futó, némi társadalomkritikát sem nélkülöző történet az 1950-es és '60-as évek Amerikájába kalauzolja a nézőt. Kérdés, hogy a film tudja-e hozni a regény komplexitását vagy csak egy felejthető nyári mozi lesz, csalódást okozva ezzel a regény rajongóinak (is)? (zá)

Bemutatója: augusztus 18. (Magyarország), augusztus 19. (Románia)

George Miller: Háromezer év vágyakozás (Three Thousand Years of Longing)

Hogy miért várjuk ezt a filmet? Mert ez a kifordított, modern Aladdin-história iszonyú nagy és szórakoztató őrültségnek tűnik. Egy egyedülálló, nyers és hűvös természetű, cinikus kutató az isztambuli bazárban véletlenül rábukkan egy cifra üvegpalackra, amelyben egy dzsinn lakozik, aki persze kiszabadul és három kívánság teljesítését ígéri a szabadságáért cserébe. A baj csak az, hogy a tudósnő igazi racionális lény, aki nem igazán hisz a dzsinnekben, ráadásul jó sok, rosszul elsült múltbeli kívánságról olvasott már. Hogy meggyőzze, a dzsinn a saját múltjáról mesél, míg végül hősnőnk olyan kívánságot fogalmaz meg, amely mindkettejüket meglepi. Lehet, hogy egyszernézős-felejtős vígjáték lesz, de szórakozni szeretnénk, márpedig a két főszerepet játszó Tilda Swinton és Idris Elba, no meg a Mad Max-sorozat legendás rendezőjének személye és korábbi filmográfiája azt ígéri, nem fogunk nagyot csalódni. (bk)

Bemutató: szeptember 2. (Románia), szeptember 8. (Magyarország)

Ștefan Constantinescu: Om câine

A koronavírus-járvány következtében hozott lezárások előestéjén vagyunk, amikor Doru (Bogdan Dumitrache) elhatározza, hogy otthagyja svédországi munkahelyét és hazatér Romániába. Az ürügy barátja fiának a keresztelője, de igazából más tervei vannak: Doru felesége vélt hűtlenségére keres bizonyítékot. Hű társa ebben pedig anyja kutyája. Közben pedig egyre jobban szorítja az idő, a határlezárások fenyegetik tervét. Ștefan Constantinescu abszurd humorral átitatott, film noirba csomagolt története szerelemről és kivándorlásról a TIFF idei kiadásán mutatkozott be, szeptemberben kerül a romániai mozikba. (zá)

Bemutató: szeptember 16. (Románia)

Ruben Östlund: A szomorúság háromszöge / Triangle of Sadness

A gazdagokat és/vagy a szépeket karikírozó, mélyfekete gúnnyal szúró szatíra így, egy újabb globális gazdasági válság közepén? Yes, please! A friss Arany Pálma (sorban már a második Östlundnak!) csak hab a tortán. Váró Kata Anna cannes-i kritikájában A nagy zabálást, a Monty Python-féle Az élet értelmét, valamint Dusan Makavejevet citálja, úgyhogy abszolút kötelező néznivaló lesz a hatalmas luxus-óceánjárón játszódó film, aminek egy olyan férfi a főszereplője, aki a szépségének köszönheti mindenét. Az Instagram-világ kiüresedettségét kritizáló alkotás az év egyik legkönyörtelenebb, legzsigeribb filmjének ígérkezik. (jbn)

Bemutató: szeptember 22. (Magyarország), november 18. (Románia)

Csoma Sándor: Magasságok és mélységek

Szeptemberben érkezik a magyarországi mozikba az Erőss Zsolt tragédiáját bemutató film, ami felesége szemszögén keresztül, főként Sterczer Hilda gyászfeldolgozására összpontosítva láttatja a 2013-as eseményeket. A Magasságok és mélységek könnyen lehet az ősz magyar meglepetése, hiszen Csoma Sándor korábbi rövidfilmjeivel – Tabula Rasa (2015), Nem történt semmi (2017) – is bizonyította, milyen jó arányérzékkel és mennyi empátiával tud egy-egy nehéz témát bemutatni, Casting (2019) című vizsgafilmjével pedig jogosan nyerte el 2020-ban a filmkritikusok és a Magyar Filmakadémia tagsága részéről is a legjobb rövidfilmnek járó díjat. Másrészt a film producerei – Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan – is bizonyítottak korábban, 2018-ban tévéfilmes költségvetésből készítettek el egy lenyűgöző látványvilágú, érdekfeszítő történelmi drámát, a Curtizt, így ha valaki, akkor ők képesek az inkubátoros anyagi háttérből nagyköltségvetésű látványt varázsolni. Csoma Sándor korábbi rövidfilmjeiben is előszeretettel forgatott erdélyi helyszíneken, illetve dolgozott erdélyi színészekkel, ez most sincs másként, a Valanban nyújtott ígéretes bemutatkozása után Pál Emőkét láthatjuk első nagyjátékfilmes főszerepében, Trill Zsolt társaként. (zb)

Bemutató: szeptember 22. (Magyarország)

Guy Ritchie: Fortune-hadművelet: A nagy átverés / Operation Fortune: Ruse de guerre

A hollywoodi műgagyiból az Egy igazán dühös emberrel a saját zsánerébe látványosan visszarobbanó tékozló angol fiú, Guy Ritchie megint kedvenc kopaszunkat, Jason Stathamet teszi meg főhősnek. Nem utal semmi jóra, hogy az eredetileg egyszerűen Five Eyes-nek keresztelt mozinak végül egy ilyen komplikált címet adtak, de a trailerből már világosan látszik, hogy Ritchie visszacsempészi az akció-thriller keretek közül olyannyira hiányzó humort is – márpedig ezért szerette meg a világ első két filmje (a Füstölgő puskacső és a Blöff) idején. A sztori szerint egy különleges ügynöknek el kell érnie, hogy a kortárs Hollywood egyik legnagyobb sztárja segítsen nekük egy titkos küldetésben, ami természetesen a teljes világrend felborulását hivatott megakadályozni. Bónusz, hogy benne van Aubrey Plaza, az utóbbi évek legszebb szemű színésznője. (jbn)

Bemutató: szeptember 29. (Magyarország)

Marc Forster: White Bird: A Wonder Story

A Quantum csendje és a Z világháború  rendezője egy fura micimackós kitérő után három film utómunkáin dolgozik, kettőt előkészít és egy további terveit jelentette be. Korábbi és véglegesítésük előtt álló munkái egyaránt jelzik, hogy Forster a legkülönfélébb témák és műfajok iránt érdeklődik, bemutató előtt álló Fehér madara például egy mai keretbe helyezett második világháborús történet: Helen Mirren szereplője meséli iskolatársával kegyetlenkedő és emiatt a suliból éppen kicsapott unokájának, hogyan mentette meg őt egykor a haláltábortól egy bice-bóca fiú, akin korábban szintén nevettek a társai. Múlt és jelen párhuzamba állítása beszél gyűlöletről és szeretetről, első szerelemről és arról, hogy mennyi bátorságra van szükség a jósághoz. Egyetemes értékekkel dolgozó, szépen kivitelezett tanítómesének ígérkezik, s bár megeshet, hogy kicsit giccses és szirupos lesz – hátha nem! –, az a helyzet, hogy... Helen Mirrent bármiben megnéznénk. (bk)

Bemutató: október 14. (Románia)

David O. Russell: Amsterdam

A Napos oldal (Silver Linings Playbook) rendezője eddig még egyszer sem bírt tévedni, úgyhogy talán joggal bizakodhatunk az egyébként is parádés szereposztású Amszterdamban, ami az év egyik legnagyobb dobásának ígérkezik – nem hiába a karácsony közeli bemutatódátum. Raádásul a film az utóbbi évek ama vonulatába is beleillik, ami az amerikai történelem nem feltétlenul patyolattiszta fehérneműjét teregeti (Spotlight és társaik), ám úgy, hogy némi humort sem mellőzve az unalmas „megtörtént események alapján” szintagmát „ennek egy része meg is történt”-re cseréli. A sztori a harmincas években játszódik, és egy összeesküvés áll a hátterében, amit három, a világháborút megjárt bajtárs szőtt. No meg egy gyilkosság. (jbn)

Bemutató: november 3. (Magyarország), illetve 4. (Románia)

Laurent Charbonnier, Michel Seydoux: Le chêne

Álljon ezen a listán egy igazi, játékfilmes-mozis igénnyel készült természetfilm: A tölgyfa meséjét a lakói alakítják. Bár franciák forgatták, úgy érezzük, ez a film akár egy erdélyi erdőben is készülhetett volna, hiszen a tölgy a mérsékelt égövi erdők egyik leghétköznapibb – s mint kiderül, mégis különleges – lakója, avagy élőhelye. Rengeteg apróbb-nagyobb állat otthonául szolgál, s ezek szinte színészként „játsszák el” egy közösség tagjait, kis családjuk, pici életük aprólékos megfigyelés és rengeteg munka nyomán, érzelmesen és humorosan bontakozik ki a vásznon. Erre a filmre a gyereket is elvisszük, hátha ettől kezdve másképp fogja látni, jobban fogja ismerni az Erdőt. (bk)

Bemutató: december 16. (Románia)