Jelenet egy házasságból – Ruben Östlund: Turist / Force Majeure / Lavina

2014. október 7.

Bármelyik filmjét nézzük a svéd rendezőnek, az az érzésünk támad, hogy a fickó valósággal megveti a saját népét. Szereplőit szinte mindig nevetségesnek és szánalmasnak mutatja, akik lassan, de biztosan fulladnak bele saját jólétük pocsolyájába.

A lét elviselhetetlen – R.J. Cutler: If I Stay / Ha maradnék

2014. szeptember 12.

Szinte minden évben készül egy gyorsan kultikussá váló és többé-kevésbé hosszú ideig az is maradó young adult-film. Az idei évet persze már elvitte a Fault in Our Stars, de R.J. Cutler játékfilmes bemutatkozása ettől még lehetett volna az év másik durranása. Helyette az egyik legkínosabb film lett, nemcsak a műfaján belül.

Hulla, hó, répalé – Hans Petter Moland: Kraftidioten / Az eltűnés sorrendjében

2014. május 12.

Sok mindent elmondhatunk a norvégokról, de azt biztos nem, hogy a filmművészetükről lennének híresek. Azt gondolnánk pedig, hogy az utóbbi két évtized skandinávmániája az ő munkásságukra is hatott, mégis alig van párévente egy erős film, az is többnyire szerény, óvatos munka.

Ereszd el a hajamat – Mariana Rondón: Pelo malo / Göndör fürtök

2014. április 24.

A 21. Titanic Filmfesztivál egyik legkellemesebb meglepetése volt a venezuelai rendezőnő harmadik nagyjátékfilmje. A szinopszis és a plakát könnyed latin-amerikai képeslapot ígért, a film viszont kemény, nyomasztó társadalomképet nyújt, 90 füllesztő percen keresztül.

A meleg srác és a Magyar Ugar – Császi Ádám: Viharsarok

2014. március 20.

Ahhoz képest, hogy milyen nehéz kérdéseket tesz fel, meglepően könnyed, légies atmoszféra és az intim téma ellenére kevés testiség tölti meg Császi Ádám bemutatkozó nagyjátékfilmjét.

Döntetlen – Herczeg Attila: Megdönteni Hajnal Tímeát

2014. február 13.

Úgy tűnik, közönségfilmeket illetően is igaz, hogy a magyarok nagyjából tíz év csúszással termelik ki egy-egy tendencia itthoni példányát. Herczeg Attila első önálló rendezése nem rossz darab, sőt korrekt darab, attól függetlenül is, hogy egyébként jónéhány ilyet láttunk már „amerikai tinifilm” címszó alatt.

Kéz- és tányértörés – John Wells: August: Osage County / Augusztus Oklahomában

2014. január 16.

Ha valamiben, abban biztosan verhetetlen az amerikai film, hogy az élet legszürkébb, legszárazabb eseményeit is parádésan tálalja, túlfűtve érzelmekkel, azokból is viszonylag szélsőségesekkel. Teljesen mindennapos eseménysoroknak adja meg a drámai erő és a katarzis kiváltságát.

Fekete országot álmodtam én – Lee Daniels: The Butler / A komornyik

2013. november 28.

A közhelyekben úszó filmek értékelésekor talán az a kritikus legnehezebb dolga, hogy legalább ő maga ne vonultassa fel a szakmája leghígabb, legunalmasabb fogásait. Más szóval: egy gyenge filmet fikázni is lehet kihívás. De az olyan filmek esetében, mint Lee Daniels legújabb munkája, a legkisebb energia-befektetés is hiábavaló – beleértve a megtekintést is.

Egymás börtöneiben – Denis Villeneuve: Prisoners / Fogságban

2013. október 17.

A kanadai rendező első amerikai filmje a mozi közönségét is foglyul ejti, mi pedig az őrület határán várjuk, hogy mikor szabadulunk a 150 perces fojtogató, néma terrortól – más szóval az év egyik legjobb krimijétől.

Óvatosan szopogatva – Steven Soderbergh: Behind the Candelabra / Túl a csillogáson

2013. augusztus 28.

Mit is lehetne mondani egy olyan filmről, ami egy teljes mértékben kiszámítható szerelmi történetet azzal próbál felturbózni, hogy Michael Douglast és Matt Damont láttatja meleg párként két teljes és nagyon hosszú órán át? Hát először is azt, hogy a film jó.