A sorozatok korát éljük – hallatszik a mind gyakrabban pufogtatott frázis. Tény, manapság aki híres sztár (és mém) akar lenni, az fényre érzékeny molyként rárepül egy sorozatra, és szerepel benne, rendezi, írja, operatőrködi stb. Ám a rendszer látványos zakatolása mellett nem árt néha lelassítani és megvizsgálni, hogy a sorozatiparnak milyen hatása van a nézőkre, a digitális kultúrára, és nem utolsó sorban a filmre, mint művészeti ágra.
Hiába igyekeznek kijárni a filmesek az Alkonyzóna- és a Black Mirror-iskolát, jelen pillanatban a pandémia sötét jövőkép helyett egy kellemesen bizsergető, nosztalgikus élményként hat, a karantén-traumák alapos feldolgozása pedig tobábbra is várat magára.
Szerelmi és bűnügyi történet különös elegye a Titkok a kertben, üdítően – bár egy idő után fárasztóan – önreflexív vizuális stílussal és nagyszerű alakításokkal.
„Mindenkiről lehet filmet csinálni, a dívákról kellett”– mondta Kőrösi Máté dokumentumfilm-rendező a 18. Verzió nyitóestjén, a filmet követő közönségtalálkozón. Ha ezt a vetítés előtt, a film szinposzisának olvasása után halljuk, nem biztos, hogy arra gondolunk, hogy nincs égetőbb téma három huszonéves lány bukdácsolásainál. De nem is kellett volna várni a stáblistáig, már az első fél óra után rájöhettünk, hogy a rendező minden szava igaz.
A világsikerű Terápia sorozat alkotója, Hagai Levi az év egyik legnagyobb halálugrását követte el azzal, hogy Ingmar Bergman miniszériáját adaptálta újra az HBO-nak. És Levi ugrott, de nem csak túlélt: győzött is. A Jelenetek egy házasságból nem egyszerűen egy tisztességes remake, hanem egy érzékeny látlelet arról, hogy mi változott (és mi nem) a férfi-nő közti dinamikák terén az elmúlt fél évszázad során.
