Fejedelmi film fejedelmi szereplőkkel – Csapón kívül 29.: Anthony Harvey: The Lion in the Winter / Az oroszlán télen

2018. február 10. – írta Tóth Gödri Iringó

Ha már Oscar-szezon van, emlegessük az Oscar-díjasokat. A díj eddigi történetében Katharine Hepburn nyerte el legtöbbször a legjobb színésznőnek járó szobrocskát, pontosan négyszer, amihez nem mellesleg jön ráadásként még nyolc jelölés. A harmadik díjat az Az oroszlán télen című idén ötvenéves alkotás női főszerepéért zsebelte be 1969-ben. Az Anthony Harvey rendezte történelmi filmdráma hét jelölésből hármat váltott díjra, meg persze kapott néhány BAFTA- és Arany Glóbusz-díjat is.

Film és színház közt, senkiföldjén – Justin Kurzel: Macbeth

2015. október 20. – írta Jakab-Benke Nándor

„Mese, mit egy bolond beszél, teli hangos dagálylyal – ám értelme nincs!”

A király latolgatása – Roger Michell: Hyde Park on Hudson / A király látogatása

2013. január 22. – írta Kovács Bea

Az utóbbi években a történelmi-életrajzi vonatkozású filmek gyakran bizonyulnak Oscar-esélyesnek. Milk, Frost/Nixon, The Hurt Locker, The King's Speech, Moneyball, My Week with Marilyn – az elmúlt négy évben több jelölést és/vagy díjat is begyűjtöttek, az idei Lincoln pedig 12 kategóriában indul a szobrocskáért. Előzeteséből ítélve A király látogatása is hasonló kaliberű produkciónak ígérkezett, ám a másfél órából kiderült, hogy Roger Michell új filmje labdába sem rúghat a hasonló lélegzetvételű alkotásokkal szemben.

Jóleső patina – Nikolaj Arcel: En kongelig affære / Egy veszedelmes viszony

2012. november 27. – írta Farkas Péter

Nagy népszerűségnek örvendenek mostanság a kosztümös drámák, a kortárs skandináv filmművészetet mégsem ez az irányvonal határozta meg az elmúlt tizenöt évben. Főleg a dán darabokat nem, melyek a hétköznapi tragédiák elszenvedőinek váltak egyik legfőbb szószólóivá. Jó látni, hogy más műfajban is példaértékű műveket készítenek.

Megér egy misét? – Jo Baier: Henri 4 / IV. Henrik, Navarra királya

2012. november 16. – írta Ritter György

A Navarrai (IV.) Henrik (1589–1610) francia király körüli történelmi miliő már a némafilmeseket (Le Bargy: Guise herceg meggyilkolása, 1908) is többször megihlette. Furcsa, hogy önálló biopicre alig kerített sort a hetedik művészet, ez a mostani feldolgozás is adós marad a mélyebb portréval, viszont a régi vágású kalandfilmek kedvelői nem fognak csalódni.

Morcos szőkék és szakállasok – David Benioff, D. B. Weiss: Game of Thrones / Trónok harca

2012. március 2. – írta Bán Attila

Az HBO Game of Thrones / Trónok harca című fantasy-sorozata egy nagyköltségvetésű bóvli, a szép emlékezetű Herkules és Xena sorozatok méltó utódja, több szereplővel, több csöccsel, kevesebb csatával, rossz színészekkel és ostoba dialógusokkal.

Captatio benevolentiae – Tom Hooper: The King's Speech / A király beszéde

2011. február 4. – írta Jakab-Benke Nándor

„Jönnek a britek” – hangzott el 1982-ben az Oscar-gálán a Tűzszekerek – természetesen brit – forgatókönyvírójától. S noha egy évre rá a tényleg rádupláztak a Gandhival, a nagy bejövetel elmaradt. 30 évet kellett várni, de ennyire brit téma talán soha nem volt Oscar-közelben, mint A király beszéde. S ha az amerikai filmakadémia is olyan jó ízlésről tesz tanúbizonyságot, mint oly sokan már idén – többek közt a BAFTA, vagy az Amerikai Rendezők Céhe ítészei –, akkor a britek tényleg megjöttek.

Még kér a nép! – Mel Gibson: Braveheart / A rettenthetetlen, 1995

2010. július 9. – írta Verpeléti András

Vannak olyan filmek, amelyeket az ember még akkor is képes újra és újra megnézni, ha éppen ki nem állhatja. Az ilyen művek egész egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy ne vegyünk róluk tudomást. 15 év távlatából kijelenthetjük, hogy Mel Gibson második rendezése is ezen alkotások között landolt, és sikerei nagyban befolyásolták a műfaj későbbi produkcióit.