Az HBO Game of Thrones / Trónok harca című fantasy-sorozata egy nagyköltségvetésű bóvli, a szép emlékezetű Herkules és Xena sorozatok méltó utódja, több szereplővel, több csöccsel, kevesebb csatával, rossz színészekkel és ostoba dialógusokkal.
Valamikor, valahol, valamiért van hét királyság, egyfajta Középföldei Unióban, melynek trónjáért hét uralkodó ház harcol. Éppen a mókás bulivaddisznó Robert Baratheon (a Baratheon családból) ül a trónon, amikor gyaníthatóan méreg által hal meg a segítője, Jon Arryn. Vajon a főgonoszképű Cersei Lannisternek (a Lannister házból) és ikertestvére/szeretőjének, Jamie „Cocălar” Lannisternek van-e köze az egészhez, ha azok a temetésen homlokráncolva arról beszélnek, hogy a megboldogult vajon elmondta-e a királynak a titkukat, mielőtt megboldogult. Robert Baratheon az Őrült Királyt, (a Targaryen házból) taszította le a trónról, száműzött fia, az eddigi harmadik homlokráncolós szőke Viserys Targarian éppen húgát, a negyedik homlokráncolós szőke Daeneryst adja a barbár dothrakiak királyához, a diszkrét szemsmikű Khal Drogohoz feleségül, egy hadseregért cserébe.
Eddard Stark (a Stark házból) fiait – Robbot, Brant és Rickont –, törvénytelen fiát – Jon Snowt –, két lányát – Sansat és Aryat –, továbbá haját és szakállát növeli, és őrzi a birodalmat a Fal mögött rejtőző zombiktól. Eddard a király kebelbarátja, ezért akarata ellenére ő lesz a király új segítője, a két ház szövetségét pedig a királyfinak látszó kitudjahányadik homlokráncoló szőke Joffrey Baratheon és a plázacica Sansa Stark házasságával pecsételik meg.
Bran Stark, a kötelező talpraesett kisfiú most az egyszer nem esik talpra, amikor Jamie Lannister kilöki őt a toronyablakból, amiért megleste, ahogy a Lannister ikrek szeretkeznek.
Nnna. Szóval hülye nevű szereplő van elég (ha kell még néhány, tessék: Petyr Baelish, Theon Greyjoy, a Greyjoy házból stb.)
Az első szezon fő történetszálai: Eddard Stark és a királyi udvar intrikái, Daenerys és Khal Drogo nemi élete, Jon Snow brománca a Falon, a törpe Tyrion Lannister kalandjai, Ayra Stark kardleckéi, Bran Stark álmai, Catelyn Stark anyai fájdalmai és még néhány más szál.
Az HBO szerint a sorozat műfaja fantasy, pontosabban a fantasy középkor-alapú változata, tehát nemesi családok, lovagok, orgyilkosok, barbárok története(i), de a történetvezetés alapvetően a szappanopera sémáját követi. Megpróbálnak ugyan rájátszani a fantasy-jellegre, már a főcím is a forgó gyűrűkkel (valaki ezt magyarázza el) és a birodalom térképével a megkerülhetetlen Gyűrűk Urát idézi, utalások vannak egy nagy mítoszrendszerre, helyenként megjelenik a természetfölötti elem is a történetben, de az első szezonban legalábbis ezek mind háttérbe szorulnak és a történet a rengeteg karakter folyamatosan változó, szövetségre, árulásra, dugásra alapuló viszonyrendszerére koncentrál. Míg a fantasy-történetek alapja a mese, a (természetfölötti) rossz és a jó csap össze egy, a világ sorsát eldöntő küzdelemben, addig a Trónok harca nagyjából a homlokráncolós szőkék és a bociszemű szakállasok harcának pletykamagazinos taglalása. A fantasy-elemek teljesen járulékosak, elhagyhatóak anélkül, hogy a történet sérülne. Mintha a Jersey Shore idiótáit beszabadították volna egy középkori díszletbe.
A mitikus háttér fő elemei: a birodalom északi határát egy hatalmas fal védi az évezredek óta alvó rosszaktól, akik – úgy néz ki – közönséges zombik. Az évszakok valamiért nem a megszokott rendben követik egymást és évekig eltarthatnak, ezért a nagy levegőben lógó fenyegetést a hosszú tél jelenti. Évezredekkel ezelőtt éltek sárkányok, de már kipusztultak, csak néhány koponya maradt, meg három sárkánytojás, amiből a szezon végére kikel három kis CGI. Ez éppen elég is lenne egy nem túl fantáziadús fantasyhez, de végtelenül lassan adagolják a készítők az információkat, és főleg rossz dialógusokban, kb. háromszor több dolgot mesélnek el annál, amit látunk.
Lehet, hogy ez egy nagy költségvetésű sorozat, de minden képéről az olcsóság süt. Az operatőri munka néhány felesleges daruzáson és low key világításon túl a klasszikus Barátok közt esztétikát követi, többnyire szűk plánokban pingpongozik, pont a becsületes fantasy nagytotáljai hiányoznak. Míg Frodóék nyakig érő hóban mászkáltak hatalmas hegygerinceken, a morcos szőkék meg a szakállasok többnyire csak mennek a mezőn. A beállításokon érződik a próbálkozás, hogy azt a 80 statisztát hatalmas hadseregnek tüntessék fel, de nem jön össze nekik.
Mintha egy könyvelő írná a forgatókönyvet. Látjuk, hogy felvonul a két hadsereg, vagyis ugyanaz a pár ember különböző ruhákban megy a mezőn, majd elkezdenek szaladni. Vágás. Két morcos szőke beszélget hosszan egy másik helyszínen. Vágás. A csata már lejárt, két szakállas beszél arról, hogy megnyerték a csatát, de volt egy másik csata is ugyanakkor, máshol, amit viszont elvesztettek. Vágás. A másik, már lejárt, és eddig meg sem említett csata helyszínén szakállasok beszélgetnek arról, hogy ezt bizony jól megnyerték. Azért van pár harci jelenet, de csak azért, hogy legyen. Időnként összeugrik két marcona, aztán spriccel a vér.
A cselekmény is vontatottan, fölösleges jelenetek tömegével halad előre. Az egyik család elfogja a másik család egyik tagját, az ellenfél megszeppen, aztán elengedik a foglyot, de rögtön utána elfognak egy másikat, és még mindig ugyanaz az alaphelyzet, de legalább eltelt három rész. Néhány szereplő esetében van némi karakterépítés, átalakulás (a kardos fiú megtanul még jobban kardozni; a talpraesett kislány még talpraesettebb lesz; az új feleség megtanulja az erotika csúcsát jelentő lovaglós póz; valakiről, aki úgy tett, mintha, kiderül, hogy á, dehogy), de a cselekmény főleg statikus karakterek viszonyait variálja.
A sorozat George R. R. Martin Tűz és jég dala című regénysorozata alapján készült, az író meghatározó közreműködésével. A Trónok harca az első könyv címe, marketingszempontok miatt erre keresztelték az egész sorozatot, talán azért, mert az eredeti cím tulságosan emlékeztet valami rózsaszín szívószálas, papírnapernyős koktél nevére. A könyv jelenleg az ötödik kötetnél tart, még kettőt ígér az író, úgyhogy van rá esély, hogy a sorozat is elhúzódik. Engem az első szezon nem győzött meg, 8 óra alatt nem tudta elérni, hogy bármelyik történetszál vagy szereplő érdekeljen, úgyhogy a következő szezont [április 1-jével kezdődően mutatja be az HBO – szerk.] már kihagyom.