Kritika | Damien Chazelle: First Man / Az első ember Kritika | Damien Chazelle: First Man / Az első ember

A zászló helyett

Damien Chazelle: First Man / Az első ember

ÉRTÉKELD A FILMET!
Az első ember
Damien Chazelle
2018

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Damien Chazelle torokszorító emberi drámát varázsolt az első holdra szállás történetéből – Az első ember az év egyik legemlékezetesebb moziélménye.

Látatlanban nehezen tudtam elképzelni, mitől lehet különleges Az első ember. Hiszen számtalan fiktív asztronautát és valós űrkalandot álmodtak vászonra az elmúlt 20-25 éveben; az ezredforduló tragikus hőstörténetei (Apollo 13, Armageddon, Űrcowboyok), a Csillagok között humanizmusa, a Mentőexpedíció tragikomikuma vagy a Gravitáció székbe szögező életszerűsége és feszültsége látszólag minden oldalról kiaknázta a témát. Damien Chazelle rendező és Josh Singer forgatókönyvíró mégis képes volt új szemszögű, radikálisan innovatív űrhajósfilmet készíteni a huszadik század egyik legemblematikusabb eseményéről.

Neil Armstrong holdra szállásának tényét mindenki ismeri (most a szkeptikusoktól tekintsünk el, bár a filmnek számukra is van egy viccesen szájbarágós pillanata), a hátterét viszont kevesebben. Így Az első emberben nem is a mi, hanem a hogyan lesz a fontos. Chazelle – első nagy sikeréhez, a Whiplash-hez hasonló üzenettel – azt mutatja be, mekkora veszélyt vállalva, milyen magánéleti drámák és hatalmas emberáldozatok árán jutott el az emberiség az első sikeres landolásig a Holdon. Azaz a fiatal rendező – a Kaliforniai álom napfényesebb kitérője után – bár ezúttal felkérésre dolgozott, ismét a tehetség és megszállottság kérdéseit vette elő.

A fenti filmek közül Az első ember a valószerűsége miatt a Gravitációhoz áll legközelebb, miközben egyben antitézisét is nyújtja Alfonso Cuarón filmjének. Az első ember kerüli a pátoszt, realizmusra törekszik. A tényszerűség korlátait igyekszik előnnyé kovácsolni, amiből egészen megdöbbentő és hatásos megoldások születnek. A Hold csendje például mellbevágó, a klausztrofób űrhajók és a kezdetleges technika hátulütői pedig torokszorítóak. De Chazelle filmje két okból lesz igazán bátor és újító: egyrészt szándékosan kivonja a spektákulumot mind a történetből, mind a képi megvalósításból, másrészt főszereplőnek egy atipikus hőst tesz meg.

Az első ember kizárólag Neil Armstrong személyére és az ő missziójára fókuszál, ezért önkényesen válogatja meg, mit mutat be és mit hagy ki az 1961 és 1969 közötti eseményekből. Csakis olyasmi jelenik meg a vásznon, aminek ebből a két (szorosan összefonódó) szempontból jelentősége van. Így nem egyszer merész ugrásokkal, ellipszisekkel halad előre a történet: súlyos drámák vagy jelentős változások maradnak kamerán kívül. Armstrong társainak többsége csak villanásnyira jelenik meg, a családi életből csak annyit mutat a film, amennyi közvetlenül befolyásolta a férj és családapa karrierjét – ez nem az ő történetük. Mindez azonban csak még hatásosabbá teszi a fordulatokat, hiszen a film mindenfajta előkészítés nélkül dob be ismeretlen, kiszámíthatatlan végkifejletű szituációkba mind a magánéletben, mind a munkában. Aki nem ismeri behatóan Armstrong életrajzát vagy az űrkutatás történetét, előzetesen nem tudhatja, milyen személyes tragédiákkal kellett megküzdenie az űrhajósnak, illetve a sok teszt közül melyik milyen eredménnyel zárult.

Az első ember tehát a narratívája miatt is kitűnik az életrajzi filmek közül, de ami igazán atipikus hőstörténetté teszi, az maga a főszereplője. Neil Armstrong nem ideális hős: halk szavú, keveset beszél, kerüli a reflektorfényt, csupán elhivatottan és pontosan végzi a munkáját. Megszállott szakember, de nem hérosz, mégis lebilincselő figura. Ryan Gosling (akit a Szerelmünk lapjai / The Notebook főszerepére még azért választottak ki, mert „nem jóképű” fickót kerestek, azóta viszont „véletlenül” szexszimbólum lett) a messzemenőkig aláveti magát a szerepnek, fizikai átalakulás helyett a lényéből fakad az átlagos külsejű, szerény, de végletekig eltökélt asztronauta karaktere.

Jellemző, hogy a film olyan aspektusával kapcsolatban alakult ki vita a világpremiert követően, aminek a nagy egész ismeretében semmi jelentősége nincs. Sokan ugyanis azt kifogásolták, hogy a sikeres holdra szállás után a film nem mutatja az amerikai zászló felállítását. Ugyanakkor akit ez zavar, az valószínűleg a film lényegét nem értette: a végig szorosan követett Neil Armstrong szempontjából ugyanis ott és akkor egyáltalán nem ez volt a fontos, hanem valami egészen más, szívszorítóan drámai és megdöbbentő dolog. Az első ember végig szorosan Armstrongot követi, az ő szempontjából pedig a nevezetes „kis lépés” egészen másról szólt, mint egy zászló.

Végül Az első ember a technikai kivitelezéssel, a vizuális és auditív megvalósítással is az előző két törekvést, az atipikus hőstörténet megalkotását és az újszerű narratív megoldásokat támasztja alá. A Kaliforniai álom csilivili képeiért Oscar-díjat nyert Linus Sandgren operatőr ezúttal szemcsés képekkel, rengeteg közelivel dolgozik, ami egyszerre teszi lehetetlenné, hogy látványfilmmé egyszerűsödjön a mű, és irányítja a figyelmet még inkább a főhősre. Eközben Justin Hurwitz zeneszerző (aki negyedszer dolgozik együtt Damien Chazelle-lel) hol olyan klasszikus elődök előtt tiszteleg, mint a 2001: Űrodüsszeia, hol éteri hullámokat vet, miközben azt is pontosan tudja, mikor kell elhallgatnia. Az első embernek tehát minden rétege egyirányba tart, az egyszerűségében, természetességében, a kendőzetlenül tálalt tragédiáiban rejlik a katartikus ereje. Chazelle filmje az év egyik legkülönösebb és legemlékezetesebb moziélménye, ami után már nem érdemes ugyanúgy feldolgozni az űrutazást, mint előtte.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller