Ostromoljuk meg a mozikat - DCP készítése házilag Ostromoljuk meg a mozikat - DCP készítése házilag

Ostromoljuk meg a mozikat

DCP készítése házilag

Ha válogatták be valaha a filmedet fesztiválra, vagy ha béreltél már ki mozitermet, hogy a családdal és a haverokkal együtt nézz meg valamit, vagy ha készítettél moziban, előzetesek közben vetítendő reklámot, biztosan hallottál a DCP-ről (Digital Cinema Package). Ez az a formátum, amiben a mozik digitalizálása óta a filmek forgalmazásra kerülnek, bővebben itt írtunk róla.

De hogyan készül egy DCP? Ha rágugliztál, biztosan rábukkantál az erre specializálódott, méregdrága laboratórium igénybevétele mellett egy másik lehetőségre: bizonyos szoftverekre/pluginokra, amik közül egyesek akár vágóprogramok kiegészítéseként részei lehetnek egy szoftvercsomagnak (mint pl. a Wraptor DCP az Adobe Premiere-nek), persze legtöbbször trial verziókról van szó, olyan korlátozásokkal, amik pont a jó minőségű DCP-konverziót nehezítik meg (a Wraptor konkrétan erről híres, a vele készített csomagokat csak problémásan lehet bevinni a moziszerverre). Egy eredeti licensz méregdrága, a laborról nem is beszélve. Itt jön be a DCP-o-matic nevű program, ami immár a kettes verziójánál tart. Ez egy nyílt forráskódú (open source) szoftver, teljesen ingyenes, és nagyon jól használható. Ez nyitotta meg mindenki számára a lehetőséget, hogy „betörjön” a piacra. Sajnos, a házi gyártású DCP-k robbanásával együtt mozigépészként egy csomó rosszul elkészített, hibás csomagot kaptam már. E hibák kiküszöbölése érdekében készült ez a kis útmutató.

Az anyag előkészítése

A Dcp-O-Maticban való munkához egy olyan videófájlra van szükségünk, ami a eleget tesz a következő követelményeknek:

  • Minél jobb képminőség. Lehet veszteségmentes kodekeket, 8 bitnél nagyobb színmélységet vagy 444-es chroma subsamplinget használni.
  • Letterbox vagy pillarbox nélküli kép. Tehát ha 2.39:1-es képarányban forgattál, akkor úgy is exportáld ki, ne legyen fekete csík a kép fölött és alatt. A fekete csíkba kerülő felirat meg pláne hogy ne legyen. Megjegyzendő, hogy a DCP-k leginkább két képarányt használnak. a Flat-et (1998×1080, ami 1.85:1 képarányú), valamint Scope-ot (2048×858, ami 2.39:1 képarányú). Tehát ha 16:9-nál (amit hívjunk innentől 1.77:1-nek) szélesebb vászonra forgattál, nagyobb vízszintes felbontásban exportálhatod ki.
  • Ne legyen tévés framerate-ben. Tehát sem a 23.98, sem a 29.29 fps nem jó. Az ideális a 24 vagy a 48, de az utóbbi időben a 25, 30 és az 50 is standarddá vált.
  • 48 kHz-es hang. Bitmélységben 24-ig lehet menni. Sztereó vagy 5.1-es hang jöhet, ez a cikk sztereó keverésű hangot vesz példának.
  • Feliratot később is lehet illeszteni a filmhez, ha van egy .srt fájlunk.

A DCP-o-matic

Legelőször egy „új filmet” kell létrehoznunk. Ez egyfajta projekt, amiben ugyanazt a „filmet” több anyaghoz is használhatjuk, minden konvertálás újabb, külön DCP-t eredményez.

Amint ez megvan, a főképernyőn két fület találunk: a Content feliratúban a feldolgozandó anyagokat tudjuk rendszerezni, a DCP-ben pedig az elkészítendő DCP beállításait láthatjuk. Egy kattintás az Add Files-ra, és behozhatjuk a tartalmunkat a szoftverbe.

Miután tüzetesen megvizsgáltuk, akár Playt is lehet nyomni, de ha már itt vagyunk, nézzük meg az Outline Content-et, hogy lássuk, hogyan illeszkedik az általad létrehozott és beimportált tartalom a konténterbe (ami alapból Flat). Ha rendesen elkészítetted a videófájlot, akkor nem kellene semmilyen fekete csíknak látszani a vörös négyszögön belül.

Olvassuk el a Video alfülben lévő információkat is. Itt ellenőrizheted, hogy helyesen ismerte-e fel a videódat, és hogy milyen változtatást eszközölt a DCP-o-matic (rakott-e bele fekete csíkot, változtatott-e az fps-en stb.).

Amint látjuk a Scale To-nál, a fájl helyesen fel lett ismerve Scope-ként. A Color conversion maradjon automatán, hacsak nem tudod nagyon jól, hogy mit akarsz változtatni. A Cropnál javíthatsz ki egy letterboxolt videót, ha mégis csak olyant sikerült exportálni.

Menjünk most az Audio alfülbe, ellenőrizzük a hangszintet. A Show Graph Of Audio Levels-re kattintva meglátsz (kis idő elteltével) egy, az alábbihoz hasonló valamit:

Itt a sztereó hang mindkét csatornáját látjuk, egymásra téve (de ki is lehet választani közülük egyet). Egy optimális mozis hanghoz a hangerőt annyira kell levinni, hogy a peak ne lépje túl a 0 decibelt, de a –10 dB-t is csak ritkán. E két határ között vannak a filmek leghangosabb effektjei (lövések, robbanások stb.). Alul látható a film leghangosabb mért peak-je, és néhány paraméter, ami minket még érdekel, mint pl. az Integrated Loudness. Ez ideálisan valahol –26 körül kéne legyen. Zajosabb filmeknél, trailereknél elmehetünk –23-ig is. Ez igazából egy pontosabb mértéke annak, hogy mennyire is hangosan hallatszik a film a moziban. Lehet olyan filmünk is, aminek a maximum peak-je soha nem haladja meg a –10 dB-t, de az átlagszint folyamatosan –20 dB fölött mozog. Ezt sokkal hangosabbnak fogjuk érzékelni, mit egy olyant, ami akár a 0 dB-t is eléri időnként, de a film egésze alatt sokkal nagyobb a dinamikája, tehát sok csendes rész is van benne. A következő példa egy mozis szempontból ideális hang, nagy dinamikai, akár 60 dB-es dinamikatartománnyal.

Így aztán a következő példáuban a kb. –26-os Integrated Loudness elérése érdekében le kell vinnünk a hangerőt kb. 10 decibellel. Lezárjuk a grafikont, beírjuk a Gain-hez, hogy –10 dB.

Újra nyomhatunk egy Show audio-t, hogy ellenőrizzük az új értékeket.

Figyelem, az Integrated Loudness-től függetlenül a Peak nem érheti el a 0-t! Álljon meg –1-nél.

Most pedig menjünk át a DCP fülre. Itt szokott lenni a legtöbb hiba, tehát vegyük sorra a beállításokat:

Adjunk előbb nevet a DCP-nek. Egy DCP-t bizonyos szabványok szerint nevezünk el, ezeket ide kattintva nézhetjük meg – de ha figyelemmel követed az alábbi lépéseket, akkor a program magától elnevezi. A film címét ettől függetlenül be kell írni; beírhatunk több verziót is, hogy lássuk, hogyan változik a DCP elnevezése. Az ideális az, ha a mozigépész hamar megtalálja – főleg a hosszú címeknél kell vigyázni, ugyanis azok rövidülni fognak.

A Detailsnél újabb információkat írhatunk be, amik a DCP nevét befolyásolják. Javaslom a beszélt nyelv és a felirat nyelvének megadását. A többi mezőt üresen hagyhatjuk:

A Content Type-nál a tartalom típusát adhatjuk meg, hogy a moziszerver könnyebben megtalálja (és hogy pl. a trailereket a filmektől külön tartsa). Szóval kiválasztjuk azt, hogy Short. Ha azok szerencsések közé tartozol, akik nagyjátékfilmmel rukkoltak elő, akkor válaszd a Feature-t. A következő beállításokat átugorhatjuk, a Standardnál pedig hagyhatjuk azt, amit a program ajánl (SMPTE az újabb és jobb, az INTEROP a régebbi, és csak 24 vagy 48 fps-t enged).

És megint választhatunk videó és audió között.

Videónál roppant fontos a megfelelő konténer megadása. Noha több verzió lehetséges, én vagy a Flatet vagy a Scope-ot javaslom. Minden 2.35 vagy annál szélesebb Scope, a többi Flat. A DCP-o-matic ugyanakkor jelezni fogja a film megnevezésében, ha annak a konténertől eltérő képaránya van (pl. F-133 a Flat konténerbe tett 1.33-as arányú filmek esetében). Itt szokott a legtöbb hiba előfordulni a házi DCP-k esetében. Gyakran kapunk Scope-filmeket FullHD-konténerbe, így aztán a képernyőre egy idegesítő pillarboxszal kerül ki, mert a filmet Scope-arányban fogja vetíteni. A mi mostani példánk Scope, így hát a helyes konténer kiválasztásával eltűnik a letterbox és a kép a teljes DCP-szélességet „lefedi”.

Frame Rate-nél a nyersanyagét írjuk be, ha kompatibilis. Ha nem, kattints a Use Best-re.

A felbontásnál a szoftver kiválasztja a 2k-t vagy a 4k-t, a nyersanyagtól függően.

A DCP Bandwith tulajdonképpen a film bitrate-je. A maximum 250, a legkisebb az 50. 100 és 200 közötti értéket ajánlok.

És átléphetünk az Audio fülre. Egy igazi, jó mozis hang érdekében szükség van egy középső (center) csatornára, ahonnan a párbeszéd szokott szólni. Akinek csak sztereóban kevert hangja van, annak segít a program 3 különféle audióprocesszorral, amivel további csatornákat lehet létrehozni. Én a Mid-side decoder beállítást ajánlom a Processor legördülőből.

Ez nagyjából azt csinálja, hogy a bal sávon hagyja, ami csak a balon van, a jobbon, ami csak jobbon van, és létrehoz egy középső sávot azoknak a hangoknak, amik mindkét sávon megtalálhatóak. Egy Show Audio-ra való kattintás után látjuk az új keverést az új csatornával (zöld) együtt.

Visszatérünk a nagy, Content nevű főfülre, hogy befejezzük a projektet. Vizsgáljuk meg, hogy minden rendben van-e videófronton.

Ha vannak a film végén vagy elején kivágandó részek (pl. egy színteszt, leader, bármi), átmehetünk a Timing fülre, ahol a Trim segítségével jelöljük ki, hogy honnan kezdődik a tulajdonképpeni film.

Az utóbbi verzióknál a DCP-o-matic-ban egyre könnyebb feliratot toldani a filmünkhöz. Egy Add File-lal behozhatunk egy .srt-t, és keresünk egy kockát a filmben, ahol éppen van felirat a képben (lehetőleg két sornyi), és ott állítgathatunk rajta. Ha ennek a fülnek a tartalma szürke, akkor ki kell választani az .srt fájlot a Contentből. Hogy biztosak legyünk abban, hogy a felirat minden rendszerrel működni fog, ráégethetjük a képre, kipipálva a Burn Subtitles Into Image-et.

Ha nem tetszik a betűtípus, választhatunk másikat a Fontsnál, és lehet játszani az Offset, Scale és Spacing beállításokkal. A betűk ne legyenek túl nagyok, mégiscsak moziképernyőn fogjuk őket látni. Az olvashatóság érdekében bekapcsolhatjuk az Outline effektet. A fekete kontűr könnyebben olvasható fehér szöveget eredményez, világosabb háttéren is.

Most már létrehozhatjuk a DCP-t. Menjünk fent a Jobs / Make DCP-re és várjunk pár percet vagy éppen órát, a nyersanyag hosszúságától és a számítógépünk lóerejétől függően. A program aktuális verziója egy 2k-s DCP esetében körülbelül 3–4 kockát tud renderelni másodpercenként. Minden képkockát külön renderel. Így persze egy 48 fps-es film renderelése kétszer annyi időbe telik, mint egy 24-esé. Azt javaslom, hogy jól oszd be a napodat és a gépidőt, ha hosszabb filmet kell konvertálnod, mert jópár órába belekerülhet.

Amikor elkészült a renderelés, a projekt mappájában találunk egy a DCP nevét viselő foldert. Ez esetben: DCPTest_SHR-1_S_RO-en_51_2K_20170213_SMPTE_OV.

Ez a mappa tulajdonképpen a DCP, és ezt kell felmásolni a forgalmazási merevlemezre. Kisebb filmeket interneten is lehet küldeni, összecsomagolva .zip-ben.

Figyelem! Ha többször nyomtad meg a Make DCP-t, akkor minden alkalommal újat hoz létre. Figyeld meg a létrehozás időpontját, hogy megtaláld a helyes verziót! A létrehozás ideje benne van a DCP nevében, például 20170213, ha február 13-án rendereltük le.

A DCP tesztelése

Ha van hozzáférésed egy moziszerverhez, akkor ott a legészszerűbb letesztelni a frissen létrehozott filmet. Ha nem, több opciód is van.

Először is magában a DCP-o-matic szoftverben, egyszerűen: létrehozol egy új projektet, és az Add File helyett az Add Folderre kattintasz, kiválasztod a DCP-t (a mappát), és ha minden rendben ment, elvileg látnod kellene a képet. Playt is nyomhatsz, de úgysem fog rendes sebességgel menni.

Premiere-be hasonlóan be lehet importálni a két .mxf-fájlot, amik a képet, illetve a hangot tartalmazzák. A mappán belül találod meg őket, a j2c kezdetű a videófájlot, a pcm pedig az audiofájlot jelenti.

Ha nem tudod megnyitni, ne pánikolj: nem mindig működik, annak ellenére, hogy a DCP jól lett lerenderelve. Ezt a két fájlot egyébként VLC playerben is megnyithatod, de ugyanígy: ne várd, hogy normális sebességben, real time játssza le őket.

Ha tényleg roppant biztosak akarunk lenni a dolgunkban, telepíthetünk egy próbaverziót az easyDCP Player nevű szoftverből. A trial limitált ugyan, de megnyithatjuk vele a DCP-t (Open Package, és kiválaszod a cpl kezdetű fájlot a mappából), sőt hash check-et is futtathatunk rajta (ha ez hibát jelez, akkor biztosan nem lehet majd moziszerverre másolni a filmet).

A DCP elküldése

Amint fent is említettem, a DCP-t felmásoljuk egy külső merevlemezre vagy akár egy USB-stickre. A DCI-specifikációk elvileg egy Linux-partíciót írnak elő bizonyos beállításokkal, de nem érdemes ezzel vesződni, az NTFS is tökéletesen működik. Olyan külső hardot válasszunk, aminek nincs szüksége külön áramforrásra, hanem egy USB-kábelen megoldja azt is, és ha lehet, vegyünk hozzá egy strapabíró tokot. Figyeljünk arra is, hogy mindent pontosan másoljunk fel, könyvtár/foldernévvel együtt. Az easyDCP-s hash checket direkt ezen a forgalmazási lemezen végezzük el.

A merevlemezre legyen ráragasztva egy címke a film címével és a forgalmazó adataival – kellemetlen, ha a merevlemezed eltűnik vagy más tokba kerül. Érdemes még más adatokat is csatolni (szintén a merevlemezre ragasztva vagy akár külön papíron): frame rate (fps), képarány (aspect ratio), hossz, méret stb. – és bármilyen különleges kérés a mozigépészhez, hogy a filmed úgy legyen levetítve, ahogy kell.

Ennyi lenne a házi DCP-készítésbe való bevezetés. Természetesen sok mindent lehet még csinálni a DCP-o-matic-kel, minden új verzióban van valami újdonság. A honlapjukon van használati utasítás és egy elég aktív felhasználói fórum is. Sőt, nekem is írhatsz, és megpróbálok segíteni.

Sok DCP-t, teli mozitermeket!

(Fordította Jakab-Benke Nándor)

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu