Az eddig mindössze tévésorozatok epizódjaiért felelős Radu Dragomir első mozis rendezése sovány története és szegényes képi világa ellenére is delejez – leginkább a témaválasztás és a színészek miatt. Spoilerek következhetnek.
Meg lehet-e győzni egy nagyvállalat vezetőit, hogy ne zárjanak be egy észak-franciaországi gyárat? A Sztrájk a gyárban hősei a reménytelen helyzet ellenére gladiátorként küzdenek Stéphane Brizé szélsőségesen realista filmjében.
Szilágyi Zsófia érzelmekkel, rohanással és kétségekkel teli drámáját ugyan nem választották a legjobb filmnek a Szarajevói Filmfesztiválon, viszont a főszerepet alakító Szamosi Zsófia teljesítményét díjazta az Asghar Farhadi iráni rendező vezette zsűri.
Távol van a magyar film virágkorának számító ’60-as évek, hiszen egyik legifjabb alkotója, Kósa Ferenc is élete nyolcadik évtizedéhez érkezett. Társszerzőivel, Csoóri Sándorral és Sára Sándorral két évtizeden át forgatott történelmi parabolái ugyan részét képezik a filmművészeti kánonnak, de az életmű szintézise még mindig nem találta meg a Jancsó-Hernádi pároshoz hasonlóan az őt megillető helyet.
Negyedszerre készült film Octave Mirabeau 1900 nyarán megjelent regényéből. A legutóbbi változat magasra tette a lécet Benoît Jacquot elé, de ő sem maradt szégyenben.
Aligha túlzás kijelenteni, hogy a 76 évesen elhunyt Wes Craven személyében a valaha élt legjelentősebb horrordirektort veszítettük el. Az író-rendező legjobb filmjei mind tartalmuk, mind stílusuk terén kiemelkedőek.