Kritika: Közel (Lukas Dhont: Close) Kritika: Közel (Lukas Dhont: Close)

Ketten, egyedül

Lukas Dhont: Close / Közel

ÉRTÉKELD A FILMET!
Közel
Lukas Dhont
2022

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 8.75 (8)

8.75
(8)

Szerinted?

0

Lukas Dhont kétségkívül a belgák Xavier Dolanja. A fiatal rendező már 2018-ban belopta magát a cannes-i zsűri szívébe: az Un Certain Regard szekcióban debütált Lány című elsőfilmje Arany Kamerát vitt haza, három másik díjjal együtt. Az idei fesztivál fődíjával kitüntetett filmje az előzőhöz hasonló érzékenységgel készült, és ugyanazzal a szelídséggel mászik a néző bőre alá.

A 13 éves Leo (Eden Dambrine) és Remi (Gustav De Waele) legjobb barátok, abban az életszakaszban, amikor ennek a titulusnak mindennél nagyobb rangja és jelentősége van. Valósággal elválaszthatatlanok, szinte árnyékai egymásnak, olyan játékaik vannak, amiket csak ők értenek, ugyanabban a tempóban hajtják a biciklit, együtt fekszenek le, együtt ébrednek fel. A két fiú a belga vidéki idillben tölti az ötödik osztály előtti utolsó nyarat, olyan magától értetődő szimbiózisban, amiben csak a gyerekek tudják. A szüleik biztosította támogató, szeretetteljes közegben lehetnek azok, akik – semmit sem kell megjátszaniuk. Az iskola beköszöntével azonban valami megváltozik, a kettejük közti intimitás gyanús a hozzájuk képest kevésbé ártatlan külvilág számára. A többi gyerek azt állítja róluk, hogy melegek, s míg ez Remit látszólag nem zavarja, Leóban lavinát indít el. Az iskola teremtette új élethelyzet távolságot ékel a fiúk közé, ez pedig tragédiához vezet.

Lány a tükörben – Lukas Dhont: Girl / Lány

2018. november 15.

Számos comig-of-age film vissztérő motívuma a tükör, amiben a serdülőkorban járó főhős elégedetlenül szemléli saját testét. Ezt teszi a Lány című film főszereplője is, annyi különbséggel, hogy ő nem testének egy jobb verzióját szeretné látni, hanem a teljesen ellenkezőjét: fiú helyett lányt. A film számos Cannes-i díj után Lukas Dhont Belgium idei Oscar-jelöltje.

Olvasd tovább  

Dhont Angelo Tijssens forgatókönyvíróval állt össze, hogy az identitást, a szexualitást és a barátság témáját díszletként használva a felnövés elkerülhetetlen fájdalmáról beszéljen. Elsősorban Leo karakterén keresztül tapasztaljuk meg az identitáskeresés és a nemi szerepek konfliktusát, vele megyünk végig a film cselekményét felölelő egy éven. Leo barátja iránti csodálatatát felváltja a kétely, az identitáskeresés és a nemi szerepek képlékenysége okozta szorongás. Ezt erősíti fel az iskolában megjelenő fizikai és verbális erőszak, amelynek itt is fontos szerepe van, de a film korántsem e köré szerveződik.

Kép a Close (Közel) című filmből

A rendezőt elsősorban a gyerekkor és a kamaszkor közti vékony vonal érdekli, a gyermeki paradicsomból való kiesés állapota. Leo és Remi egyszerre testvéri és romantikus viszonyába kígyóként kúszik be a megfelelési kényszer, a szégyen és a büszkeség, kapcsolatuknak pedig váratlan tragédia vet véget. Míg Remit látszólag nem érdekli, hogy mit gondol róla a külvilág, Leónak egyik pillanatról a másikra csak azt kezd el számítani, és minden eszközével próbál férfiassá és sebezhetetlenné válni. Meztelenségét és pozitív értelemben vett gyengeségét a hokimez páncélszerű öltözetével és a sport biztosította maszkulinitással próbálja takarni. Nem sír, nem beszél az érzelmeiről, eltaszítja magától barátját, ezáltal visszafordíthatatlanul elkezd felnőni.

Kép a Close (Közel) című filmből

Ahogyan a Lányban, a Közel esetében is egy ízig-vérig hiteles, nagyon élő, már-már tapintható világ jelenik meg. Dhont kétségtelen erőssége a színészvezetés, az, ahogyan színészei nonverbális eszköztárát csúcsra járatja. A Leót alakító Eden Dambrine arca egyszerre angyali és közönséges, személyisége nyitott és kíváncsi, de mégis végtelenül zárkózott. Dambrine tehetsége karakterének Remi anyjával (Émilie Dequenne) való viszonyán keresztül domborodik ki igazán: Sophie és Leo viszonya a film második felének gerince, egyszerre végtelenül bensőséges és ellentmondásokkal teli viszonyuk csodálatos ívet ír le, és a film végén katartikus feloldást kap. Leónak hosszú és nehéz utat kell bejárnia, hogy megértse a benne zajló folyamatot, és hogy egyfajta feloldozást nyerjen saját magától.

Kép a Close (Közel) című filmből

A Közelben a párbeszéd háttérbe szorul, a külső és belső történések gesztusokba és nézésekbe sűrítődnek, a két színész pedig kíválóan dolgozik ezzel a leszűkített eszköztárral. Minden a nézői percepció függvényévé válik, ez különösen igaz a két szereplő nemi identitásának megítélésére. A film mégsem a szexualitásról szól, a fiúk közti szerelem lehetősége azonban végig egyfajta kíváncsi bizonytalansággal tölti el a nézőt. Dhont a felnövés egyetemes élményét, az identitás örök keresését, az ártatlan, tiszta szeretet elmúlásának tragédiáját önti szofisztikáltan komponált képekbe.

Kép a Close (Közel) című filmből

Ez az alapvetően érzékeny és költői ábrázolás viszont gyakran giccsbe fordul, az erős metaforák (a természet és Leo életének szimbiózisa, az erős piros szín megjelenése, a fiú kezéről csak a film végén lekerülő gipsz), a csendes jeleneteket túlharsogó klasszikus zene kettőse túlzásnak hat. Szavak helyett inkább könnyekkel fejeződik ki a gyász, ez a fajta érzelgősség pedig sokszor hatásvadásszá és önismétlővé válik – többek közt ezek miatt érződik a két órányi játékidő valóban két órának. A Közel ezekkel együtt is fontos film, a most 31 éves Lukas Dhontnak pedig bőven lesz még ideje bizonyítani.

Támogass egy kávé árával!
 
Közel

Közel

Színes filmdráma, 104 perc, 2022

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

8.75 (8)

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat