Eywa, haza, család – James Cameron: Avatar: Fire and Ash / Avatar: Tűz és hamu

2025. december 18.

Káprázatos élővilág, lélekvezérelt sárkányok, antigravitációs földnyalábok – itt semmi sem úgy működik, mint a Földön. Csak az ember az, ami még itt is ugyanolyan: öl és rombol mindent, amit ér. Mennyire kell távol kerülnünk önmagunktól ahhoz, hogy észre tudjuk venni a hibáinkat? James Cameronnak egy másik univerzumból sem sikerül rálátnia a sajátjaira.

Mads Mikkelsen tíz legjobb szerepe

2025. november 21.

Mads Mikkelsen a Lego után Dánia talán második legnépszerűbb exportcikke. Íme, tíz legjobb szerepe.

Itt? Mindenki! – Anders Thomas Jensen-portré

2025. november 19.

Mi lesz velünk, ha egyszer tényleg elterjed a pszichoterápia és tömegesen elkezdünk kigyógyulni az elmebajainkból? Nem csak a politika változik meg gyökeresen, de elveszítjük a művészeink nagyját is, elsők között Anders Thomas Jensent. 

Los Angeles proletárjai, egyesüljetek! – Aziz Ansari: Good Fortune / Jó szerencse

2025. október 20.

Tehetőseket hallgatni a szegénységről olyan, mint amikor férfi készít feminista filmet: szép, szép, de gyanús. Ettől függetlenül számos férfi rendező beszélt már hitelesen a nőket ért elnyomásról, ahogy a szegénységről is készült már egy rakás jó film ironikusan nagy költségvetésből. A Jó szerencse nem ilyen.

Amerikás rendezők, nyugaton a helyetek – Dömötör Tamás: Kegyelem

2025. szeptember 23.

Van, aki szerint Fellini eltávozása, van, aki szerint a streaming térnyerése és van, aki szerint a Sharknado óta, de abban a legtöbben egyetértenek, hogy a mozi halott. A teteméből válogatott férgek lakmároznak kedvükre, amit Dömötör Tamás új vígjátéka érzékletesen mutat be. A rendező inkább a bomlás ocsmányságára fókuszál, pedig arról is jó lenne végre beszélni, hogy ki ölte meg.

Tükörreflex nélkül – Cédric Klapisch: La venue de l'avenir / Colours of Time / Rokonidők

2025. szeptember 19.

Manapság hajlamosak vagyunk kényszeresen csak a jövőbe tekinteni. Nem is nagyon tehetünk mást, mivel olyan tempóval rohan előre a világ, hogy visszafelé kandikálni időpazarlásnak tűnik. Pedig, mint tudjuk, aki nem ismeri a múltját, annak nincs jövője. Számos háborús, történelmi film igyekszik a fejünkbe verni ezt az alapvetést, Cédric Klapisch könnyed filmje viszont megmutatja hogy azért (is) érdemes lehet foglalkozni a múlttal, mert az egyszerűen jó érzés. 

Együtt végezzük – Deák Kristóf: Egykutya

2025. szeptember 14.

Három nő, egy férfi és egy karton bor. Az életben a legjobb esték premisszája ez, viszont az olyan filmek felé, amik ilyen megoldásokkal operálnak, nem szoktunk túl nagy reményekkel tekinteni. Az Oscar-díjas Deák Kristóf viszont kimozgatja a prekoncepcióinkat és megmutatja, mennyivel másabb, ha egy alkotó a szerzői filmek világából tör be a közönségfilmekébe, mint az, ha az illető eleve azt tűzi ki, hogy a nagy Pesti balhét viszi vászonra…

Bármilyen egyezés csupán a véletlen műve – Kleber Mendonça Filho: O Agente Secreto / The Secret Agent / A titkosügynök

2025. szeptember 10.

Valaki meghal egy lepukkant benzinkúton, a rendőr 3 nap után kiérkezik – de csak azért, hogy packáztassa az arra járó, pénzesnek tűnő turistát. Egy kutatóintézetben oszlik a vizsgált tetem, mert a hűtőház elromlott. Egy egyetem függetlenségét egyik napról másikra felülírja a semmiből kinevezett nagyfejes, aki a kívülről érkező támogatások miatt a szuverenitást kezdi félteni és helyből fel akarja számolni a számára érdemtelennek tűnő tanszéket, kiváltképp benne az ellenkezni merészelő tanszékvezetőt.

Az állatorvosi lovakat lelövik, ugye? – Kristen Stewart: The Chronology of Water / A víz kronológiája

2025. szeptember 9.

Amilyen sok művész hitte, hogy ha a kamera egyik végén sikeres, akkor a másikon is az lesz, olyan kevesüknek lett igaza. A víz kronológiája láttán úgy tűnik, Kristen Stewart pont olyan rendezőnek, amilyen színésznőnek – és akár ígéretet, akár fenyegetést hallunk ki ebből a mondatból, valószínűleg igazunk lesz. 

Toxikus mérgezetlenség – Jay Roach: The Roses / Rózsák háborúja

2025. augusztus 27.

A klasszikusok kényszeres remake-elése miatt Hollywood lassan kezd azzá a nagybácsivá válni, akit gyerekként imádtunk és borulva kacagtunk a poénjain, mára viszont már a közös karácsonyokon is kerüljük, mert azóta is ugyanazokat a viccet pörgeti. Ezen az sem segít, ha saját idejétmúltságával szembesülve újszerűen próbálja elmondani ugyanazt, ahogy történt ez most a Rózsák háborújával is.