Kedvenc régészprofesszorunkat nagyon várjuk már, de a nyárig van még egy csomó izgalmas bemutató, ezekből szemezgettünk. Izgalmas félévünk lesz.

Az ember, akit Ottónak hívnak / A Man Called Otto (r. Marc Forster)

Hét évvel a nagy sikerű svéd film után, elkészült az amerikai változat is Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak című 2012-es bestselleréből. Marc Forster filmjében Tom Hanks alakítja a mogorva főhőst, a sírva-nevetős történet további elemei pedig nagyjából megegyeznek a svéd változattal: az özvegyen maradt Otto kényszeres szabálykövetésével állandó harcban áll a környezetével, de a házsártos, kötekedő öregember új szomszédainak köszönhetően hamarosan nélkülözhetetlen lesz a lakóparkban. Forster melodrámája igazi évindító feelgood-mozinak ígérkezik. (zá)

(Magyarországi bemutató: január 12., romániai bemutató egy nappal később)

The Last of Us (a. Craig Mazin, Neil Druckmann)

Fura ez az év eleji premierdátum, de a The Last of Us – a narratív videójátékok történetének egyik megkerülhetetlen mérföldköve – első látásra (zombik, apokalipszis, miegymás) nem igazán karácsony-kompatibilis történet. Pedig igazából nagyon is az, hiszen a kötődésről szól – és nagyon drukkolunk annak, hogy az egyébként gigantikus költségvetésű HBO-sorozat fejlesztésében is részt vevő Neil Druckmann is kötődjön annyira a saját művéhez, hogy ne engedje különféle könyvelők és héjaként viselkedő producerek martalékává válni. Az első visszajelzések pozitívak, de attól még nem kevés rettegéssel várjuk az első évad kilenc epizódját, ami most hétvégén debütál a kisképernyőkön. Állítólag a történet többé-kevésbé hűen követi a játékok sztoriját, de azért bizonyos helyeken erős kreatív eltéréseket engedtek meg a Csernobilt is jegyző Craig Mazinnek, úgyhogy megéri felfrissíteni az emlékezetünket: a játékokról írott kritikánk ide kattintva, illetve ide kattintva olvashatóak. (jbn)

(Streamingbemutató dátuma világszerte: január 16. )

Babylon (r. Damien Chazelle)

Új filmmel állt elő Damien Chazelle, aki még 30 éves sem volt, amikor második saját rendezésével, a Whiplash-sel (2014) egycsapásra világhírűvé vált, s a film a két következővel, a Kaliforniai álommal (La La Land, 2016) és Az első emberrel (First Man, 2018) együtt összesen 10 Oscar-díjat és 13 -jelölést nyert. Chazelle azóta csupán kisebb projekteken dolgozott, a Babylon az első nagyobb dobása az elmúlt öt évben, viszont ez tényleg nagynak ígérkezik: bár sokszor megtapasztaltuk, hogy nem mind arany, ami az Oscar-hajsza közben különféle amerikai (és nem csak amerikai) jelöltlistákon felfénylik, a tengeren túl karácsony táján bemutatott Babylon címe egyre több és többféle válogatásban bukkan fel máris.  Tudni lehet róla, hogy sztárszínészek játszanak benne egy Hollywood aranykorában játszódó történetet, amely egyszerre szól a hollywoodi álom menyországáról és pokláról, és tele van (nem is olyan könnyen) levadászható filmtörténeti utalással és idézettel. Energikus, okosan összerakott, szórakoztató és színpompás alkotásnak ígérkezik. (bk)

(Magyarországi bemutató: január 19., romániai bemutató egy nappal később)

Asterix és Obelix: A középső birodalom / Astérix & Obélix: L'Empire du Milieu (r. Guillaume Canet)

Minden idők egyik legdrágább (65 millió euróból készült!) francia filmje landol hamarosan a mozikban: a legújabb élőszereplős Asterix és Obelix adaptáció az ötödik a sorban 1999 óta, és az első, amelyikben a dundi vörös óriást nem Gérard Depardieu alakítja. A projektről először 2016-ban érkeztek hírek, akkor még rendezőként Michel Hazanavicius nevét emlegették. Három évvel később már Guillaume Canet rendezői kezében futottak össze a szálak. René Goscinny és Albert Uderzo világszerte oly népszerű képregényhősei (a képregény- és filmsorozat történetéről ide kattintva olvasható tanulmányunk) ezúttal is parádés szereposztásban – Guillaume Canet, Gilles Lellouche, Vincent Cassel, Jonathan Cohen, Marion Cotillard stb. – térnek vissza egy Kr. e. 50-ben játszódó mesében, amelyből megtudhatjuk, hogy Asterixék híre a távoli Sanghajba is elért: a gallok kicsiny falujába egy szép napon a kínai császár egyetlen leánya érkezik elegáns hintaján, és hőseink segítségét kéri államcsíny áldozatául esett édesanyja megmentéséhez. Hogy mit várunk ettől a filmtől? Mozgalmas kalandokat, ropogós humort történet, karakterek és nyelv szintjén, és persze vicces csatajeleneteket az ősellenség rómaiak ellen, bien sûr! (bk)

(Magyarországi bemutató: feburár 2., romániai bemutató: február 24.)

Cocaine Bear / Kokainmedve (r. Elizabeth Banks)

A Hargitán felborul egy pálinkáshordókat szállító teherautó, egy arrafelé ólálkodó barnamedve pedig felnyalja az isteni nedűt, majd a szesztől megrészegülve vad tombolásba kezd a közeli székelyföldi településeken, mert még több italt – és még több vért – kíván… Ez lehetne a sztorija a Pálinkamedve című, román–magyar koprodukcióban készülő vad thrillernek (mondjuk Felméri Cecília lehetne a rendezője), de sajnos ezt is Hollywoodban csinálták meg, a Universal égisze alatt, Kokainmedve címmel, a – ha jól számolom – harmadik nagyjátékfilmjénél tartó, inkább színésznőként ismert Elizabeth Banks rendezésében. Az állítólag megtörtént események alapján készült, vígjátéki elemeket sem nélkülöző opusznak tényleg ez a története: a georgiai erdőkben eltűnt kokainszállítmányt megkóstolja egy arra kószáló maci, majd a portól megvadulva szörnyű pusztításba kezd… Akkora őrültségnek ígérkezik, hogy nem lehet kihagyni. (pazs)

(Magyarországi bemutató: február 23.; romániai bemutató egy nappal később)

Empire of Light / A fény birodalma (r. Sam Mendes)

Úgy tűnik, hogy Sam Mendes – akiben még istenigazából egyszer sem kényszerültünk csalódni – a James Bond-filmek meg az 1917 nagy költségvetésű parádéi után visszatér egy intimebb történetmeséléshez, ráadásul egy olyan témában – a mozi ereje és varázsa – teszi azt, ami bármennyiszer is meg volt mutatva a közelmúltban, egy filmrajongónak mindig tud újat mutatni: romantikus történet egy kis angol filmszínház két dolgozójáról. Olivia Colmannak már régóta lessük minden gesztusát és mozdulatát, itt is minden bizonnyal érzékeny alakítást nyújt (amiért már be is zsebelt egy Golden Globe-jelölést). Talán spoiler nélkül még annyi elmesélhető, hogy a filmben nagy szerepe van egy másik filmnek, illetve az illető film által kiváltott hatásnak: Hal Ashby Isten hozta, Mister! (Being There, 1979) című remekművéről van szó. (jbn)

(Magyarországi bemutató: február 23.; romániai bemutató egy nappal később)

White House Plumbers (a. Alex Gregory, Peter Huyck)

Ha már azt hittük volna, hogy nincs több elmesélhető sztori a Watergate-ügyben és az egész Nixon-történetben, akkor tévedtünk: a kb. a Fehér Ház vízvezetékszerelői* címmel fordítható ötrészes HBO-minisorozat annak a két figurának az életébe enged betekintést, akiknek az egész botrányt köszönhetjük: E. Howard Hunt és G. Gordon Liddy pont Nixont elnököt akarták megvédeni, de sikerült átesniük a ló másik oldalára, és pont egy olyan dominó első kockáját döntötték le, aminek a vége az USA első olyan elnöke lett, aki lemondott hivataláról. Az alkotók filmotévográfiáját elnézve (Veep, Seinfeld, Félig üres) egy erősen szatirikus, maró humorú öt órára számíthatunk, a Trump-éra felé való nem kevés áthallással, amiben Woody Harrelson már az előzetes alapján brillírozni fog. (jbn)

* itt a plumber szót tényleg azokra az emberekre használták, akiket az amerikai közigazgatásból a sajtó felé szivárogtató lyukak betömésére küldtek.

(Streamingdátum márciusban, világszerte)

Hadik (r. Szikora János)

Trill Zsolt a magyar filmipar Sam Beckettjeként karácsonykor még II. Andrásként próbálta megreformálni a Magyar Királyságot, márciusban azonban már Hadik András hadvezér bőrében fogja huszárjait Berlin ellen vezetni. A legújabb magyar szuperprodukció rendezője, Szikora János egy, az Egri csillagokhoz és A kőszívű ember fiaihoz méltó történelmi kalandfilmet álmodott meg és a nemrég közzétett előzetes alapján valóban akciódús, látványos filmre számíthatunk. Biztató a stáblistán Dyga Zsombor (technikai rendező), valamint Steve Dent és Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőrszakértők neve is. Ha a hat hónapon keresztül, 500 fős stábbal forgatott film cselekménye nem merül ki az előzetesben felfűzött csatajelenetekben, akkor márciusban valóban egy több évtizede elhanyagolt műfaj feltámasztásának lehetünk tanúi. (zb)

(Magyarországi bemutató: március 9.)

Libertate (r. Tudor Giurgiu)

Némileg ironikus módon végül az 1848-as magyar forradalom emlékhetén, március idusa után két nappal kerül mozikba Tudor Giurgiu új filmje, ami az 1989-es romániai forradalom egyik kevésbé ismert részletét, a nagyszebeni történéseket mutatja be, és eredetileg decemberre tervezték a bemutatóját. A film szebeni forgatásán ott voltunk egy napig (ide kattintva lehet elolvasni a beszámolónkat), úgyhogy különösen nagy kedvvel várjuk az erdélyi magyar színészeket (Dimény Áron, Bíró József, Deák Zoltán) és mindenféle korhű autót, fegyvert és jelmezt is felvonultató produkciót. Annyi biztos, hogy ez nem egy jókedvű, ironikus vagy nosztalgiázó mozi, hanem erőszakos, sok intrikát és a „revolúció” hatalmas káoszát bemutató film lesz. (jbn)

Romániai bemutató dátuma: március 17.

Renfield (r. Chris McKay)

Képes vagyok nagyjából bármilyen filmet megnézni, ha annak Nicolas Cage a főszereplője – hát még ha minden idők leghíresebb erdélyijének, Bethlen Gábornak Drakula grófnak a bőrébe bújik! Amint azonban Chris McKay filmjének címéből kiderülhet, a Renfield nem egy klasszikus Drakula-adaptáció, a vérszívó gróf itt ugyanis főhősből mellékszereplővé válik, „szárnysegédje” pedig – a Rosencrantz és Guildenstern halott mintájára – központi figurává lép elő, akinek a perspektívájából látjuk a történetet. Bram Stoker művében – és a belőle készült filmes feldolgozásokban – Renfield annak az őrültnek a neve, aki egy elmegyógyintézet falai mögött mindenféle gusztustalan rovarokat eszik, mert azok vére által szeretné megszerezni a halhatatlanságot. Néha viszont az engedelmes szolgák is fellázadnak: ebben a filmben Renfield véget akar vetni a gazdájához fűződő mérgező kapcsolatnak és megszökik – de a gróf ezt természetesen nem nézi tétlenül. Jó móka lesz. (pazs)

(Romániai bemutató: április 7., magyarországi bemutató: április 13.)

Indiana Jones and the Dial of Destiny / Indiana Jones és a végzet tárcsája (r. James Mangold)

Harrison Ford idén tölti a 80. életévét, és születésnapját egy újabb Indiana Jones-filmmel ünnepli – szám szerint az ötödikkel. Nem kis kihívás ebben az életkorban újra a nácikkal hadakozó, megerőltető kalandok során magát átverekedő, keményöklű és éles eszű régész bőrébe bújnia – de úgy tűnik, nemcsak a széria, hanem ő maga sem öregszik. Ez lesz egyébként az első Indiana Jones-film, amelynek a rendezői székében nem Steven Spielberg ül, forgatókönyvét pedig nem George Lucas írja: a James Mangold rendezte alkotásban a címszereplő mellett olyan további nagyágyúkat láthatunk majd a főbb szerepekben, mint Antonio Banderas, Mads Mikkelsen vagy Phoebe Waller-Bridge. Az Indiana Jones és a végzet tárcsája a 60-as évek végén, az amerikai–szovjet űrverseny csúcspontján játszódik, amikor az amerikai holdprogram kidolgozásában egykori náci tudósok is kulcsszerepet játszanak. Vagyis ebben a részben is vannak nácik, de immáron a „jó oldalon” – bár valami azt súgja, ez mégsem ilyen egyszerű… (pazs)

(Magyarországi bemutató: június 29., romániai bemutató egy nappal később)

The Idol (a. Reza Fahim, Sam Levinson, The Weeknd)

A zeneiparról szóló HBO-sorozat elég sok koncepcióváltáson esett át, az előkészítés során több színész mellett a rendező, Amy Seimetz is kiszállt a projektből, viszont a jelenlegi alkotói csapat is nagyon ígéretes. A főszereplő Jocelyn (Lily-Rose Depp) egy feltörekvő popdíva, aki idegösszeroppanása miatt lemondja a turnéját, de rögtön elhatározza, hogy visszaszerzi az „Amerika legszexibb popsztárja” címet és bonyolult viszonyba keveredik egy önsegítő guruval, aki egy kortárs szekta vezetője is. A hat részesre tervezett minisorozat alkotói csapatában az Eufóriát is jegyző Sam Levinson neve is szerepel, aki raádásul Rév Marcell operatőrt is megtartotta az ottani csapatból, úgyhogy az explicit jelenetek mellett várhatóan árnyalt karakterekkel, izgalmas képi világgal is találkozhatunk. (zá)

(Bemutató dátuma egyelőre ismeretlen)