A kortárs mozgóképkultúrát leuraló fantasy-dömpinget látva felmerülhet az igény a műfaj eredetének, korai alakváltozatainak vizsgálatára. Honnan indult a fantasy, és miből áll sajátos szabályrendszere? A zsáner egyik legfontosabb állomása mindenképp a több évtizeden átívelő „kard és boszorkányság” (sword-and-sorcery) irányzat, aminek szemlézése és összevetése egy-két kortárs alkotással új – műfajelméleti és egyéb – perspektívákat nyithat meg.
A The Last of Us halhatatlanságához akkor sem férhetne kétség, ha sosem készül hozzá folytatás, remekbe szabott történetét pedig nem konvertálják HBO-tévésorozattá: a 2013-as alapmű kilenc év elteltével is képes kifacsarni a lelkünket – aki nem hiszi, bátran tegyen egy próbát a videójáték-történelem gyöngyszemének csaknem kifogástalan remake-jével.
Ugyan még mindig van a tavalyi „mitvárunkok” közül olyan, aminek a bemutatóját végül idénre tolták el, mi nagy reményekkel, omikrontól nem rettegve várjuk a Kánaánt, amikor már nem 50, vagy épp 30 százalék jelenti majd a teltházat.
A gyakorlottabb nézőnek vélhetőleg már nem kell bemutatni a Resident Evil-franchise-t, hiszen az elmúlt másfél évtizedben nem kevesebb, mint hat részből álló filmszériát kapott, eddig mindet a hollywoodi „A-listás B-filmek” királya, Paul W. S. Anderson (többek között Aliens vs. Predator, Mortal Kombat, Event Horizon-Halálhajó) írásában-rendezésében, és feleségével, Milla Jovovich-csal a főszerepben. A most Netflixre dobott sorozatért azonban már nem ő felel, ami lehetne jó és rossz is – de végül inkább rossz lesz.
Paul W. S. Anderson a Resident Evil-széria után ismét bizonyította, hogy videójáték-adaptációs törekvései nem csupán fantáziátlanok, de ezzel együtt történetmesélési stratégiái is korszerűtlenek: a rendező megmaradt a 90-es évek bevett formuláinak használatánál.
A videójáték médiuma a Mortal Kombattal nőtt fel. Kultuszteremtéséhez ugyanakkor nem csak dézsából öntött vérre és egyre eszelősebb gyilkolásokra volt szükség.
Soha nincs könnyű helyzetben az a filmes, aki egy videójáték adaptálását kapja feladatul, márpedig az utóbbi években egyre gyakrabban próbálkoznak hasonlóval a hollywoodi stúdiók – némiképp érthető módon, hiszen jóval biztosabb befektetés egy már meglévő fiktív világ rajongói által biztosított bevételre alapozni, mint valami újat megalkotni, ami esetleg nem is találja meg a maga közönségét. Az adaptációk mellett a másik divat a remake-eké, hasonló okok miatt. A Mortal Kombat legújabb kiadásának mindkét kihívással meg kell küzdenie, azonban szinte érthetetlen módon sikerrel jár.
Lehet, hogy a gyerek már hónapok óta nyaggat, hogy konzolt akar, és most a koronavírus-vesztegzár miatt úgy tűnik, hogy eljött az ideje. De lehet, hogy felnőttként te akarod második (vagy sokadik) gyerekkorodat kiélni. De az is lehet, hogy végre első kézből is meg akarsz tapasztalni egy-egy olyan komplex műalkotást vagy multimédiális élményt, mint a Zelda – Breath of the Wild, a Red Dead Redemption, vagy a Death Stranding. Ó, jaj, akkora a választék, mit tegyek? Megpróbálunk segíteni.
