A tinikirályné és a boldog cigányok találkozása a süllyedő hajón – A 14. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál amerikai alkotásai

2007. június 15.

Ahogy azt már a korábbi években megszokhattuk, a Titanic idén is számos remek amerikai filmet hozott el a magyar fesztiválközönségnek. Az Egyesült Államokból származó rakománya közt összesen tizenhat művet, vidám koncertfilmet és formabontó kosztümös drámát egyaránt találtunk.

„L. A. olyan, mint Senkiföldje: mindenki, aki itt él, máshol él” – A 13. Titanic Budapest Nemzetközi Filmfesztivál amerikai filmjei

2006. június 15.

A Titanic Fesztivál már elsõ kiadása óta nagy figyelmet szentel az amerikai függetlenfilmes alkotásoknak. Az egyéb nemzeti szekciók mellett gyakran az egyesült államokbeli munkák is külön programban szerepelnek. Idén az Amerika felfedezése szekcióban hat filmet nézhettünk meg.

A legdrágább nagybácsi – Az Oscar-díj története

2006. április 15.

Március elején, éppen lapzártakor dőlt el, kik az idei Oscar-díjazottak. Az Amerikai Filmakadémia 78. díjátadó gálája két film, az Ütközések és a Túl a barátságon nagy csatája volt. Míg a nyertesekről híreink közt olvashatsz, ebben az írásban az Oscar-díj eddigi történetét tekintjük át.

A Sundance-től a Tribecáig – Kis amerikai fesztivál-történet

2005. június 15.

Nincs még egy olyan ország, amelynek annyi filmfesztiválja lenne, mint az Amerikai Egyesült Államoknak. Rengeteg városa közül számtalanban rendeznek filmes mustrát, s „a népek olvasztótégelyeként" többféle etnikummal és kisebbséggel rendelkezik. Így kell külön filmfesztivál a latin-amerikaiaknak, az afroamerikaiaknak, a zsidó közösségnek és a melegeknek is. írásunkban a legnevezetesebb, a legöregebb és a legfiatalabb amerikai fesztiválokat mustráljuk.

„Emberek jönnek, mennek... és sosem történik semmi.” – Multiplex narratíva az amerikai filmekben

2005. április 15.

A multiplex narratíva, azaz a többszálú cselekményvezetés Robert Altman filmrendezővel tett szert rendkívüli népszerűségre, de valójában már a harmincas években létezett. A párhuzamosan bonyolított szálak intellektuális varázsa és az ehhez kapcsolódó sztárparádék máig rabul ejtik a nézőket. Vajon mitől olyan népszerűek a Rövidre vágva, a Divatdiktátorok, a Szeress, ha tudsz és társaik?

(Rém)álmodozások kora – Gus Van Sant-portré

2004. június 15.

Lendületes független filmes kezdés (Drugstore Cowboy, Otthonom, Idaho) után kicsit megtorpant (Néha a csajok is úgy vannak vele) majd mainstream produkciókat forgatott (Majd megdöglik érte, Psycho). Gus Van Sant állandó sasszéival sorozatosan zavarba hozza az őt besorolni igyekvő kritikusokat, utolsó néhány filmje (Gerry, Elefánt) azonban nem váltotta he a hozzá fűzött reményeket.

A mozi szerelmesei vagy a szerelmesek mozija? – Giuseppe Tornatore: Nuovo cinema Paradiso / Cinema Paradiso (rendezői változat)

2003. november 15.

Érdemes-e közzétenni egy film rendezői változatát, ha a vágott verzió már – többek között – nyert egy Oscar-díjat? Hordozhat-e lényeges tartalmat az az ötvenegy perc, ami korábban a vágóolló áldozatául esett? A Cinema Paradiso esetében – legalábbis a második kérdésre – igen a válasz. Tornatore lírai nosztalgiázása és tisztelgése a mozi előtt így érzékeny melodrámává vált.

Bizarr, bizarrabb, legbizarrabb... – A thriller műfajtörténete 3/3. (1980-tól napjainkig)

2003. október 15.

A thriller-műfaj a nyolcvanas-kilencvenes években a korábbi évtizedekben kijelölt két nyomvonalon fejlődik tovább: a pszichothrillerek sorozatgyilkosai kegyetlenebbek és népszerűbbek lesznek, mint valaha, a paranoia-filmek azonban megszelídülnek (vagy még félelmetesebbekké válnak? – nézőpont kérdése). A műfajpaletta pedig a korszakban további három fontos alműfajjal (erotikus thriller, neo noir, akcióthriller) bővül.

Perverzió és paranoia – A thriller műfajtörténete 3/2. (1960-1979)

2003. szeptember 15.

A hatvanas-hetvenes években a thriller műfajban két fő irányvonalat különíthetünk el: a pszichothriller alműfaját, amely leginkább a horrorral mutat rokonságot, illetve a kémtörténetek és a politika ihlette paranoia-filmekét. Mindkettőben az emberiség legsötétebb és legbetegebb arca jelenik meg.

„A félelem öröme” – A thriller műfajtörténete 3/1. (A kezdetektől 1955-ig)

2003. augusztus 15.

A harmincas években kifejlődő thriller útját Alfred Hitchcock jelölte ki. Néhány kismestertől eltekintve a következő két évtizedben (sokak szerint azután is) szinte a műfaj egyedüli királya volt. Ars poeticája: hogy meg ne alvadjon ereinkben a vér, a borzongást mesterségesen kell előidéznünk, s erre a film a legalkalmasabb médium.