Kis Hajni a Szép alak és a Last Call című rövidfilmjei után immár a moziban is bizonyítja, hogy érdemes odafigyelnünk rá – és még inkább a hőseire.

A Külön falka Kis Hajni első igazi mozija, a fiatal rendezőnő neve azonban eddig sem volt ismeretlen a magyar mozgóképet kedvelő közönség számára, hiszen az elmúlt években már két rövidfilmjével bizonyította, hogy érdemes odafigyelnünk a mondanivalójára. Első, 2016-os Szép alak címen jegyzett történetével még az Amerikai Filmakadémia elismerését is elnyerte egy Diák Oscar-díjra való jelölés formájában, a férfias külsejű, leszbikus takarítónő szerelmi tragédiája pedig legalább olyan hatásosra sikerült, mint a Zsurzs Kati jutalomjátékát elhozó 2018-as Last Call, melyben egy külföldre szakadt szerettei után készülő édesanya/nagymama kálváriájába nyerhettünk betekintést. Kis Hajninak a rövidfilmek forgatása alatt ráadásul stabilnak és állandónak mondható alkotógárdát sikerült maga köré verbuválnia, így első nagyjátékfilmjét, a Külön falkát is Nyoszoli Ákos operatőrrel, Gorácz Vanda vágóval, Nyitrai Anna látványtervezővel és Borsos Oleg zeneszerzővel közösen készíthette el, az állítólag saját élményeken alapuló forgatókönyvön pedig a Last Call után ismét Szántó Fannival dolgozott együtt.

A sztori rendkívül szerethető: egy magatartászavaros kislány és az éjszakai életben kidobóként dolgozó édesapja hosszú idő után való találkozásáról és összecsiszolódásáról szól keserédes, olykor vidám, olykor viszont könnyfakasztó hangvételben. Első számú főhőse Niki (Horváth Zorka), akit édesanyja halála és apja bebörtönzése óta nagymamája nevel több-kevesebb sikerrel, ugyanis a mélyen szeretetéhes kislány folyamatosan valami zűrbe keveredik az iskolában. Niki egyik bevett szokása, hogy mindenkinek hazudik: a nagymamának arról, hogy merre jár délutánonként, legjobb barátnőjének pedig rendszeresen azt füllenti, hogy az édesanyja popsztár egy menő külföldi bandában, míg apja nagypályás gengszter, akinek köszönhetően egy csomó pénzük van. A rengeteg kamu mögött azonban nyilvánvalóan a jobb élet utáni vágyai lappanganak, így amikor Niki megtudja, hogy apját, Tibit (Dietz Gusztáv) időközben kiengedték a börtönből, a nyomába ered a pesti éjszakába, a kalandnak pedig legalább annyi gyönyörű pillanat lesz az eredménye, ahány nem gyermeki léleknek való esemény.

A Nemzeti Filmintézet fiatal tehetségeket támogató Inkubátor Programjának keretei között, ám szlovák koprodukcióban készült Külön falkát Karlovy Vary-ban és a miskolci CineFesten is díjazták, utóbbi eseményen ráadásul nem más nyilatkozott róla igencsak elismerően, mint a Tangerine és a Floridai álom című alkotásokat jegyző amerikai függetlenfilmes rendező, Sean Baker. Bakernek teljességgel igaza van abban, hogy a Külön falka nagyszerű elsőfilmes bemutatkozás, hiszen Kis Hajninak remekül sikerült egészestés történetébe átmentenie a rövidfilmjeiből már jól ismert érzékeny és sokrétű karakterábrázolást, a realista közeget és a hétköznapok alig észrevehető embereinek sorsdrámáját. A Szép alakhoz és a Last Callhoz hasonlóan a Külön falka is igazi kívülálló-sztori: a kérges szívű, marcona kidobó és a kiközösített státuszba rendre visszacsúszó kislány hőspárosa ugyanabból a világból származik és ugyanazon a sorson osztozik, mint a Szép alak takarítónője vagy a Last Call nyelvtudás nélkül külföldi életet tervező főszereplője. Kis Hajni figurái egyaránt naivan és idealista hittel vágyakoznak valami elérhetetlen iránt – legyen az a gimi legszebb lánya, az Angliában élő, már magyarul sem beszélő kisunoka, vagy a Külön falka szereplőinek esetében a normális családi élet, egy szétszakíthatatlan apa-lánya szövetség. Örömteli változás azonban, hogy míg a Szép alak a főhős totális kiábrándulásával végződik, valamint a Last Callban sem igazán jön el a megváltás Zsurzs Kati figurája számára, a Külön falkában már sokkal megnyugtatóbb, sokkal reménytelibb a befejezés, jóllehet ez is igen messze áll a klasszikus értelemben vett happy endtől, csupán egy jövőbeli újrakezdés esélyének lehetőségét villantja fel.

A Külön falka egy igazi, életszagú, hús-vér családi dráma, melynek hősei legalább annyira különlegesek, mint amennyire hétköznapiak. Vágyaik, tetteik és félelmeik azonosulhatóan, átérezhetően, giccsmentesen, de csodálatosan és megindítóan vannak vászonra álmodva, a film legszebb pillanatai pedig úgy csalnak könnyeket a néző szemébe, hogy közben mindenfajta hatásvadász húzást nélkülöznek. Amennyire keserves volt nézőként együtt szenvedni a nyelvvizsgabizottság előtt kudarcot valló Zsurzs Katival a Last Call nyitójelenetében, és amennyire feszült és zavarbaejtő volt a Szép alak fináléja, annyira fájdalmas nézni a Külön falka tárgyalótermi jelenetét, de még inkább azt a szekvenciát, ahol végre a felszínre bukkan apa és lánya között egy sötét családi titok. Emellett persze a Kis Hajnira jellemző „zenés epizódok” sem tűnnek el: a zene, mint a karaktereket szavak nélkül összefűző kapocs, itt is komoly szerepet játszik. Tibi és Niki első igazán boldognak és önfeledtnek nevezhető pillanatát egy közös DJ-zés adja, amely tökéletes párja annak a jelenetnek, amelyben a Szép alak szerelmes takarítónője fülhallgatón zenét hallgatva ábrándozik a diáklányról az iskola üres folyosóit róva, vagy amikor a Last Call nagymamája együtt táncol az unokájával a virtuális térben.

Az összkép azonban nem lenne teljes a két főszereplő remek alakítása nélkül, amit igazán komoly teljesítményként könyvelhetünk el, hiszen egyikük sem „valódi” színész. Horváth Zorka még csak nemrég fejezte be az általános iskolát, a Tibit megformáló Dietz Gusztáv pedig a küzdősportok világából érkezett. Ennek ellenére mindketten hitelesek és szerethetőek a szerepükben, a karakterükkel tökéletesen eggyé válnak. Dietz az érzelmes apát és a kíméletlen vadembert is remekül hozza, játéka egyszerre lenyűgöző és ijesztő, Horváth Zorka és a barátnőjeként megjelenő Szelid Mikolt pedig elképesztően aranyosan lógnak együtt a film elején, és az is hamar kiderül, hogy nemcsak a kedves jelenetekben működik közöttük a kémia. Kifejezetten jót tesz tehát a Külön falkának, hogy a kisfilmekkel szemben most nem profi színészek (Egyed Brigitta, Zsurzs Kati), hanem a rendezőnő által zseniálisan instruált amatőrök tolmácsolásában kapunk betekintést a főszereplő páros életútjába. Ezzel, és a filmmel kapcsolatban így maximum annyi lehet a kivetnivalónk, hogy néhol kicsit nehezen érthetőek a nem megfelelően hangsúlyozott dialógusok. Ám szerencsére a képek ilyenkor is magukért beszélnek.