Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

A ruha teszi a testet, avagy az átöltözés esztétikája

Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

ÉRTÉKELD A FILMET!
Rossz nevelés
Pedro Almodóvar
2003

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Megszoktuk már, hogy Almodóvar filmjei a túlzásaikkal tüntetnek. Az is ismert, hogy ez az extravagancia a filmi kifejezés minden rétegében – a képi kromatikától a szereplők játékán át az elbeszéléstechnikáig – sajátos szerzői stílussá koncentrálódik, oly módon, hogy mindegyik réteg felismeri a másikban önmagát: a rikító színek a transzvesztiták erősen stilizált testbeszédében, a bravúros/fordulatos, gyakran melodramatikus meseszövés a giccs határát súroló, mindig diegetikus zenei betétekben.

Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

Ezek a stílusrétegek a filmes (amerikai vagy európai) standardtól való eltérésként határozzák meg magukat, s mint ilyenek egyenrangúak: nem egymásnak alárendeltek, hanem tükrözik egymást. Éppen ezért túlzottan egyoldalú lenne Almodóvar új filmjének csupán többszörösen bennfoglaló – mise en abyme – történetvezetését emelni ki legfőbb érdemeként, azon túl, hogy elismerjük a heterogén (és túlzó) stílustényezők rendszerezésében játszott szerepét. Az elbeszéléstechnika pikantériáját mindenekelőtt az adja, hogy több, egymásba játszó történet látszatát kelti, noha tulajdonképpen egyetlen történetről van szó, a fiatal homoszexuális rendező és iskoláskori szerelme egymásra találásáról, az idill megzavarásáról és annak drámai következményeiről. Lényegében egyazon történet ismétlődik különböző szinteken, amelyek között – metaforikusan – a látogatás (a filmben elolvasott forgatókönyv címe) dramaturgiai mozzanata közvetít. A filmes alkotói folyamat minden mozzanata reprezentálva van, a film mintegy „a szemünk láttára” születik, helyenként a detektívtörténet formáját öltve. Ez Antonioni filmjei, a Nagyítás és Egy nő azonosítása óta ismét csak az öntükrözés bevált modellje.

Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

Az elmondott, leírt és eljátszott történet a trauma (pedofília áldozata, a szerelmesek erőszakos szétválasztása) kivetítésének, külsővé tételének (és ezáltal feldolgozásának) a pszichológiai mozzanatait követi. A filmben ez a tartalom formává (színekké, maszkokká, díszletté, színészi játékká) való stilizálásaként jelentkezik. Az Almodóvar-filmekre oly nagyon jellemző színfoltok – a piros, a narancssárga és ezek ellensúlyozásaképp a kék – töménysége, egyfajta „vastagsága” a filmkép/vászon sík felületét háromdimenzióssá varázsolja, mintegy szemléltetve a rendező sajátos ideológiájának alapkategóriáját: a kettős(értékű)séget. A rétegek, az arcok, a szerepek, a smink, a ruha egymást helyettesítik, el-, illetve felfedik: férfiak női szerepben, az egyik testvér a másik testvér szerepében és maga a forgatókönyv film formájában elevenedik meg előttünk. A jelentésbeli rétegzettségnek megfelelően a kép háromdimenziós jellege a film végén egyfajta esztétikai manifesztóként jelentkezik, amikor a történet folytatását kizáró – de a látogatások tereit megnyitó – kapu sík felületéből háromdimenziós táblákként válnak ki a szereplőkre vonatkozó epilógustöredékek. Ez a gesztus – a sík kép zárt felületének felszakítása, megnyitása – fikció és dokumentum filmbeli és filmen túli határainak örök problémáját is tematizálja: a szereplők, a színészek, az örök átöltözők története a filmen, a képen innen és túl folytatódik.

Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

Ilyen megközelítésben Almodóvar állandó témája, a travesztia és a vele járó gesztus-, beszéd- és mimikabeli stilizáció a rendkívül expresszív színészi játék modellje, amely nélkül egy sűrített drámai helyzetek sorára építő történetvezetés elképzelhetetlen. A kép részleteinek felértékelődése is ezzel hozható összefüggésbe, amely egy másfajta képlátásra ösztönöz: nem a látvány egészének a beszippantása, hanem a felület részleteinek, a színfoltoknak, a stilizált női maszkoknak, a dekorációnak, a mintázatoknak a „letapogatása” válik a nézői befogadás módjává. Kicsit hasonlít ez ahhoz, ahogyan a rajzfilmeket nézzük: mindenekelőtt a vastag, erős színfoltok, a maguk minimalitásában is kifejező, tipizáló, és ezért könnyen kategorizálható gesztusok, mimika hívja fel magára a figyelmet. Ezzel a sajátossággal függ össze az Almodóvar-filmek hangsúlyosan epizodikus, gyakran anekdotikus jellege is.

Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

A stilizált, szobor- vagy festményszerű, szexuális értelemben vett női identitástudattal bíró figurák ezúttal teljesen monopolizálják a vásznat: az „igazi” női alakokat ugyanis – az apáca egész vásznat betöltő nagyközelije a mozijelenetben, vagy a szerető idős édesanyjának alakja – nem elsődleges testi mivoltuk, hanem vállalt szerepük minősíti nőknek. Az óriási mozivászon előtt maszturbáló kisfiúk képe sajátos módon értelmezi újra a nézői voyeurizmus klasszikus mozipszichológiáját: a szkopofília ezúttal nem a filmbeli kisfiúk magatartását (hiszen nem is nézik a vásznat), hanem a mi nézői pozíciónkat definiálja, ugyanis mi vagyunk azok (a pedofil atya árgus tekintetét is megelőzve), akik részeseivé válunk a homoerotikus vonzalom titkának. A titok titok marad: a kép(keret) szemérmesen elrejti azt, amit a hangzó beszéd naturalizmusa kíméletlenül felfed (például A látogató forgatókönyvének szállodai jelenetében).

Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

Almodóvar filmjében a test maga gesztusokból elvont absztrakt formaként reprezentálódik, amelyet eredeti módon kettőznek meg, illetve egészítenek ki a képeken szinte állandóan feltűnő art deco és pop art elemek. Annak a háznak a mozaikfala, ahol a hajdani szerető lakott, egyben magának a történetépítkezésnek is a modellje: a részletek jól elrendezett összessége rajzolja meg a végleges mintát. Ebben a megvilágításban vajmi keveset számít az Almodóvar-filmek oly sokat emlegetett, Buñuel örökségeként tételezett szociális nonkomformizmusa, antiklerikális indíttatása vagy polgárpukkasztó szándéka. Amint azt a jelen film is példázza, ezek nem egyfajta morális manifesztók, amelyek esztétikai tételekké absztrahálódnak, hanem éppen fordítva: az esztétikai dimenzión keresztül válik hozzáférhetővé a tágabb értelemben vett „ideológia”. A csupán szociális érzékenységet kiemelő megközelítés tulajdonképpen a homoszexuálisok jogaiért szót emelő, az előítéletek ellen fellépő, esztétikailag kifogástalan propagandafilmmé degradálja ezeket a filmeket. A test nem minden bűnök forrásaként, hanem általánosabb filozófiai és esztétikai kategóriaként válik jelentésessé a filmben: a másság bizonyosságaként, más testeknek üzenő expresszív képként, megmutatásként és felmutatásként. Ilyen értelemben metaforikus A látogató szövegkönyvének a templomi látogatást leíró része: a két transzvesztita a liturgia bűnbánó részében az „én vétkem…” szavakat elhárítva, visszafordítják azokat a miséző pap (egyikük megrontója) ellen: „…a te vétked…”. Jelen vannak a latinul elhangzó úrfelmutatásnál is: „Ez az én testem…”

Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

Mint Almodóvar filmjeiben oly gyakran, a test misztériumként, titkok hordozójaként tételeződik. Akárcsak a Beszélj hozzá!-ban, a halál, a tánc általi önkifejezés árnyaltságát ellenpontozó mozdulatlanság felől szemlélve válik a test filozófiai és képelméleti kategóriává: a film ugyanis par excellence az a médium, amelynek mozgását a megjelenített testek mozgására való ráhangolódás adja. Amint már szó volt róla, a színek, az arc és test részletei, az árnyalatok, a testről és a szexről való beszéd nem egyszerűen a testiséget sugallják, hanem a testet mint jelenlétet, a létezés garanciáját és mint minden vizuális művészet alapját láttatják. A történet gerincét adó látogatássort és kettős keresést (a szeretőét és a szerepét eljátszó színészét) tulajdonképpen a szerető hiánya indítja el, és pótolhatatlan egyszeriségének felismerése zárja le. A testvér (a magyar szó kifejező volta ellenére: egy test–egy vér) nem helyettesítheti a szeretőt, legfeljebb eljátszhatja a szerepét, annál is inkább, mert nem mindig azonos önmagával, saját testével. Akárcsak a Mindent anyámról vagy a Beszélj hozzá! kívülálló szereplői, csak vágyik a test általi teljesebb önmegmutatásra, az átöltözésre, mint létmódra, de végül ezen a színes világon, „kapun kívül” marad. Ezen a kereten kívül vagyunk mi, nézők is: a vizuális éhségünknek kitett, folyamatosan átöltöző testek titkos szemlélőiként.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Rossz nevelés

Rossz nevelés

Színes bűnügyi, filmdráma, thriller, romantikus, 106 perc, 2003

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat