A monarchia súlyos bája – Peter Morgan: The Crown / A korona

2020. november 25. – írta Polák Zsóka

„Két klimaxoló nő. Ez nem lesz sima menet” – mondja feleségének Denis Thatcher A korona legújabb, negyedik évadának első részében. A II. Erzsébet és családja életét bemutató sorozat immár elérkezett a menopauzához, ám sem hangulatingadozás, sem kifáradás nem jellemzi a sorozatot.

A királynak nincs barátja – David Michôd: The King / V. Henrik

2020. április 6. – írta Buzogány Klára

V. Henrik angol király története nem először ihleti alkotásra a művészeket: először Shakespeare dolgozta fel a történetét, majd az ő drámáját adaptálta filmre 1944-ben Lawrence Olivier, aztán 1989-ben Kenneth Branagh szerzett vele három Oscar-jelölést. David Michôd tavaly, Velencében bemutatott történelmi (melo)drámája nem feltétlenül a shakespeari mű újraálmodása, inkább a história egy új, önálló, Joel Edgertonnal közösen írt értelmezése.

Rizsporos feminizmus – Josie Rourke: Mary Queen of Scots / Két királynő

2019. január 30. – írta Rakita Vivien

A félrevezető magyar című Két királynő valójában Máriára, a skótok királynőjére koncentrálva meséli el az uralkodónő viszályát I. Erzsébettel. Kérdés, vajon mennyire ragaszkodtak a történelmi hűséghez.

Az ember, aki épp hogy ott volt – Bernardo Bertolucci: The Last Emperor / Az utolsó császár, 1987

2018. április 7. – írta Verpeléti András

Be kell valljam, sosem értettem, hogy a filmtörténet miért tartja Bernardo Bertoluccit öntörvényű alkotóként számon, akinek életműve (az Utolsó tangó Párizsban kivételével) sokkal inkább egy korrekt szakemberé, semmint egy lázadóé. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy az olasz direktor ne lenne nagyszerű alkotó. Sőt, Bertolucci minden tekintetében grandiózus Az utolsó császára kiváló példa arra, hogy harminc év alatt mennyit szegényedett az az élmény, amit ma mozi alatt értünk. Illetve azt is nagyon jól megmutatja, hogy az Amerikai Filmakadémia ízlésében ez idő alatt gyakorlatilag semmilyen fejlődés nem ment végbe.

Fejedelmi film fejedelmi szereplőkkel – Csapón kívül 29.: Anthony Harvey: The Lion in the Winter / Az oroszlán télen

2018. február 10. – írta Tóth Gödri Iringó

Ha már Oscar-szezon van, emlegessük az Oscar-díjasokat. A díj eddigi történetében Katharine Hepburn nyerte el legtöbbször a legjobb színésznőnek járó szobrocskát, pontosan négyszer, amihez nem mellesleg jön ráadásként még nyolc jelölés. A harmadik díjat az Az oroszlán télen című idén ötvenéves alkotás női főszerepéért zsebelte be 1969-ben. Az Anthony Harvey rendezte történelmi filmdráma hét jelölésből hármat váltott díjra, meg persze kapott néhány BAFTA- és Arany Glóbusz-díjat is.

Az irányító szubmisszív – Peter Strickland: The Duke of Burgundy

2015. április 10. – írta Petz Anna

A Magyarországon élő és alkotó Peter Strickland legújabb alkotása, a – hivatalosan a Titanic Filmfesztiválon debütáló – The Duke of Burgundy egy káprázatos látványvilágba csomagolt leszbikus szerelmi dráma, mely a BDSM kapcsolatok mélypszichológiáját viszi vászonra.

Halottról jót vagy semmit! – Oliver Hirschbiegel: Diana

2013. szeptember 25. – írta Csiger Ádám

A fenti mondat egyesek szerint félrefordítás, helyes úgy lenne, hogy „halottról jól vagy sehogy”, mások szerint „halottról csak igazat” a tényleges jelentés. A Diana alkotói mindhárom verziót megfogadhatták volna.

„Mostantól mindenki érdekből jön” – Jean-Marc Vallée: The Young Victoria / Az ifjú Viktória királynő

2010. március 8. – írta Verpeléti András

Ha nem is kifejezetten divat, de újabban kedvelt a híresebb vagy épp hírhedtebb történelmi személyiségek életének megfilmesítése. Az elmúlt években az Elizabeth: Az aranykor vagy A királynő kritikai és box-office sikerek voltak, Sofia Coppola posztmodern Marie Antoinette-je ha nem is lett tomboló siker, de izgalmas és bátor film volt. Hozzájuk képest Jean-Marc Vallée, bár első ránézésre nem vállal semmi különlegeset, tulajdonképp pozitív csalódást okoz.

Sütemény és vérpad… – Sofia Coppola: Marie Antoinette

2007. május 15. – írta Sándor Anna

Az osztrák Maria Antoinette az egyik legellentmondásosabb francia uralkodóként szerzett magának hírnevet. Számtalan történelmi pletyka szól mértéktelen költekezéseiről, alattvalóival szembeni érzéketlenségéről, s hogy végül az ő botrányai vezettek a forradalom kitöréséhez.