Ha már Oscar-szezon van, emlegessük az Oscar-díjasokat. A díj eddigi történetében Katharine Hepburn nyerte el legtöbbször a legjobb színésznőnek járó szobrocskát, pontosan négyszer, amihez nem mellesleg jön ráadásként még nyolc jelölés. A harmadik díjat az Az oroszlán télen című idén ötvenéves alkotás női főszerepéért zsebelte be 1969-ben. Az Anthony Harvey rendezte történelmi filmdráma hét jelölésből hármat váltott díjra, meg persze kapott néhány BAFTA- és Arany Glóbusz-díjat is.

• A történet középpontjában Anglia uralkodója, II. Henrik (Peter O'Toole) és a gyönyörű Aquitániai Eleonóra (Katharine Hepburn) cselszövésekkel, ármányokkal (és minden történelmi drámához szükséges eszközzel és kellékkel teli) története áll. Az egyik legizgalmasabb tény a film kapcsán, hogy Katharine Hepburn Aquitániai Eleonóra leszármazottja volt, de nem ám akárhogy: családfája visszavezethető Aquitániai Eleonóra és VII. Lajos francia király és Aquitániai Eleonóra és II. Henrik angol uralkodó házasságáig is. A szerepre még két esélyes volt: Vivien Leigh és Margaret Rutherford, II. Henrik szerepe pedig Charlton Hestonnak volt még felajánlva, akiről nem lehet tudni, miért nem fogadta el.
• A film üdvöskéje az akkor huszonkét éves Timothy Dalton, a később James Bondot alakító brit színész volt, akit a forgatás teljes ideje alatt teljesen elbűvölt az akkor már sztár Katharine Hepburn.

• Peter O'Toole és Katharine Hepburn már évekkel a film forgatása előtt ismerték egymást. A színésznő csodálta kollégája munkásságát és megpróbált eltekinteni annak rossz szokásaitól. Peter O'Toole ugyanis forgatás közben gyakran maradt ki esténként és késett reggelente – Hepburn figyelmeztette, hogy ha együtt akarnak dolgozni, szedje össze magát. A forgatások alatt egyébként Hepburn gyakran megrótta Peter O'Toole mellett Anthony Hopkinst is, mert másnaposak (vagy még kissé spiccesek) voltak, illetve O’Toole-t gyakran nevezte disznónak. Mindezek ellenére elmondható, hogy O’Toole és Hepburn viszonya jó volt. Úgy tartják, hogy a színész az 1960-ban született lányát, Kate-t is kolléganője után nevezte el.
• Sir Anthony Hopkins elmondása szerint Peter O'Toole (sőt, Jonathan Rhys Meyers is) a figyelmeztetés ellenére is napi rendszerességgel elkésett, így gyakran Hopkins utánozta a hangját, hogy mégiscsak haladjon a munka. Amikor ezt O’Toole megtudta, szigorúan megtiltotta kollégájának, hogy ezt tegye.
• Egyébként Peter O’Toole nem először játszotta el II. Henrik szerepét. Négy évvel korábban a Becket című filmért ugyanezen angol uralkodó megformálása egy arany szobrocskával gazdagította a színészt. És ha már a szobrot emlegetjük, Anthony Harvey elmondása szerint Hepburn évekkel a film elkészülte után is szekrényben, egy papírzacskóban tartotta.

• Bár a rendező minden szempontból igyekezett hiteles történelmi filmet készíteni, így a díszlet és a jelmezek részleteire is figyeltek, a színészek és a szereplők életkora, illetve a korbeli különbségek sehogy sincsenek összhangban. Peter O’Toole és Sir Anthony Hopkins között csak öt év korkülönbség van, utóbbi mégis II. Henrik fiát, Richardot játsza. Másfelől Hepburn és O’Toole házaspárt alakítanak, pedig huszonöt évvel volt idősebb társánál a színésznő.
• A forgatás balesetektől sem volt mentes: Sir Anthony Hopkinst leesett egy ijedt lóról és eltörte a kezét. Továbbá a rendező, Anthony Harvey a forgatás ideje alatt sárgaságos lett, ami miatt egy időre le is kellett állni a munkával.
• A James Goldman által írt darab bemutatója 1966 márciusában volt a Brodway-en, ahol a darab kilencvenkét előadást ért meg. Az 1968-as filmes feldolgozás után Andrej Koncsalovszkij vette elő újra a történetet 2003-ban, Glenn Close és Patrick Stewart főszereplésével.