Álomszerű állatkaland – Jerzy Skolimowski: EO

2023. február 13. – írta Kovács Ábel

A lengyel rendezőlegenda legújabb, zsigeri szinten felkavaró, sőt elidegenítő hatású filmjében egy szokatlan, néma „hőst” követhetünk figyelemmel. Az ártatlanként gyilkos szamár vágy- és lázálmokkal kikövezett kálváriája során az állati és az emberi lét felemelő és lesújtó mozzanataival egyaránt találkozunk, amelyekből egy jól ismert üzeneteket rejtő mozaik áll össze.

Ketten, egyedül – Lukas Dhont: Close / Közel

2022. november 8. – írta Incze Kata

Lukas Dhont kétségkívül a belgák Xavier Dolanja. A fiatal rendező már 2018-ban belopta magát a cannes-i zsűri szívébe: az Un Certain Regard szekcióban debütált Lány című elsőfilmje Arany Kamerát vitt haza, három másik díjjal együtt. Az idei fesztivál fődíjával kitüntetett filmje az előzőhöz hasonló érzékenységgel készült, és ugyanazzal a szelídséggel mászik a néző bőre alá.

A dolgok így működnek, és kész – Fernando León de Aranoa: El buen patrón / The Good Boss / A jó főnök

2022. július 7. – írta Jakab-Benke Nándor

A frappáns és a szájbarágós között egyensúlyozó, de leginkább pontos és maró kapitalizmuskritika jött… no nem Amerikából, hanem Spanyolországból.

Bonyolult, tehát igaz – Portré Krzysztof Kieślowskiról

2022. június 16. – írta Gyöngyösi Lilla

Krzysztof Kieślowski a felszín alá nézett, legyen szó a szocialista Lengyelország sivár és megváltoztathatatlannak tűnő hétköznapjairól vagy az emberi szív, agy és lélek rejtélyeiről. Rendezői pályájának íve izgalmas utazást kínál négy évtized külső és belső viharaiba. 

A magány elviselhetetlen könnyűsége – Ulrich Seidl figuráiról

2022. április 25. – írta Siklódi Lehel

Ulrich Seidl filmjeiben az egyén elmagányosodását kutatja, miközben arra is jut ideje, hogy a maga provokatív megközelítésével tükröt tartson korunk társadalmának. Nézőinek felajánlja a látás, illetve a szembenézés kényelmetlen lehetőségeit, hogy ők a szereplőkben találjanak rá saját devianciájuk rég elfeledett képmásaira. Az így megfogalmazott kritika célpontja az önhazugságukban fürdőző osztrák középosztály képviselői mellett a mindenkori néző lesz.

Európa büszkeségei 2021 – A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért versenybe szállt európai filmek

2022. február 5. – írta Buzogány Klára

Mintha mi sem történt volna: a pandémia miatt tavaly két hónap késéssel, nagyrészt online megszervezett, furcsa Oscar-gála után idén minden visszatérni látszik a régi kerékvágásba.

Nosztalgia olaszosan – Gabriele Muccino: Gli anni piú belli / The Best Years

2021. augusztus 17. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Gabriele Muccino határozottan kedveli a nagy, életről szóló, kissé maníroskodó, de szerethető történeteket (pl. The Pursuit of Happyness) és jelen filmje sem kivétel. A Gli anni piú belli (The Best Years) olyan, mintha egy amerikai feel-good filmet lelocsoltak volna egy jó adag olasz melodrámával és kissé csöpögős nosztalgiával.

Európa büszkeségei, avagy a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért versenyző európai filmek 2020-ból

2021. február 2. – írta Buzogány Klára

A tavaly kirobbant egészségügyi világválság miatt az Oscar-díjak idei szabályzata és a timeline is rendhagyó módon alakul: február 9-én jelentik be az ún. rövidlistára került alkotásokat, március 15-én a jelöléseket, magát a díjkiosztó gálát pedig április 25-ére időzítették. Addig is íme egy lista, amit érdemes átfutni, ezeket a filmeket érdemes lesz megnézni az első adódó alkalommal: minden ország azt az alkotást indítja a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért folyó versenyben, amelyre a legbüszkébb az adott év hazai filmterméséből (vagy amelyet a díjra legesélyesebbnek vél). Az európai országok idei büszkeségei pedig…

„Csak egy folt az aszfalton, jelen és múlt nélkül” – Anca Damian: L’extraordinaire voyage de Marona / Marona csodálatos kalandjai

2020. november 27. – írta Buzogány Klára

Hányszor látunk az utakon egy-egy elgázolt állatot? Számtalanszor. S hányszor gondolkozunk el azon, hogy az a folt nem is olyan régen egy apró kis élet volt, aminek mégiscsak volt egy saját múltja? Sokkal ritkábban. Anca Damian egy ilyen „folt” történetét álmodta látványos animációs filmmé a Marona csodálatos kalandjai formájában, ami energikusan nyitotta meg csütörtök este az online Anilogue fesztivált, egyúttal magasra is téve a lécet a program filmjei előtt.

A félelem szótára – Jon Garañó, Aitor Arregi: La trinchera infinita / A vég nélküli lövészárok

2020. november 24. – írta Buzogány Klára

Vannak, akik úgy hősei egy háborúnak, hogy sosem jártak lövészárokban. És vannak olyan lövészárkok, amelyek sosem húzódtak a fronton.