Az Utolsó tangó Párizsban nemcsak azért aktuális, mert épp 45 éves a film, hanem Harvey Weinstein, Kevin Spacey és a (nem csak) hollywoodi zaklatási botrányok kontextusában is újra el lehet csámcsogni a filmmel kapcsolatos pletykákon, nyilatkozatokon. Persze Bernardo Bertolucci klasszikusnak számító erotikus drámája nem csupán a szereplők későbbi interjúi nyomán vált botrányossá, a maga korában is sok vihart kavart.

• A film, mely egy fiatal lány (Maria Schneider) és egy idős (Marlon Brando) férfi látszólag csupán szexualitásra épülő kapcsolatát, titkos légyottjait, az érzelmi függőséget állítja a középpontba (igencsak explicit jelenetekkel fűszerezve a történetet), a cenzúra tetszését sem nyerte el. A rendező hazájában, Olaszországban egészen 1987-ig tiltott volt, Portugáliában, Spanyolországban is betiltották, akárcsak Chilében, ahol ez a tiltás a 2000-es évek elejéig tartott. Nagy-Britanniában vágott verzió került a mozikba, míg Amerikában is a legszigorúbb, NC-17 értékelést kapta, azaz kizárólag felnőttek számára volt megtekinthető.

• A rendezőt és a két főszereplőt Olaszországban bíróság elé is állították és Bertolucci szabados rendezéséért állampolgári jogai 5 évre történő felfüggesztésével fizetett. A filmből, ami eredetileg négy órásnak készült, a legtöbb országban nagyon sokat kivágtak. Az eredeti, Olaszországban és Amerikában is bemutatott verzió 10 évvel a bemutatás után rövidült egy kicsit, újra kiadták, akkor már egy enyhébb korhatár-besorolással.
• Bertolucci bevallása szerint a film ötlete, forgatókönyve saját erotikus álmai nyomán született meg. Eredetileg Dominique Sandát és Jean-Louis Trintignant-t szerette volna főszereplőknek, ám előbbi terhes lett, utóbbi pedig egyszerűen nem fogadta el a felkérést. Alain Delon és Jean Paul Belmondo szintén visszautasította a szerepet. A női főszerepet Catherine Deneuve sem vállalta el. Marlon Brando, aki végül elvállalta, a 2000-es években nyilatkozta, hogy soha többé nem vállalna ennyire vulgáris szerepet. Eredetileg olyan ötlet is felmerült, hogy a film egy homoszexuális kapcsolatot mutasson be, de ezt végül Bertolucci elvetette. Ingmar Bergman a film elkészülte után azt üzente Bertoluccinak, hogy a filmnek akkor lett volna értelme, ha két férfi kapcsolatát mutatja be, amire a rendező azt válaszolta, hogy elfogadja a filmjével kapcsolatos jogos kritikát.

• Mindkét főszereplő színész azt nyilatkozta évekkel a film elkészülte után, hogy az Utolsó tangó Párizsban forgatása nagyon megviselte őket és a későbbiekben egyikük sem beszélt többet Bertoluccival. Maria Schneider szinte 40 évvel később mesélte el, hogy a film híres vajas jelenete nem volt a forgatókönyv része, hanem a rendező és Brando az ő tudta nélkül improvizálta, és élete legmegalázóbb helyzete volt, amely tönkretette az életét. Bertolucci azt nyilatkozta, hogy a színésznőnek azért nem beszélt a jelenetről, mert nem egy színész játékára volt kíváncsi, hanem egy nő igazi, ösztönös reakcióját akarta látni.
• Brando egyébként nem tudta megtanulni a szövegét, így sok jelenetben improvizált. Ezenfelül a szövegét kis cetlikre írták fel, melyekkel körberagasztgatták a felvételek helyszíneit, akár más színészek, főleg női partnere meztelen testét, ezzel nehezítve az operatőr munkáját, aki gondosan kellett vigyázzon arra, hogy egy papírlapocska se kerüljön a képbe. Brando azonban nem csak szövegrészleteket improvizált, saját, személyes emlékeiből is került a filmbe – pl. a mustárföldeken nyulakat üldöző Dutchy kutya gyerekkori képe.

• A film operatőre az Oscar-díjjal is jutalmazott Vittorio Storaro volt, aki több filmben is együtt dolgozott Bertoluccival. Storaro és a rendező azt nyilatkozta, hogy a film megteremtésénél Francis Bacon angol festő alkotásai jelentettek fontos ihletforrást, festményeinek telt narancsszínei és halvány, hideg szürkéi inspirálták őket. Ha már művészeket említünk, fontos megjegyezni, hogy Andy Warhol a film alapötletét magáénak vallotta, szerinte Bertolucciék az 1969-ben elkészült Blue Movie-ból merítettek.
• A film zenéjét eredetileg Astor Piazzolla írta volna, ám végül Bertolucci meggondolta magát és Gato Barbieri jazz-zenész szaxofonjátékát választotta.