Ajánló | Ezeket a filmeket várjuk 2022 első felében Ajánló | Ezeket a filmeket várjuk 2022 első felében

Csak bírjuk a jegyárakat 15.

Ezeket a filmeket várjuk 2022 első felében

Ugyan még mindig van a tavalyi „mitvárunkok” közül olyan, aminek a bemutatóját végül idénre tolták el, mi nagy reményekkel, omikrontól nem rettegve várjuk a Kánaánt, amikor már nem 50, vagy épp 30 százalék jelenti majd a teltházat.

Pedro Almodóvar: Párhuzamos anyák / Madres paralelas

A tavalyi velencei filmfesztivál nyitófilmjében Almodóvar megint anyákról mesél – ezúttal két olyan nőről, aki ugyanazon a napon válik anyává: egy középkorú asszonyt és egy kamaszlányt hoz össze a sors a szülőszobán. A spanyol mester a szokásos, karizmatikus, ezer színű és ezer mintájú vizuális stílusában mesél, a címszerepeket a pályakezdő Milena Smitnek és a veterán Penélope Cruznak adta (utóbbit nyolcadszorra rendezi), a zenét pedig régi alkotótársával, Alberto Iglesiasszal készíttette el. Személyes történet és társadalmi dráma egyidőben. Kihagyhatatlan? Kihagyhatatlan. (bk) Bemutató: január 27. (Magyarország), április 4. (Románia).


Roland Emmerich: Moonfall

A sci-fi-katasztrófafilmek pápája célba vette a Holdat. Pontosabban a Hold vette célba a Földet – Roland Emmerich új filmjében. A Moonfall története szerint ugyanis égi kísérőnket egy titokzatos erő kilöki a pályájáról, mégpedig bolygónk irányába, úgyhogy a kozmikus katasztrófa elkerülhetetlennek látszik. Összeáll azonban egy kicsiny, ám lelkes csapat, egy volt űrhajósból, NASA-főnökből (Halle Berry), egy rettenthetetlen asztronautából (Patrick Wilson) és egy összeesküvéselmélet-szakértőből (John Bradley), akik felveszik az űrruhát és elindulnak megmenteni a Földet. Az összeesküvéselméletes résztvevő nem véletlenül került képbe: az egyik előzetes szerint a Moonfall egy népszerű konspirációs teóriára épül: az üreges Hold elméletére, amit még a múlt század hetvenes éveiben dolgoztak ki szovjet tudósok. Ennek értelmében a Hold mesterséges égitest, a felszínén lévő kráterek egy földönkívüliek által kiépített „bunkerrendszerbe” vezetnek: lényegében egy idegen űrhajó. Erich von Däniken bekészíti a popcornt – és mi is. (pazs) Bemutató: február 3. (Magyarország), ill. 4. (Románia).


Guillermo del Toro: Rémálmok sikátora / Nightmare Alley

A legutóbbi nagyjátékfilmjével, A víz érintésével a legjobb filmnek és rendezésnek járó Oscar-díjat elnyerő Guillermo del Toro új opuszával is marad azon a terepen, ahol leginkább otthonosan mozog: a szürreális-groteszk felnőttmesék világában. A Rémálmok sikátora William Lindsay Gresham regényéből készült, és nem ez az első adaptációja, 1947-ben Tyrone Power főszereplésével rendezett belőle emlékezetes noirt Edmund Goulding – úgyhogy van összehasonlítási alap. A mexikói rendező a cirkuszi mutatványosok karneváli hangulatú, színes, bizarr világába kalauzol bennünket, középpontban egy Bradley Cooper alakította mentalistával, aki elég nagy sarlatán ugyan, de emberére akad egy nála is hétpróbásabb, femme fatale pszichiáternőben, akit Cate Blanchett személyesít meg – rajtuk kívül többek közt Willem Dafoe-t, Toni Collette-et, Rooney Marát, Mary Steenburgent láthatjuk a filmben. Varázslat, veszedelem, szélhámosság, rémület, érzékiség: minden adott egy újabb remek Guillermo del Toro-koktélhoz. (pazs) Bemutató: február 3. (Magyarország), ill. 25. (Románia)


Ruben Fleischer: Uncharted

Az Uncharted-sorozat még a Playstation3-érában indult, és mára a Sony egyik legsikeresebb videójátékos franchise-ává nőtte ki magát öt (+1) epizódjával – és úgy tűnik, hogy végre van lehetőség egy igazán jó játékadaptációt készíteni belőle, ugyanis már eleve nagyon mozisra volt csinálva, tele robbanással, hajmeresztő zuhanással, hajszával, meg minden, a műfaj által felkínált aprósággal. A főhős Nathan Drake is archetipikus filmes karakter: sármos tolvaj és műkincsvadász, Indiana Jones és Lara Croft szerelemgyereke. Noha a casting némi aggodalomra okot adhat (már megint Tom Holland van főszerepben, ráadásul Mark Wahlberg egy olyan karaktert alakít, aki a játékokban jóval idősebb), kíváncsian várjuk, hogy sikerül-e vérfrissíteni a kincskeresős kalandfilm gyengélkedő zsánerét. (jbn) Bemutató: február 10. (Magyarország), ill. 18. (Románia)


Jean-Pierre Jeunet: Bigbug

2050-ben vagyunk, amikor egy maréknyi háztartási robot úgy dönt, hogy az a legbiztosabb, ha gazdáik bezárva vészelik át a nemrég kitört androidlázadást. Ez a kiindulópontja a többek között Amélie csodálatos életét, Delicatessent és az Elveszett gyerekek városát jegyző francia rendező, Jean-Pierre Jeunet várva várt új filmjének, és az óvatosan adagolt előzetesek alapján a Bigbug is Jeunet-re jellemző humorral és egyedi látványvilággal érkezik a mozikba Netflixre februárban. Az pedig kimondottan jó ómen, hogy az új sci-fi forgatókönyvét Guillaume Laurant-tal (Hosszú jegyesség, Amélie csodálatos élete) közösen jegyzi, a főszerepet pedig Jeunet egyik legfoglakoztatottabb színésze, Dominique Pinon alakítja. (zb) Bemutató: február 11.


Céline Sciamma: Petite maman

Nelly a szüleinek segít, hogy a nagymama halála után kiürítsék a házat, ahol édesanyja felnőtt; a környéken bóklászva megpillant egy másik, nagyjából vele egykorú lánykát, aki faágakból házat épít az erdőben – eddig a hivatalos szinopszisa a filmnek, amelynek ősbemutatója a Berlinale tavalyi versenyében volt, s amelyet a TIFF már elhozott a fesztivál idejére néhány romániai moziba. Aki elmulasztotta akkor megnézni – esetleg tetszett neki a rendező előző filmje, a Portré a lángoló fiatal lányról –, itt az idő, jövő hónapban pótolhat! (bk) Bemutató: február 18. (Románia)


Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza

Épp a napokban derült ki, hogy Magyarországon talán mégsem lesz bemutatva korunk egyik legfontosabb amerikai rendezőjének új opusza, ami úgy tűnik, hogy Tarantino Volt egyszer egy Hollywoodjára rímel leginkább: gyerekszínészek és sztárok a hetvenes években, Los Angeles környékén. Egyfajta korszakidézős felnövéstörténet, végre nem tökéletesre plasztikázott tinikkel, hanem embernek kinéző, ismeretlen színészekkel (olyanok mellett, mint Bradley Cooper, vagy Sean Penn). Remélhetőleg a romániai bemutatót nem fenyegeti semmilyen veszély, mert a Medvecukros pizza erőteljes „az év filmje” szagot áraszt! (jbn) Bemutató: március 11.


Fernando León de Aranoa: A jó főnök / El buen patrón

Aranoát még a TIFF-en szerettük meg kitűnő fekete humorérzéke miatt, amibe a szociálisan érzékenyebb témákat is be tudja csomagolni. Azóta már világsztárokkal is forgatott angol nyelven (Egy tökéletes nap), most viszont visszatért Spanyolországba, hogy mindenki kedvenc Javier Bardemjével készítsenek egy vígjátékot. A film rekordmennyiségű (20) jelölést kapott a spanyol Oscarnak számító Goyán (csak februárban tudjuk meg, hogy hányat kap meg belőle), és egy mérleggyár főnökéről szól, aki úgy tűnik, hogy felépített magának egy álomvilágot, amiből képtelen kitörni. Bárhogyan is legyen, imádunk olyan komoly világsztárokat, mint Bardem, vígjátéki szerepben és parókában látni. (jbn) Bemutató: március 11. (Magyarország)


Joe Wright: Cyrano

Bár Peter Dinklage-nek nincs akkora orra, amekkora az igazi Cyrano de Bergeracnak lehetett, ami miatt az 1600-as években élt költőt oly sokan gúnyolták, a színész a Trónok harcával bebizonyította, hogy igazi „predestinált tragikus hős”, ahogy anno Ady jellemezte de Bergeracot. A kosztümös irodalmi adaptációkkal – Büszkeség és balítélet (2005), Anna Karenina (2012) – brillírozó angol rendező ezúttal egy romantikus (melo)dráma precízen kidolgozott díszletei és jelmezei közé állítja Dinklage-et, akinek egy fiatal hősszerelmest kell helyette megírt levelekkel segítenie abban, hogy elnyerje álmai hölgyének szívét. Parókák, rizspor, krinolinok és cifra hintók, utcán táncra perdülő ifjú urak és dalra fakadó kisasszonyok, vallomások és párbajok - valljuk be: bármi történhet a vásznon, ezt a filmet Dinklage miatt mindenképpen meg fogjuk nézni. (bk) Bemutató: március 17. (Magyarország), illetve 25. (Románia)


Kirill Szerebrennyikov: Petrovy v grippe / Petrov's Flu

Amint a 22 hónapig tartó háziőrizetből szabadult, a hatalommal szembekerült orosz rendező azonnal munkához látott, és íme, március végén hozzánk is elér annak az eredménye. Bár korábban arról érkeztek hírek, hogy Josef Mengeléről akar forgatni, Szerebrennyikov legfrissebb filmjének hőse egy képregényrajzoló, aki a posztszovjet orosz világban barátjával sétálni indul. A náthás Petrov valóság és fantázia egymásba örvénylő forgatagán vonul végig, a Nyár és a Mártírok rendezőjének köszönhetően valószínűleg emlékezetes és elgondolkodtató kalandok közepette – nagyon kíváncsiak vagyunk! (bk) Bemutató: március 25. (Románia)


Robert Eggers: Az északi / The Northman

A skót rendezőre már A boszorkány (The Witch) című debütje kapcsán felfigyeltünk, de az igazi hírnevet A világítótorony (The Lighthouse) hozta meg neki, ami helyenként zavaros ugyan, de Willem Dafoe akkorát szaval benne, hogy háromszor vissza kellett tekerni. Az északi történelmileg hiteles jelmezeket és díszletet, puritán és erőszakos bosszúfilmet, látványos kalandokat ígér a tizedik századi Izlandon, ráadásul a címszereplő Alexander Skarsgård mellett olyanok domborítanak, mint Nicole Kidman, Ethan Hawke – s talán Dafoe is ismét lehetőséget kap egy őrületes monológra. Még Björk is felbukkan egy epizódszerepben, szóval én már készítem az agyfaszsemlegesítő pirulákat. (jbn) Bemutató: április 1. (Románia), illetve 21. (Magyarország).


Pupi Avati: Dante

Tavaly szeptemberben emlékeztek Olaszországban, Európában és szerte a nagyvilágban Dante Alighieri halálának 700. évfordulójára: szülőhazájában teljes emlékévet szenteltek az Isteni színjáték, a középkor monumentális szintetizáló költői műve szerzőjének, a legkülönbözőbb kulturális események, megnyilvánulások sora szólt róla. A főhajtások közé tartozott (volna) egy Dante életéről készült nagyjátékfilm is, az olasz mozi egyik nagy öregje, a 94. életévét taposó Pupi Avati rendezésében. A készülő filmalkotásról túl sok információ nem látott napvilágot, annyit tudhatunk biztosan, hogy a firenzei mester első biográfusa és „kanonizátora”, Giovanni Boccaccio Dante-életrajza képezi az alapját, Sergio Castellito alakítja benne Boccacciót, az ifjú Dantét pedig Alessandro Sperduti. A film nem készült el tavaly, amikor úm. „ideje lett volna”, idénre ígérik a befejezését – nem tudni, bemutatják-e nálunkfelé is, mindenesetre reménykedjünk, hogy egyszer felhagyhatunk minden reménnyel, amikor belépünk a moziba. (pazs) Egyelőre bemutatódátum nélkül.


Barry Levinson: Francis And The Godfather

Ugyan kicsit már kezd elegünk lenni a Hollywood önnön történelmét kiszipolyozó, ráadásul nem is túl jó filmekről (mint például a Fincher-féle Mank), azért az, hogy Barry Levinson leforgatja A keresztapa forgatását, nem semmi. Főleg, hogy az Apokalipszis most forgatásáról szóló kitűnő dokumentumfilmből, a Hearts of Darkness – A Filmmaker's Apocalypse címűből kiderült, hogy Coppola forgatásain mindig hatalmas és élénk káosz uralkodik. Az már csak hab a tortán, hogy Oscar Isaac alakítja magát Coppolát, de mellette olyanok kapnak labdábarúgási lehetőséget, mint Jake Gyllenhaal vagy Elle Fanning. Az egyetlen probléma, hogy nincs még bemutatódátum. Márpedig A keresztapát 1972 márciusában mutatták be, szóval ha el akarják kapni az ötvenedik évfordulót, akkor nagyon a lovak (nemcsak a fejeik) közé kellene csapni. Hátha! (jbn) Egyelőre bemutatódátum nélkül. Ha pedig nem jönne össze, akkor egye fene, megnézzük ikszedik alkalommal is A keresztapát, hiszen a Paramount van olyan kegyes, hogy az évfordulóra készíttetett egy 4K-ban restaurált verziót a klasszikusból.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat